Különös hangulat járja át az újszegedi sportcsarnokot, ahogy a lépcsőkön az aréna felé lépdelve elhaladok a Pick Szeged kézilabdacsapatának kiállított serlegei mellett – elsőként éppen a Kanizsa-kupán begyűjtött serlegek kerülnek a látóterembe, amelyek persze csak apró epizódok az Európa-ligát is nyert, rendszeres BL-résztvevő és jelenleg éppen a Veszprém elleni örökrangadóra készülő csapat történetében. Ebben a gazdag történetben hamarosan új fejezet nyílik, hiszen az aktuális magyar bajnok hamarosan maga mögött hagyja az évtizedeken át otthonául szolgáló helyszínt, decembertől ugyanis már a frissen felépült, tágasabb és modernebb Szegedi Multifunkcionális Sportcsarnokban fogja játszani mérkőzéseit. A lelátó alsó sorának egyik székén a zentai Marko Krivokapić ül, és nagy beleéléssel figyeli a szegedi utánpótlás túloldali kapu előtt zajló edzését. „Nézem, hátha tanulok valamit” – mondja, amint odalépek hozzá, hanglejtéséből pedig nem tudok rájönni, vajon viccelődik, vagy komolyan beszél. Elvégre aligha van bárki is a tágabb régióban, aki többet tudna a kézilabdáról, mint ő és a vezetőedző, Juan Carlos Pastor, másrészt viszont egy ennyire elhivatott szakembertől éppen arra számítunk, hogy minden egyes pillanatból, amikor kézilabdázás zajlik, igyekszik elraktározni valami információt.
2013-ban Pastorral együtt érkeztetek a csapathoz, amelynek azóta is másodedzője vagy. Miben tér el egy másodedző feladata a vezetőedzőéhez képest?
– Rengeteg feladatom van, amelyeket az edzőtől kapok, én pedig igyekszek teljesíteni az összes kérését. Az egész hét során rendszeresen kapcsolatban vagyunk, mindent meg szoktunk beszélni, mindig kikéri a véleményem az edzésekkel kapcsolatban is, aztán a végső döntést persze ő hozza meg. De én készítem például a videóvágásokat is a magyar bajnoki mérkőzésekről, amelyeket aztán kielemzünk. A játékosok és az edző közötti kommunikáció is gyakran rajtam keresztül történik. A mester ugyebár angolul kommunikál a csapattal, én azonban beszélek magyarul, szerbhorvátul és spanyolul is, így hozzá és a csapattagok nagy részéhez is anyanyelvükön tudok szólni. Bár ez nem egy tipikus másodedzői feladat, ám ezáltal a fordításban is szívesen segédkezek. Emellett minden módon próbálom segíteni a játékosokat, nyugtatni az edzőt, és foglalkozok a fiatalokkal, az utánpótlással is.
Most is egy edzésről jöttél. Máshogyan kell készülni a Veszprém ellen, mint amikor másik hazai csapat az ellenfél?
– A Veszprém ellen minden mérkőzésünk egy nagy háború, ami piros betűvel van beírva a naptárunkba, de nem mondanám, hogy emiatt másképp készülünk. Ahogy minden csapatnál, úgy az esetükben is kielemezzük, hogy hogyan játszanak, és ehhez igazítjuk a saját játékrendszerünket.
Két évtizede uralja ez a két csapat a magyar kézilabdát, 2002 óta mindig ők végeztek a bajnokság első két helyén. Mi az, ami kiemeli ezt a két csapatot a többiek közül, és mi az a tényező, ami révén még a Veszprém is egy árnyalattal a Szeged előtt jár? Hiszen az azóta kiosztott tizenkilenc bajnoki címből csak három lett a tiétek.
– A legfőbb szempont az, hogy sokkal nagyobb büdzsével rendelkezik a két klub, akinek pedig több pénze van, jobb játékosokat tud vásárolni, és ezzel párhuzamosan tud fejlődni a szakmai háttér is. Néhány szezon azért elég bonyolultan alakult az elmúlt években, nem volt egyértelmű számunkra az első két hely, hiszen más csapatok is felerősödtek, mint például a Tatabánya, a Csurgó és a Balatonfüred. Az ellenük való mérkőzéseket mindig nagyon komolyan kell venni, máskülönben könnyen ki is lehet kapni tőlük. A Veszprémet szintén a jobb pénzügyi helyzet emeli a Szeged fölé, de érzésem szerint az utóbbi három-négy évben egy szintre kerültünk velük, felváltva győzzük le egymást, most egyforma erősségűnek mondanám a két csapat.
A Bajnokok Ligájában hat forduló után három győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel álltok az A csoport rendkívül szoros élmezőnyében. Hogyan látod a csapat eddigi szereplését?
– Még korai értékelni, de egyértelmű, hogy ha nem lett volna az Elverum elleni hazai vereség, akkor nagyon jól állnánk. Ezt a vereséget kicsit kompenzálja, hogy Montpellier-ből és Kielből el tudtunk hozni egy pontot. Igazán majd az utolsó három-négy meccsnél kezdhetünk el kalkulálni és mérleget vonni, de a célunk az, hogy az első két helyet megszerezzük a csoportban, így elkerülve a nyolcaddöntőt.
A Kiel elleni meccs különös végjátékkal zárult. Két másodperccel a vége előtt, döntetlen állásnál a kapusotok, Mirko Alilović az ellenfél üres kapujába talált be, Pastor viszont eközben éppen időt kért, így a gólt nem adták meg, ezzel elúszott a győzelem. Átbeszéltétek utólag, hogy mi okozta ezt a félreértést?
– Valójában nem ő, hanem én kértem ki az időt, hiszen az én kezemben volt a tábla, és végig rajta tartottuk a szemünket a hátralévő időn. Amikor az ellenfél játékosa kapura lőtt, mindenki felugrott előttem a kispadról, emiatt nem láttam, hogy Mirko megfogta a labdát – azt hittem, hogy játékon kívülre került, emiatt tettem le az időkérést. Ha láttam volna, hogy ez a helyzet, akkor természetesen nem kérem ki az időt, hiszen a Kiel ekkor már hét mezőnyjátékossal, kapus nélkül volt a pályán. Egyszerűen csak egy balszerencsés pillanat volt.
Rendszeresen a final fourba való bejutást tűzitek ki célul, de ez eddig még nem sikerült. Hogyan látjátok a helyzeteteket, összejöhet ez idén?
– A soroláskor azt mondták, hogy a mi csoportunk egy kicsit könnyebb, de annyira egyforma a BL-be bejutott csapatok szintje, hogy nagyon nehéz megtippelni, kik fognak az első két helyen végezni a két csoportban. De még az első két hely sem garantál semmit, hiszen a negyeddöntőben és a nyolcaddöntőben rendszeresen vannak meglepetések, és hét-nyolc csapat is esélyes, hogy bejusson a végjátékba. Mi is többször voltunk már negyeddöntőben, egyszer pedig igazán közel kerültünk a final fourhoz. Idénre pedig változtattunk néhány dolgot, az új játékosaink is elkezdtek beilleszkedni a csapatba, így reméljük, sikerülni fog.
A januári Európa-bajnokság, amelyen a játékosaitok többségének jelenése lesz, mennyire borítja fel a csapat életét?
– Mindig probléma számunkra, amikor elmennek a játékosok a válogatottba, nem is csak a nagy versenyek alatt, hanem bármikor a szezon során. Ez mindig eléggé megbontja a csapatot, hiszen addig közösen haladtunk egy úton, de aztán mindenki elmegy egy másik rendszerbe, máshogyan edz, visszaérkezésükkor pedig mindent újra kell tanulnunk, mert kizökkentek belőle. Egy nagy torna után még nehezebb a dolgunk, hiszen a játékosok fáradtan térnek vissza, ráadásul alig jut időnk edzeni, hiszen máris indul újra a bajnokság és a BL. Nekünk ráadásul a négy legfontosabb meccsünk éppen februárban lesz. Úgy számolunk, hogy csupán két-három játékos marad itt velünk Szegeden: Alilović és Mario Šoštarić biztosan, Imanol Garciandiáról pedig még nem tudni, hogy bekerül-e a spanyol válogatottba.
Az új játékosok felkutatásában is részt veszel?
– Igen, minden bajnokságot szemmel tartunk, a kívülállók el sem tudják képzelni, hogy mennyit! Az összes európai országé mellett még olyanokat is követünk, mint Argentína, Egyiptom és Tunézia bajnokságai. Figyeljük, hogy az egyes játékosok szerződése mikor jár le, vagy mely kluboknál adódhatnak problémák, amelyek okán felszabadulnak játékosok. Erre a területre nagy hangsúlyt fektetünk, mert ha egy jó információt előbb megszerzünk, mint a többi klub, akkor elsőként csaphatunk le valakire. A legnagyobb csapatok ellen sokszor pénzben nem tudjuk felvenni a versenyt, így ezen a téren próbálunk ügyesebbek lenni. Rengeteg meccset megnézünk én is, és a mester is, mi tudjuk felmérni, hogy a számunkra érdekes játékosok hogyan teljesítenek, és mindig megosztjuk egymással, hogy mit láttunk. Ahhoz, hogy ezt a temérdek közvetítést megnézhessük, először is rengeteg kapcsolatra és internetes linkre van szükség. Az igazolásokkal mindig két-három évre előre gondolkodunk, hiszen előbb fel kell kutatni a menedzsereket, majd tárgyalást kezdeményezni, szóval az egész egy nagyon összetett folyamat. A jövő évi keretünk már majdnem teljesen összeállt, így már 2023-ra tervezünk, akkor fog több játékosunknak is lejárni a szerződése. Sőt, már 2024-re is nézelődünk, mert igaz ugyan, hogy nekünk akkorra még nincs szerződésünk, de amíg itt vagyunk, addig a klub érdekeit tartjuk szem előtt, és úgy építjük a csapatot, hogy megmaradjon a folytonosság.
Áramlás nem csak a játékospiacon van. Irántad is szoktak érdeklődni más klubok?
– Tavaly kaptam az eddigi egyetlen megkeresést, de végül nem jöttek össze a dolgok, így hát maradtam Szegeden. Egy külföldi csapat volt, de nem nevezném meg.
Hamarosan lezárul egy korszak a Pick Szeged életében – mikor költöztök át végleg az új csarnokba?
– Ha minden jól megy, november végén, 28-án fogunk beköltözni, és december 9-én a Kiel elleni visszavágó lesz majd a stadionavató mérkőzés. A pálya elkészült, már lehetne ott edzeni, de még zajlik a munka, néhány dolgot még be kell fejezni az épületen.
