Befejeződött a nagy hajrá a suliban, oviban, elérkezett a megérdemelt pihenő. A suliban, főként a felsős fiúnál, feje tetejére állt a világ, úgy tűnik, nemcsak a gyerekek halasztgatják az utolsó percre a dolgokat, hanem a tanárokkal is megesik. Az utolsó két héten ugyanis több dolgozatot írattak a gyerekekkel, volt olyan, hogy egy nap többet, aztán az utolsó héten, amikor rövidített órák voltak, akkor is benyomtak egyet, így fél óra alatt kellett megírni. Előd közben beteg is volt, és láss csodát, aznap amikor megjelent a suliban, az egyik tanárnő behúzott neki egy egyest, mert a csoportmunkát nem fejezték be idejében társai. Úgy hogy, ki voltunk a vízből, borzasztóan tehetetlennek érzi magát az ember, amikor látja, hogy gyermeke igyekszik, jó osztályzatai vannak, tudja az anyagot, de hiába, mert mások egyszerűen áthúzzák ezt az igyekezetet. Láss csodát, a naplók is megérkeztek a félév előtt a suliba, addig ugyanis a tanárok füzetekbe írták a jegyeket, pluszokat, mínuszokat stb. És akkor tessék megmagyarázni a gyerekeknek, hogy de bizony be kell tartani a szabályokat és tanulni kell, közben a mindennapok alatt egészen más történik környezetükben.
Katánál a suliban az elsőben még nem erőltetett a menet, de ott is történt egy érdekesség, ugyanis az osztályba érkezett egy új tanuló. Ebben nem lenne semmi furcsa, csakhogy magyar első osztályról van szó, a tanuló pedig egy kukkot sem ért magyarul. De a neve magyar. Kérdeztem a tanító nénitől, miért nem iratkozott szerb osztályba, ha az anyanyelve szerb. Állítólag a szülei magyar osztályba akarták íratni, annak ellenére, hogy otthon is „természetesen” szerbül beszélnek. Megkérdeztem még, hogy akkor hogyan néz ki majd egy óra, ha a kisfiú egy kukkot sem ért magyarul. A tanító néni elmagyarázta, hogy ez nem jelent gondot, ő magyarul mondja el az anyagot a magyar gyerekeknek, az új kisfiúnak pedig szerbül, és szerinte ez jó is a magyar gyerekeknek is, mert így szerbül is tanulnak. Hát, én nem így képzeltem el a magyar nyelvű oktatást, és mondjuk a mi időnkben nem is volt ilyen, de ez van.
Márkinál is bepörögtek az események decemberre, volt olyan nap, amikor délelőtt kellett oviba menni, utána délután, aztán a telepi ovi helyett a központiba, volt koncert, jöttek a motoros télapók, rendeztek bábelőadást is meg kreatív műhelyt is. Úgyhogy győzni kellett, de neki kimondottan tetszett a sok aktivitás.
No sebaj, ettől még csak eljöttek az ünnepek, és nagyon szép karácsonyunk volt. Persze megvolt előre, ki mit szeretne a Jézuskától, úgy tűnik az idén nagyon jó kedvében volt, és alaposan megajándékozta a kicsiket. Az ünnepek előtti nagy rohanás után nagyon jólesett egy kicsit nem menni sehová, bebújni az otthon melegébe, együtt játszani, beszélgetni, sütni-főzni. És amikor megnéztük együtt a tavaly karácsonyi képeket, akkor láttam csak igazán, mekkorát nőttek ezek a tökmagok. Előd most a fülemig ér már, tavaly pedig olyan kisfiú volt még, és a két pici is bizony a mellkasomig nőtte ki magát. Élvezzük ki az ünnepeket, lazítsunk, legyünk sokat együtt szeretteinkkel, hogy alaposan feltöltődjenek az elemek, és akkor újra mehet minden tovább.
