Szorgalom és kitartás, talán ez a két szó jellemzi leginkább Sörös Andor szerteágazó munkásságát, akinek tevékenysége minden fiatal számára példaértékű lehet. Legelőször 2020 folyamán hívta fel magára a nyilvánosság figyelmét, amikor is az Európai Ifjúsági Parlament szerbiai elnökévé választották. Nemrégiben pedig már a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fóruma újvidéki szervezetének elnöki posztjára is alkalmasnak találták, így jelenleg elsősorban a tartományi székváros magyar ajkú fiatalságának összefogásán és megerősítésén fáradozik.
Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról, milyen emlékek maradtak meg benned, amelyek esetleg kihatással voltak a későbbi érdeklődési köröd kialakulására?
– A gyermekkoromból nagyon kevés emlékem maradt meg, azt azonban tudom, hogy a szüleim születésnapomra vagy karácsonyra mindig könyvekkel leptek meg, ezek közül is leginkább az enciklopédiák tetszettek, mivel sok kép volt bennük, és ez nagyon érdekes volt a számomra. A történelmi témájú enciklopédiák különösen nagy hatást gyakoroltak rám, ezekből még most is sokat tartok a könyvespolcomon.
Általános iskolás korodban milyen tantárgyak érdekeltek leginkább és volt-e valaki, akire felfigyeltél?
– Az elemi iskola ötödik osztályában az érdeklődésem leginkább a történelem felé irányult. Az ókor világa, a görög városállamok közti háborúk, a Római Birodalom és még sorolhatnám, mind-mind rendkívül lekötötte a figyelmem. Nagy hatással volt rám ebben az időszakban Pacsa Árpád történelemtanárom, aki szemléletesen és legfőképpen érdekesen adta elő az anyagot. Hetedikben elkezdtük tanulni a társadalmi földrajzot, és ekkor már egész biztos voltam benne, hogy ez az az irány, amit a későbbiekben is szeretnék követni.
Melyik középiskolába indultál tovább és később mi határozta meg azt, hogy a közgazdasági karon folytasd tanulmányaidat Belgrádban?
– Az általános iskola végéhez közeledve valójában nem tudtam eldönteni, hogy pontosan milyen középiskolát is válasszak. Azonban több tantárgy is érdekelt, és végül arra a megállapításra jutottam, hogy számomra a gimnázium lesz a legmegfelelőbb, ezért felvételiztem az újvidéki Jovan Jovanović Zmaj gimnáziumba. Az intézményen belül a kétnyelvű angol szakot választottam, mivel már akkoriban is jól beszéltem angolul, ezért úgy éreztem, hogy ez lenne a számomra legmegfelelőbb irányzat. A szakon belül megtalálható volt a matek és más természettudományok is. A gimnázium első két évében kialakult bennem az a felismerés, hogy a felsőfokú tanulmányaimat a közgazdasági karon szeretném tovább folytatni, hiszen úgy gondoltam, hogy ez az irányzat valami módon minden tantárgyat érint, ami iránt érdeklődtem.
Hogyan élted meg a fővárosban való életet?
– Édesapám az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karán tanít, és olyan életperiódusban voltam, amikor egyre nagyobb szabadságra vágytam. Ennélfogva úgy gondoltam, hogy bevállalom ezt a kihívást. Az idő múlásával azonban egyre nehezebbnek éltem meg, és kezdtem úgy érezni, hogy mégsem nekem való a fővárosi élet. A Belgrádban töltött időszak érdekes szakasza volt az életemnek, hiszen rengeteg tapasztalatot szerezhettem. Az egykori gimnazista barátommal laktam együtt, akivel az egyetemen is egy szakra jártunk. Az itt töltött időszakban példának okáért megtanultam főzni, amit azóta is szívesen gyakorlok. Emellett megtanultam rendszerezni az életem, ez pedig a meglátásom szerint komoly problémát jelent a fiatalok körében, mivel nehezen tudják beosztani a napi tevékenységüket. A harmadik év elérkeztével végül úgy döntöttem, hogy mégis átiratkozom, és az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karán folytatom a tanulmányaim.
Hogyan csöppentél bele az Európai Ifjúsági Parlament szervezetének munkájába?
– A kezdetek a középiskola időszakáig nyúlnak vissza, és egy érdekes történetnek köszönhetem, hogy bekerültem a szervezetbe. Értesítettek bennünket, hogy civil szervezet érkezik az iskolánkba, amely főként politikával foglalkozik, első hallásra azonban nem tanúsítottam ennek komolyabb jelentőséget. Éppen egy ellenőrzőt kellett volna írnunk, amire nem készültem fel a legjobban, ezért úgy döntöttem, hogy ha már adott ez a lehetőség, akkor inkább elmegyek az előadásra. Az osztályfőnököm tudta, hogy érdekel a politika és az ehhez hasonló témák, ezért megengedte, hogy elmenjek az előadásra. Számomra nagyon érdekes volt a bemutató, hiszen elmagyarázták, hogy fiatalokhoz köthető különféle tematikájú események és aktivitások szervezésével foglalkoznak, valamint az is kiderült, hogy egy nagyobb szervezetnek a részét képezi, ugyanis más európai országokban is léteznek tagozatai. Emellett megragadta a figyelmem az is, hogy valójában betekintést nyújtanak a fiatalok számára az Európai Unió munkájába, valamint vonzott a más emberekkel való megismerkedés lehetősége is. A jelentkezéshez egy motivációs levelet kellett írnom, amit elfogadtak, majd ezt követően Újvidéken tartottak egy konferenciát, amelyre nagy örömmel mentem el. A résztvevők rendkívül közvetlenek és barátságosak voltak. Ez a légkör teljesen magával ragadott, ehhez hasonlót addig sosem tapasztaltam.
Milyen feladatköröket láttál el?
– Az újvidéki konferenciát követően rövid időn belül Nišben is tartottak egyet, ami hasonlóan zajlott le, vagyis volt egy adott probléma, amelyre megoldást kellett találnunk. A konferencia végén betagosodtam a szervezetbe, és ottlétem első éve alatt a kommunikációs csapatnak voltam a tagja. Ezen belül az volt a feladatunk, hogy kidolgozzuk miként is tudnánk megnyerni a különféle projektjeinken való részvételre a szerbiai fiatalokat, elsősorban a kisebb településekre helyezve a hangsúlyt. Az Európai Infoközpont szervezetével is együttműködünk, ami az Unió hivatalos képviseletét jelenti Szerbiában. Az első év letelte után elhatároztam, hogy jelentkezek az igazgatói bizottságba, ahol az emberi erőforrásokkal, valamint a regionális fejlesztésekkel szerettem volna foglalkozni. A testület tagjai be is választottak, és ekkor kezdtünk el dolgozni az Outreach elnevezésű projekten, amelyre a mai napig is büszke vagyok, hogy részt vehettem benne. A programok során ún. Outreach Weekendeket szerveztünk, melynek elsődleges célja a kisebb településeken, mint Aleksinac, Kruševac, Valjevo, való megjelenés és bemutatkozás volt. A tevékenységemhez tartozott a különféle képzések szervezése, mint például a fényképezés szerelmeseinek a Photoshop, Adobe Premier Pro és más hasonló programok használata. Az újabb egy év lejárta után úgy gondoltam, hogy átadom a stafétát valaki másnak, és a felügyelőbizottságba jelentkeztem, ahova ismét beválasztottak. Az egy évig tartó új megbízatásom alatt nem akadt különösen fontosabb feladatom, hiszen csak felügyelni kellett a munkát, esetleg, ha volt valamilyen probléma, akkor arra felhívtam a figyelmet.
Hogyan jutottál el a szervezet szerbiai elnökének posztjáig?
– A különféle feladatkörök viselése során rengeteg tapasztalatot szereztem, korábban azonban a főtitkári posztot céloztam meg, amire szintén beválasztottak az igazgatói bizottság tagjai. Ezen belül már komolyabb feladataim voltak, mint például az adminisztráció, a jogi ügyek rendezése, pályázatok írása és még sorolhatnám. Ekkor láttam át, hogy valójában milyen is a bürökrácia, és hogy milyen frusztráló nehézségekkel is kell szembesüljön az ember. Szerencsére a környezetemben lévő emberek rengeteget segítettek a munkámban, így könnyebben vettem az akadályokat. Az újabb mandátum leteltével úgy éreztem, hogy három év tapasztalata sokat jelent, és megpályázhatom az elnöki címet is. A szavazás során a tagok közül kivétel nélkül mindenki rám szavazott, ez pedig rendkívüli büszkeséggel tölt el, hiszen a szervezet történetében erre még nem volt példa.
Milyen tevékenységeket sikerült megvalósítanotok a mandátumod ideje alatt?
– Nagyon büszke vagyok a mandátumomra, mivel mindent, amit elterveztünk, sikerült megvalósítanunk. Megtartottuk a szokásos konferenciákat, ezenkívül szerettem volna a vajdasági magyar fiatalokat is bevonzani a szervezetünkbe, és mondhatom, hogy ezen a téren is sikert értem el. Úgy vélem, hogy szervezetünk rengeteg lehetőséget rejt magában, és szerettem volna, ha ezt a többi magyar ajkú fiatal is megtapasztalja. Az első nemzeti konferenciát még 2007-ben Szabadkán tartotta meg a szervezet, és úgy gondoltam, hogy ideje lenne ismét visszatérni ebbe a városba. Sikerült is megszerveznünk a konferenciát, amelyet a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban tartottunk meg. A járványhelyzet azonban megnehezítette a szervezést, az eseményre épp a nyár folyamán került sor, így végül több mint húsz személyt sikerült összegyűjtenünk. A jelenlévők egynegyede magyar volt, amit szintén sikerként élek meg.
A családod hogyan fogadta, hogy ilyen komoly tevékenységekben veszel részt?
– Mindig és mindenben támogattak, és büszkék rám, hogy ilyen sokrétű tevékenységet végzek. Édesanyám sokszor megemlítette, hogy miért is kell nekem ennyi helyre utaznom, miért nem foglalkozom többet a tanulmányaimmal, de ezeken az aggályokon gyorsan túltette magát. Örülök annak, hogy a testvéremet, Dórát is sikerült beavatnom a szervezet tevékenységébe, hiszen korábban sosem érdekelte a politika, megtalálta azonban a helyét és feltalálta magát. Elsősorban a szervezés tekintetében tudott leginkább kiteljesedni.
Nemrégiben a VMSZ Ifjúsági Fóruma újvidéki szervezetének elnökévé választottak meg. Hogyan élted meg ezt az elismerést, és milyen úton jutottál el idáig?
– A gimnáziumi éveim alatt, mivel szerb tannyelvű osztályba jártam, egyre inkább azt éreztem, hogy kezdem elfelejteni a magyar szavakat, és az idő múlásával mind jobban és jobban eltávolodom a kultúrámtól. Semmiképpen sem szerettem volna, hogy ez bekövetkezzen, ezért kerestem az olyan lehetőségeket, ahol használhattam az anyanyelvem. Így jutottam el a VMSZ Ifjúsági Fórumába, ahol számos összejövetelen és tevékenységben vettem részt. Mivel már rendelkeztem tapasztalatokkal a szervezetek vezetése terén is, ezért a vezetőség köréből és a tagság ajánlatára felkértek az elnöki posztra, amit szívesen el is vállaltam. Az idei évre vonatkozó tevékenységeket is már kiterveztük, elsősorban segíteni szeretnénk az újvidéki fiataloknak különféle programok szervezésével, továbbképzésekkel, eseményekkel. Lehetőséget szeretnénk nekik nyújtani a fejlődésre és persze a társalgásra, barátkozásra is.
A számos feladatod melled jut idő a kikapcsolódásra is?
– Nagyon kevés a szabadidőm, de ha van, akkor elsősorban a labdarúgó-mérkőzéseket követem. Nagy Vojvodina-szurkoló vagyok, amit édesapámtól örököltem. A barátokkal való társalgás is fontos számomra, ha időm engedi, akkor elmegyek velük szórakozni, az igényesen megalkotott történelmi dokumentumfilmek megtekintése is kedvelt szabadidős tevékenységeimhez tartoznak.
Mesélj a jövőbeli terveidről!
– Elsődleges célom befejezni az egyetemet, majd szeretném külföldön elvégezni a mesterképzést, hogy pontosan hol, az még a jövő titka. Végül, de nem utolsósorban, az újvidéki magyar fiatalságért szeretnék munkálkodni.
