Birkózásban hosszú, kemény, de eredmények tekintetében szép és sikeres év van mögöttünk, bár még nem teljesen kész az idény. A szövetségi kapitánnyal tíz napja Magyarkanizsán találkoztunk, a hétvégén pedig egy fiatal csapattal Egyiptomban volt, a 32. Ibrahim Mustafa-emléktornán, ahol a kiválasztottjaink kivételes sikert értek el, hiszen a házigazdák és az oroszok mögött csapatban a harmadik helyen végeztek úgy, hogy Nagy Szebasztián (67 kg), Nemes Máté (72 kg), Aleksa Ilić (77 kg) és Branko Kovačević (82 kg) aranyérmet nyert, Vuković Márió (87 kg) pedig ezüstöt. Hátravan még az országos egyéni bajnokság kötött- és szabadfogásban, s igazából akkor kapnak pihenőt a harcosok.
Hosszú és kemény idényen vagyunk túl, de a válogatottjaink már lassan készülődnek az új idényre, amely ismét a fókuszban lesz, hiszen Budapesten van az Európa-bajnokság, Belgrád pedig először adhat otthont egy felnőtt-világbajnokságnak.
– Valóban nagyon kemény idényen vagyunk túl, hiszen az olimpia halasztása sok minden mást is magával vont, többek között azt is, hogy rendhagyó módon egy birkózó-világbajnokságot is megrendeztek utána. Az idénynek azonban még mindig nincs teljesen vége, mert az országos csapatbajnoki döntő után az egyéni bajnokságok következnek. Ennyire későn még soha nem tartottunk ilyen versenyt, de a sportolók kategorizációja miatt fontos ez. Az idény tehát december 11-én zárul, de jó lesz visszaemlékezni a 2021-es évre, hiszen két Európa-bajnoki címünk lett, majd egy olimpiai bronz, zárásnak pedig egy világbajnoki arany. Meg kell azt is említeni, hogy az utánpótlás sem tétlenkedett, hiszen a fiatalok összesen 35 érmet hoztak a különböző rangú nemzetközi versenyekről. A jövő év koronája mindenképpen a belgrádi vb lesz, de minden versenyre maximális motiváltsággal megyünk el, hiszen kiváló csapatunk van, s az U23-as mezőnyből is páran már kopogtatnak a felnőttválogatott kapuján. Ki kell emelni azt is, hogy a magyarkanizsai Vajdasági Birkózóakadémia és a Košutnjakon az év végéig befejezendő sportközpont egészen új távlatokat nyit, így már elkészítettük a tervet a 2028-as Los Angeles-i olimpiáig. Ilyen feltételei a szerbiai birkózásnak sohasem voltak, így optimista vagyok.
Meg kell említeni a női birkózást is, hiszen Fábián Anna csak egy lépésre volt az éremtől a közelmúltban lezajlott U23-as világbajnokságon.
– Nálunk a 90-es évek végén kezdtek a lányok birkózni, ám sajnálatos módon nekik nem építettünk olyan alapot, amilyet kellett volna. A cselgáncsból átváltott Una Tuba révén volt két érmünk a kadét- és az ifimezőnyben, de igazából nem tettünk sokat a női birkózásért. Az utóbbi években elhanyagoltuk őket, de a haladás csak most várható, hiszen Magyarkanizsán komolyan dolgoznak velük, szép létszámban vannak lányok az edzéseken. Anna győzelme az azeri és a fehérorosz versenyző ellen rendkívüli eredmény, számomra azt jelenti, közel van már egy éremhez, így a 2024-es párizsi olimpián számolhatunk vele. Úgy látom, hogy az utánpótlásban további három-négy ígéretes tehetségünk van a lányok között. A gond az, hogy nincs megfelelő szabadfogású edzőnk, de e két birkózóközpontunkban megteszünk mindent, hogy a lányok is fejlődhessenek.
Milorad Dokmanac szövetségi kapitány és Bálint Zoltán, a Vajdasági Birkózóakadémia ügyvezetője Magyarkanizsán (a szerző felvétele)
Nyilván nagy munka és felelősség egy felnőtt-világbajnokságot megszervezni, ezért idejében el kell kezdeni. Melyek azok a legnagyobb feladatok, amelyeket a szerbiai szövetségnek el kell végeznie?
– A fővárosunkban megtartott U23-as világbajnokság után a világszövetség, az UWW küldöttségével karöltve megvizsgáltuk az aréna állapotát, és a napokban ismét szemlélődtünk ott, tehát időben megindultunk a szervezéssel. E sportágban ez már a 22. nagy verseny, amelyet Szerbiában szervezünk, tehát kellő tapasztalatunk van, de a felnőtt-világbajnokságra ismét a legjobb fényben kell bemutatkoznunk. Az UWW szerencsére felismerte a szervezési képességeinket, az aréna kiváló feltételeket nyújt, és meg vagyok győződve, annak ellenére, hogy az elvégezendő munka egyáltalán nem egyszerű, és nagyon összetett, a szövetségünk ezúttal is jelesre vizsgázik majd a szervezés terén. Természetesen a versenyre is gondolunk már, s azt szeretnénk, ha legalább két-három érmet nyernénk Belgrádban.
Haladjunk azonban sorban, hiszen márciusban Budapesten meg Európa-bajnokság van, ahol két aranyat védünk. Mivel lenne elégedett ott?
– Reálisan minden nagy versenyen az a célunk, hogy legalább egy érmet szerezzünk, hiszen országunk kicsi, nem is a leggazdagabb, ezért nem lehet irreális álmokat kergetni. Amikor érmet szerzünk, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy a világ legnagyobb birkózónemzeteitől, az oroszoktól, az azeriektől, a grúzoktól, a törököktől vagy a magyaroktól csenünk el egyet, s így vagyunk ezzel Budapest kapcsán is. Nyilván az lenne az ideális, hogy most is legalább két aranyunk lenne, de ne szaladjunk a rúd elé, ne legyünk telhetetlenek. Az nem vitás, hogy harcolni fogunk.
