A Vajdasági Birkózóakadémia csarnokában megrendezett négyes döntő szép és parázs mérkőzéseket is hozott, hiszen olimpiai, világ- és Európa-bajnokok, nagy versenyek érmesei és egykori válogatottak is szőnyegre léptek az összesen öt megrendezett mérkőzésen.
Az elődöntő valójában formaság volt, mert már előre ismertek voltak a győztesek, de a Proleter–Partizan mérkőzésen jó volt újra birkózni látni a visszavonult Európa-bajnok Frísz Krisztiánt, a Spartacus–Zenta találkozón pedig a szintén visszavonult olimpiai és világbajnok Davor Štefanekot. Mindketten győzelemmel vonultak le a szőnyegről, Kriszti technikai tussal, Davor pedig kétvállas diadallal végzett, de a döntőben már csak ez utóbbit láthattuk, s szurkoltunk is egy esetleges Štefanek–Nemes Máté összecsapásért, de csakúgy mint az az elmúlt években, ezúttal sem jött össze ez a csúcsrangadó. Volt azért miért drukkolni, mert a bronzmeccsre már a Zenta a lehető legjobb felállításban lépett fel, nem kímélte magát a vezetőedző Báló Petar sem, hiszen mindent beleadott Bajlović ellen, de az igazi harcos zentai szívet Almási Bence dobogtatta meg Simović ellen: a belgrádi az első menet után fölényesen vezetett, de Bence a másodikban szusszanni nem hagyta ellenfelét, és a végén egy kitolással 7:7-re megnyerte a meccset! Mindezt tette úgy, hogy hosszú térdsérülése után két hete kezdett el edzeni… A zentaiak soraiból meg kell még említeni a Dorogról érkezett erősítést, Mezei Patrikot, aki még csak juniorkorú, de magyar válogatott, és olyan erős, hogy mindkét meccsét könnyedén, technikai tussal nyerte meg.
És akkor jött a nagy finálé! Mindenki számolgatott, mindenki kalkulált, de azért már az elején érződött a levegőben, a címvédőnek kivételes bravúrra lesz szüksége, hogy megtartsa az aranyérmét. A reális eredménynek a 4:4-et tartották sokan, s itt kezdődött meg az újabb kalkulálás, hány tus-, illetve technikaitus-győzelemre lesz szükség a végső sikerhez. Mert azt mindenki tudta, ha Štefaneknak nem lesz méltó ellenfele, ő bizony két vállra fekteti a riválist, így már csak az volt a kérdés, a Proleterből képes-e ugyanerre valaki. Talán már az elején Kolompár Szebasztián közel volt ehhez, de nagy fölénye csak a technikai tusra volt elegendő, s innentől már csak a Nemes testvérekre kellett figyelniük a szabadkaiaknak. Máté azonban az U23-as világbajnokságon igen szépen teljesített magyarkanizsai Nagy Szebasztiánnal volt kénytelen farkasszemet nézni, s bizony nem volt egyszerű nyernie, mert Szebi a küzdelem minden elemében egyenrangú volt trófeásabb ellenfelével, s Máté csak az utolsó pont jogán tudta behúzni a győzelmet. Viktor azonban olyat mutatott, hogy erre lehet azt mondani: ez igen! Pedig neki sem volt könnyű meccse, hiszen a közelmúltban még a válogatottban a csapattársával, Aleksandar Maksimovićtyal kellett megküzdenie, de Viktor az első perctől fogva kétséget nem hagyott a tekintetben, ki is a jobb, mert Maksimović pillanatok alatt szállt, mint a madár, csakhogy a technikai tus itt sem volt elég, mert előtte meg Davor az első adandó alkalommal a hátára fordította Sremacot. Ezzel nagyjából el is szállt az esélye a Proleternek, főleg úgy, hogy a folytatásban a fiatal Krstin a legvégén megfordította a mérkőzését, kiegyenlített, a két legnehezebb súlyban pedig esély nem volt legyőzni a szabadkaiakat, hiszen 97-ben az egykori válogatott, de még most is bivalyerős Dejan Franjković, 130-ban pedig a szerbek grúz válogatottja, Mihail Kajaia szerepelt. Nem is lett meglepetés, Franjković egy mozdulattal szinte kiszedte Csábi vállát, Kajaia pedig végigpörgette a fiatal Petrušićot, és kezdődhetett az ünneplés!
A Szuperliga idei legjobb birkózója Nemes Viktor (Proleter), a legjobb ifi birkózó Aleksa Ilić (belgrádi Radnički). A legjobb edzőnek Stojan Štefaneket (Spartacus) kiáltották ki, míg a legjobb bírónak kijáró elismerést a szabadkai Danijel Štefanek érdemelte ki.
Az elődöntők jegyzőkönyvei:
Partizan–Proleter 3:5
60 kg: Vučković–Kolompár 0:1 (t. t.), 67 kg: Gavrilović–Frísz 0:1 (t. t.), 72 kg: Erski–Nemes M. 0:1, 77 kg: Cabolov–Sremac 1:0 (t. t.), 82 kg: Bajlović–Nemes V. 0:1 (t. t.), 87 kg: Bulatović–Mihajlović 0:1, 97 kg: Simović–Csábi 1:0 (tus), 130 kg: Živanović–Petrušić 1:0.
Spartacus–Zenta 7:1
60 kg: Losonc–Göblös 1:0 (t. t.), 67 kg: Dimitrijević–Nagy D. 1:0 (t. t.), 72 kg: Nagy Sz.–Vass 1:0 (t. t.), 77 kg: Maksimović–Pintér 1:0 (t. t.), 82 kg: Štefanek–Báló 1:0 (tus), 87 kg: Csupak–Mezei 0:1 (t. t.), 97 kg: Franjković–Almási 1:0 (t. t.), 130 kg: Kajaia–Živković 1:0 (t. t.).
A Szuperligában való maradásért:
Radnički (K)–Lj. I. Gedža 5:3
60 kg: Dunčić–Čokić 1:0 (t. t.), 67 kg: Vukadinović 1:0 (k. n.), 72 kg: Mihajlović–F. Papić 1:0 (tus), 77 kg: Rosić–A. Sadikaj 0:1, 82 kg: Lazarević–Damjanović 1:0 (t. t.), 87 kg: Simović–Marković 0:1, 97 kg: Rakić–Pitulić 1:0, 130 kg: Milenković 0:1 (k. n.).
A 3. helyért:
Partizan–Zenta 5:3
60 kg: Vučković–Berec 0:1 (tus), 67 kg: Gavrilović–Göblös 1:0 (t. t.), 72 kg: Erski–Vass 1:0 (t. t.), 77 kg: Cabolov–Pintér 1:0 (t. t.), 82 kg: Bajlović–Báló 1:0, 87 kg: Bulatović–Mezei 0:1 (t. t.), 97 kg: Simović–Almási 0:1, 130 kg: Živanović–Živković 1:0 (t. t.).
Döntő:
Proleter–Spartacus 3:5
60 kg: Kolompár–Losonc 1:0 (t. t.), 67 kg: Miolski–Dimitrijević 0:1 (t. t.), 72 kg: Nemes M.–Nagy Sz. 1:0, 77 kg: Sremac–Štefanek 0:1 (tus), 82 kg: Nemes V.–Maksimović 1:0 (t. t.), 87 kg: Mihajlović–Krstin 0:1, 97 kg: Csábi–Franjković 0:1 (sérülés miatt feladás), 130 kg: Petrušić–Kajaia 0:1 (t. t.).
A Szuperliga végső sorrendje: 1. Spartacus, 2. Proleter, 3. Partizan, 4. Zenta, 5. Radnički (B), 6. Soko, 7. Potisje, 8. Novi Sad, 9. Radnički (K), 10. Lj. I. Gedža.
Az alacsonyabb rangú birkózóligákban is befejeződtek a bajnokságok. Az I. liga végső sorrendje: 1. Vitez (Šabac), 2. Crvena zvezda, 3. Kragujevac, 4. Radnički (Z), 5. Mladost, 6. Železničar. A Vitez feljutott a Szuperligába.
A II. liga végső sorrendje: 1. Hercules, 2. Zmajevi, 3. Fruškogorac, 4. Bačka, 5. Žandarmerija, 6. Dinamo. A Hercules feljutott az I. ligába.
Az elnöknek tetszik
A négyes döntőnek nyilván egyetlen olyan résztvevője volt, aki három funkció kapcsán is érdekelt volt: Báló Petar vezette a Zenta csapatát, a bronzmeccsen ő is szőnyegre lépett, s nem utolsósorban a szerbiai szövetség ligabizottságának elnöke egyben. E funkciója kapcsán szegeztük neki az első kérdést:
Tavaly a járvány miatt elmaradt a bajnokság, idén pedig az olimpia és a világbajnokság miatt csak később, tornarendszerben bonyolítottátok le. Mi ezek kapcsán a tapasztalat, költségkímélőnek tartják-e, a kluboknak tetszik?
– Az idén így alakult, de hogy mi lesz a jövőben, azt még nem lehet tudni. Őszintén megvallva, nekem ez így tetszik, de ha másként lesz 2022-ben, hát legyen úgy, hogy az első kör lemegy tavasszal, a második pedig őszre. Ez viszont a kluboknak nagyobb költség lenne az utazás miatt, ezért mondom azt, hogy ebben a helyzetben talán az idei tornarendszer jobb lenne.
Igen kellemes meglepetésként csapatod bekerült a legjobb négy közé, tehát evidens fejlődés észlelhető. Jövőre lehet-e ezt még fokozni?
– Ez a gyerekeken múlik. Szorgalmasan edzenek, s ha ez nem szakad meg, nyilván előrébb lehet lépni. Jelenleg azért a Spartacus, a Proleter és a Partizan jobb csapat… – mondta Báló, s perceken belül már szőnyegen is volt. Harcolt, küzdött, de ereje véges volt, így csak tisztes vereségre futotta. Kár, mert nagyon közel jártak a bronzéremhez!
