Egyre inkább betolakszik a gyerekek életébe a mobiltelefon, az iskolában, barátok között, edzésen, mindenhol ez az egyik legfontosabb téma, sajnos. Pedig sokkal érdekesebb dolgokkal foglalkozhatnának, de az ember itthon hiába magyarázza el ezeket a dolgokat, amikor mindenki az új státusszimbólumról beszél. Pár nappal ezelőtt, Katának elfelejtettük a tornacipőjét elvinni az iskolába, és én hazaszaladtam érte. Mikor már csöngetés után az iskolaudvarban jártam, egy elsős-másodikos srác szépen lassan sétálgatott a bejárat felé, szemét le nem vette a mobilról. Mondom neki, becsöngettek! Felnézett rám, mondott egy valami olyat, hogy „aha, tudom”, majd visszabambult a mobiljába. Kit érdekel, hogy becsöngettek…
Előd már hatodikos, és persze van mobiltelefonja, de csak akkor használhatja, ha megengedem neki, ezért mindig megkapom azt, hogy bezzeg a többiek! Érdekel, ki unja meg előbb: Előd a duzzogást, vagy én a szigort. Valahol ő is tudja, hogy igazam van, legalábbis remélem. A múlt héten a mobiltelefon miatt volt veszekedés, csúfolódás az edzésen. Úszásra ugyanis csak egy „butamobilt” visz, amit a nagyapjától kapott, az okostelefont nem viheti, mert már jó pár törülközője és szappana „eltűnt” az úszás ideje alatt. Persze az idősebbek heccelték, hogy az ő nagymamájuknak van ilyen „buta” telefonja. Természetesen amikor hazajött, mindjárt azzal állt elő, hogy ezentúl az okostelefonját akarja vinni. Megbeszéltük az ügyet, nem éri meg elvinni hencegés miatt, mert aztán ha ellopják, akkor valóban a „butatelefonnal” járkálhat mindenhova.
A kicsik gyakran kinézik a telefonokat a kezünkből, de azért ne túlozzunk, egy kis tabletezés engedélyezett, ennyi. Kata főleg a rajzolós vagy zongorázós játékokat szereti, gyakran, ha lát egy szép képet a tablet kiszínezős programjában, azzal a papíron is megpróbálkozik. De már ő is elkezdett lobbizni a telefon mellett, merthogy a suliban a másodikosoknak már van mobiljuk, és akkor mikor lesz neki? Mondtam, arra még van idő, ott a tablet, aztán majd ha nagyobb leszel... De az nagyon sokára lesz, a másodikosok sem nagyok még… Szerencsére Márki nem követelőzik még, habár ha az anyja leteszi valahol a telefonját, szinte láthatatlanul elkapja, és elvonul snake-ezni (az a kukacos játék). Úgyhogy, ami a mobiltelefon kezelését illeti, nem lesz gond.
Naponta elnézem a gyerekeket, amikor Katát viszem az iskolába, az utcán fel sem néznek, valamiféle külön érzékük fejlődött ki, mert megállnak a gyalogátjárón, és ha nincs autó, továbbmennek, ha viszont jármű van előttük, megállnak. Úgy, hogy fel sem néznek. Az iskolában szépen kirajzolták a járdán, hol haladhatnak a gyalogosok, és hol a kerékpárosok. Lehet újabb sávot kell majd lassan rajzolni, ahogyan Japánban teszik. Ott ugyanis külön járdasávokat építenek azok számára, akik mobiljukra meredve haladnak az utcán. Erre a sávra különös odafigyeléssel tekintenek a közlekedésben.
