Nem igazán érezni még az ősz illatát, de lassan visszazökken minden a hétköznapi kerékvágásba, a gyerekek megindultak az iskolába, szeptember nem viccel: vége a nyári lazításnak. A szünidő végén még elugrottunk egy egynapos pancsolásra a bácspetrőci Aqualand élményparkba, ahol a gyerkőcök jól kicsúzdázhatták magukat, én inkább a meleg vizes medencét részesítettem előnyben, nagyon kellemes a hőfoka, és még bugyborékol is, ha jó helyre ül az ember.
Megünnepeltük Kata szülinapját, ezúttal málnás torta volt a kívánság, amit Csilla nagyon fincsire készített, de a nagylány még valamit szeretett volna nagyon, az pedig egy új bringa, amit persze a végén meg is kapott. Azóta is mindenfelé csak ezzel jár, nagyon bejött neki, mert ez igazi lányos kerékpár, ezelőtt ugyanis egy Elődtől örökölt mountain biciklit hajtott.
És ezután jöhettek a szokásos, idegtépő bevásárlások: ruhák, könyvek, füzetek… Persze mindent kinőttek, egy hosszú nadrág sem volt jó rájuk, hihetetlen.
Kata egyre válogatósabbá válik a ruhákat illetőleg, az első nekifutamodásra, neki egy nadrág sem tetszett, és most nem egy üzletről beszélek, hanem egy bevásárlóközpontról! Bejártuk az összes ruhás üzletet, fel is próbált jó pár nadrágot, nézegette magát a tükörben, hozatott velem nagyobbat vagy kisebbet, és semmi… Aztán amikor megelégeltem, mondtam neki, hogy ebből nekem elegem van, suliba majd a kinőtt nadrágokban jár, akkor azért mégis meggondolta magát, és visszamentünk az egyik „leginkább elfogadható” nadrágért. A fiúkkal nem volt ennyire kacifántos a shoppingolás, volt kb. egy elképzelésük mit szeretnének, és nagyjából találtunk is mindent, habár azért az nyilvánvaló, hogy a ruha- és lábbeliüzletek többségében kétszer annyi termék közül válogathatnak a nők mint a férfiak. Márki esetében, ez kisebb nehézséget okozott, mert 38-39-es a lába, és ez pont átmenet a gyerekcipő és a felnőtt cipőméretek között. Előd esetében már rég szó sincs az átmenetről, nála az XL méret a menő, ebből pedig van bőven.
Aztán elérkezett Szent Rozália ünnepe, ami egyet jelent a temerini búcsúval, és ezt nem szokásunk kihagyni. Az idén dél körül érkeztünk, mert tavaly elsiettük, mert csak akkor pakoltak ki az árusok. De valahogyan kurtára sikeredett az idei búcsú, kevés volt az eladópult, és látogatóból sem volt túl sok, de azért mi bejártuk kétszer is. Volt egy kis autózás, ütközés, körhinta, meg hasonló jóság. A színes vattacukrot az idén rekordgyorsan falták föl a kicsik, de bevallom, a rostélyon sült csirkecombfilét is legalább olyan gyorsan eltüntettem, mert valóban jól elkészítették a leskovaci vendégek. A búcsún tett búcsúkörünk végén vásároltunk növényeket, ezúttal a kis kaktuszok vitték el a prímet a gyerekeknél, és szerencsére ott volt a szokásos könyves pult is, ahol mindig érdekes alkotásokat szerzünk be, gyerekeknek és felnőtteknek is akad bőven választék, és ami errefelé nem mellékes, magyar nyelvű könyvekről van szó.
