Véget ért egy újabb zűrös év, és kezdetét vette az új, amelytől sokan tartanak, mert a háború szele elérkezett hozzánk is, gazdasági válság és bizonytalanság sújtja a hétköznapjainkat. És még az időjárás is megkergült, a gyerkőcök a téli szünidőt élvezik, de a szánkózás és a hógolyózás helyett pár nappal ezelőtt egy szál pólóban szaladgáltak a Strandon, akár a nyári szünet kezdete is lehetett volna.
Az év utolsó napjai kellemes meglepetést tartogattak Katának, és az egész családnak is. Kata rajzát külön elismerésben részesítették, és kiállították egy év végi tárlaton, amelyet a Munkás utcában nyitottak meg, és a nagylány is hivatalos volt. A rajztanárnője és mi is nagyon büszkék voltunk rá, hiszen több mint két és fél ezer rajz közül választották ki. Katának tele volt a szíve, örömmel pózolt a rajza előtt, ezekért a pillanatokért minden megéri.
Az újévezésre való felkészülés simán ment, mondhatnánk, „olajozott már a gépezet". Kata megrajzolta, kivágta, befestette a papírdíszeket, majd fel is díszítette a lakást, ezt mindig nagyon élvezi, és most már teljesen önállóan csinálja. Csilla a sütiket, kalácsokat és természetesen az oroszsalátát készítette el, én pedig elmentem vadászni a henteshez, és egy szép malackával tértem haza, amit jó ropogósra sütöttem. Előddel hazahoztuk a földlabdás fenyőfát, amit a későbbiekben mindig odaajándékozunk valakinek, mondhatom, már rengeteg udvart díszítenek karácsonyfáink. Szilveszter estéjén együtt volt a család, még a nagyfiú sem ment bulizni, úgy döntött, ezúttal együtt várjuk az újévet. Vacsorára betért apám is, mert anyám pár hónapja meghalt, és nem lett volna rendjén, ha egyedül marad szilveszter estéjén. Jókat dumcsiztunk, még jobbat vacsiztunk, filmeztünk, majd rászámoltunk tízet az óévre, és jöhetett az új.
Másnap, ahogyan azt a fentiekben már említettem, tavaszias időre ébredtünk, és mivel senki sem nyúlt sokáig, úgy döntöttünk, leugrunk a Duncsira egy kis friss levegőért. Egy kis séta pont belefért még a délelőttbe, illetve az újévi koncert kezdetéig. Télen a Strandon bezárnak a kávézók, de a tavaszias időjárás miatt újranyitottak, és mondhatom, jó a forgalmuk. Csillával kaptunk az alkalmon, és szépen kiültünk a Duna-partra elhelyezett nyugágyakra, sütkéreztünk, kávéztunk, míg a két kis lurkó a drótkötél-játszótéren lógott, amit egyszerűen nem tudnak megunni, képesek akár egy órát is lógni, ugrálni ezen a szerkentyűn.
Az újévi koncert karnagyát pezsgővel köszöntöttük, a friss dunai levegő viszont jót tett az étvágynak, így hamarosan leültünk az asztalhoz, mert a lencse illata nagyon csiklandozta az orrunkat. Csak rosszabb ne legyen, mondta Csilla az asztalnál, erre pedig csak bólogattunk, mert már tömtük a bendőnket a gőzölgő lencsével és a hideg pecsenyével.
