Nem szoktuk meg, hogy egy nagy verseny kapcsán a szerb női birkózásra is oda kell figyelni. Pedig a közelmúltban Belgrádban befejeződött U23-as világbajnokság kapcsán pont ez történt, mert Fábián Anna révén kiváló eredményekről és szép sikerről számolhattunk be, miután a magyarkanizsai nagylány két győztes mérkőzés után elődöntőt birkózhatott, azt követően pedig a bronzéremért küzdhetett. Anna végül az 5. helyen végzett, de ez is jelentős előrelépés a karrierjében, hiszen mindez azt jelenti, hogy csak egy lépésre van a világ szűk élmezőnyétől, s biztosak vagyunk abban, hogy a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia tagja hamarosan meg is lépi ezt a picit.
A vb után Anna egy hét pihenőt kapott, amit tanulással töltött el, de a napokban ismét hazalátogatott, és elmesélte az élményeit, közben pedig a párja, a magyarországi Mester Milán (szabadfogású junior világbajnoki bronzérmes) mutogatta a fogásnem fortélyait a Magyarkanizsán edző lányoknak.
Fábián Anna (a szerző felvétele)
– Amiért mentem, azt maximálisan teljesítettem, hiszen kibirkóztam magam, és meccseket is nyertem. Ha nem tűnik szerénytelennek, akkor talán egy kicsit túl is teljesítettem, hiszen a végén éremért küzdhettem. A rajton birkóztam talán életem legjobb meccsét az azeri ellenfelemmel, csak valamiért a második menetekkel még van egy kis baj, ezt ki kell elemezni. Ez mentális dolog: az első menetben minden idegszálammal koncentrálok, de a szünet után kizökkenek. Az első győztes meccs után tehát megkönnyebbültem, s nem is nagyon érdekelt a következő ellenfelem kiléte, nem tudtam tehát, hogy a fehérorosznak van már egy Eb-ezüstje. Azt már észrevettük, rám jó hatással van az, ha nem agyalunk sokat az ellenfeleken, hanem megpróbálom a saját stílusomat birkózni. Ez sikerült is, az egy karra való támadást erőltettem, hogy ne tudjon beugrálni, s végül azt a meccset is megnyertem. Az elődöntőben aztán jött a később világbajnoki címet szerzett kanadai, aki mindjárt egy befejeléssel indított, de olyan erős volt, hogy még a karját sem tudtam megfogni.
A bronzmérkőzésen volt egy pillanat 2:1-nél, amikor úgy tűnt, akciót bírsz indítani.
– Még nem néztem vissza, de többen mondták, hogy abban a pillanatban le volt fogva a feje, a karját pedig felhúztam. Sajnos szétfújták az akciót, ezután pedig ő indított, s végül meg is pörgetett. Itt is el kell gondolkodni arról a bizonyos második menetről, mert már alig élt, lihegett, de végül mégis neki sikerült pontokat szereznie, bár fizikálisan nem volt erősebb, s én úgy éreztem, akár még egy menetet kibírtam volna ellene.
A vb teljes ideje alatt azt láthattuk, életveszélyes indítani ellened, mert azonnal visszakontrázol. Ez tudatos?
– Reflexszerűen jön, s bár ezen a világbajnokságon sokkal többet indítottam, mint eddig, még mindig kevés. Ehhez még egy kis bátorságot kell merítenem, de biztos, hogy akciódúsabban kell birkóznom, mert a tapasztalat az, hogy az indításaimból most mindig pontot szereztem. Magabiztosabb lettem, érzem, hogy erős vagyok, s ezért többet merek próbálkozni.
Igaz, hogy ezen a vb-n nem voltak ott a japánok, de a győztesek névsora tarka, hiszen volt amerikai, kanadai, sőt egy ecuadori győztes is, tehát igaz, hogy egy világbajnokság erősebb, mint egy Eb. Ha azt nézzük, hogy egy azeri és egy fehérorosz versenyzőt győztél le, ez mit jelenthet a jövőben, mondjuk, egy kontinensbajnokságon?
– Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen teljesítmény egy Eb-n már érmet jelent. A világbajnokságon nincs jó sorsolás, minden kiszámíthatatlan, hiszen minden kontinensről vannak már kiváló versenyzők.
Láttál-e ezen a világbajnokságon olyan új trendet, amelyet talán követni kell?
– Többet kell lábra mennem, a lábra menést kivédekezni. Itt, Magyarkanizsán kiskorom óta nem volt nagyon lehetőség gyakorolni a szabadfogást, innen van tehát az „egy kar” nálam.
Jövőre is lesz Eb, vb, s jó lenne meglépni azt a bizonyos egy lépést. Van már terv arra, mit kell gyakorolni az akadémián?
– Persze, ezt majd az ottani edzőkkel meghatározzuk. Most az alapozás időszaka következik, s bár természetesen a szőnyegen is leszünk, most a technika csiszolása lesz előtérben. Nálam több mentális dolgot kell korrigálni, de az akadémián szerencsére van pszichológusunk. Az edzéseken például sokkal szabadabban birkózok, s ezt kellene átvinni a versenyekre.
Pénteken ennyi lány edzett Magyarkanizsán (a szerző felvétele)
Pihenőt kaptál, de egy ilyen világverseny után ki lehet egyáltalán pihenned magad?
– Aludhattam volna eleget, de az első két napban még dolgozott az adrenalin, így ezeken a napokon is felébredtem a megszokott hat órakor. Ez az időszak jó volt arra, hogy utolérjem magam a tanulásban, de már azért edzegetek.
Mennyire számít neked az, hogy a versenyeken édesapád ül mögötted?
– Csak egy példa: nyilván a fehérorosszal birkóztam a második menetben, amikor apu bekiabált: „Meg tudod csinálni! Kérlek!” Nekem az ilyen dolgok annyira motiválóak, hogy mindjárt el is hiszem, valóban meg tudom csinálni!
Véleményed szerint ez a teljesítményed mekkora löketet ad a karrieredben, azzal, hogy azért bele kell igazán erősödnöd az új súlycsoportodba, a 62 kg-ba?
– Ez nekem jelentős motivációt adott, amire szükségem volt, hiszen a járvány miatt kevés versenyünk volt, s egy élsportolónak folyamatosan kell a visszaigazolás. És igen, valóban bele kell teljesen erősödni a 62 kg-ba, bár elmondhatom, sokkal jobban éreztem magam, mint előtte az 59 kg-ban. A magasságom, a vázam erre a súlycsoportra való, az alacsonyabbhoz már túl magas vagyok. Remélem, hogy az alapozáson felszedek még néhány kiló izmot.
A büszke édesapa
Fábián Ákos edző-édesapának mostanában kijut a jóból, hiszen Anna teljesítménye után szombaton meg a nővére nyomdokain járó Orsolya Orosházán junior korosztályban megnyerte a 68 kg-os magyar bajnokságot, az ezüstérmet pedig a zentai Velez Petra szerezte meg.
Mit jelent neked, hogy Anna egy világbajnokságon éremért küzdhetett?
– Szülőként roppant büszke vagyok, s bár kívülről talán nem látszik, én jobban izgulok, mint a lányok, mert tudom, mennyi munkát tesznek bele. Anna eddig elég sérülékeny volt, s remélem, ezen már túl van. Volt itt könyék-, váll- és bokasérülés is, másfél év elvesztegetett idő, s ezektől rettegek a legjobban. Anna azonban soha egy pillanatra nem adta fel, nekem pedig az a dolgom ilyenkor, hogy tartsam benne a lelket. Ha az edzés mennyiségét és az elszántságot nézem, ő biztosan az élmezőnyben van, a birkózás azonban olyan sportág, hogy elég egy rossz mozdulat, és befejeződik a versenyed. Anna és Orsi nagyon jó testvérek, nagyon szeretik egymást, ezért edzésen nem szívesen harcolnak egymás ellen. Nincs köztük ilyen fajta rivalizálás, Orsi sírva nézte végig a fehérorosz elleni mérkőzést, annyira örült nővére sikerének. A meccs épp franciaóra közben volt, így az egész osztály élőben kísérte a közvetítést, meglepetésként pedig a barátnőjével eljöttek Anna bronzmeccsére Belgrádba.
Anna és a büszke édesapa (a szerző felvétele)
