Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Február vége van. Mostanra leöltük a disznót, megsütöttük, megettük a farsangi fánkot, eljártuk a (Bálint- napi) táncot... Testileg, lelkileg feltöltődtünk, jöhet a böjt. Mindenki másképp csinálja, de legyen lelki vagy fizikai megvonás, mindenképp hasznára válik annak, aki hittel gyakorolja.
Wikiszótár a vallási böjtről: „Étkezés-korlátozás egyházi rendelkezések, vallásos szokások alapján. Bizonyos napokon tartózkodás bizonyos ételek (főleg hús) fogyasztásától vagy általában az étkezéstől, illetve csökkentett mértékű táplálkozás.”
A két háborút is megélt anyai nagyapám mélyen vallásos ember volt. Hosszú évtizedeken keresztül péntekenként semmit (!) nem evett, csak vizet ivott. Mondanom sem kell, a kilókkal nem volt gondja és szíve-lelke is ritkán volt nehéz.
Ez a fajta lélek(zet)-könnyűség jellemezte azt a fiatalkori telemet, amelyről így emlékezem, meg írok: „Akkor voltam utoljára fiatal. A hó fehér aranyként hullott az utcánkra. Áldás volt(am). Az ablakból nézve minden az enyém. Az életem is. A magnóból és a magamból szóló zene is. Most zajlik az életem. Így gondoltam és igazam volt. Akkor történt és engem nem az irányjelző tények, hang(ulat)ok érdekeltek. Hanem az élet, hogy most zajlik. Most vagyok szerelmes. Most vagyok képes mindenre és mégsem teszek semmit. Ugyanakkor a legtöbbet cselekszem meg. Most vagyok. Magamért. Magamért szeretek. Rólam gondoskodnak. Most vagyok odaadó. Barát(nő!)... Nézek ki a télbe, felfűt az öntudat(lan), a vakhit, hogy jelen vagyok. Örökké élek, mert még fiatal vagyok és így gondolok magamra.’’
A barátaim közül, akiknek akkor jöttét lestem a lányszobám ablakából, egy valaki már nincs az élők sorában. Sokkal később, évek múlva úgy döntött, elhagyja ezt a világot. Ő örökké fiatal marad és „élő” marad számunkra, belefagyasztotta magát abba a télbe, és beleégette magát a szívünkbe, annyira, hogy ma is gyakran „visszaszól” álmunkban, hogy „barátaim, készüljetek, tél jön, öltöztessétek jól fel lelketeket”, vagy éppen fordítva: jelez, hogy tavasz közeleg. Akárcsak most, amikor, korosodva, egyre inkább szeretjük búcsúztatni a (szív)hideget, a teleket – megszólal bennünk azok élete is, akik nem folytathatták, hogy bizony cselekedni kell, mert számunkra egyelőre megadatik…
Mintha tavaszt sütnének ki a(z) (l)égben, illatozik a levegő, a házak előtt elhaladva megcsap, jólesően letaglóz a készülő ebédek illata. Mindez ösztönöz, hogy farsang farkán, még hamvazószerda előtt, egyek egy nagyot, mert kell az erő a böjti elmélyüléshez, a sóba-vízbe főtt bab elviseléséhez…
Egy-egy kedvenc a családi receptes füzet örömmorzsái közül:
Töpörtyűs rudak
Fél kilogramm lisztet 1 csomag sütőporral, 10 dkg zsírral, 2 egész tojással, kevés sóval és annyi tejföllel, amennyit felvesz, rétestészta keménységűre gyúrjuk. A tésztát kinyújtjuk, aztán a 25 dkg darált töpörtyűt ráegyengetve áthajtjuk, és ismételt hajtogatás mellett négyszer elnyújtjuk. Legvégül ujjnyi vastagságúra nyújtjuk szét, és szintén ujjnyi széles meg hosszú darabokra vagdossuk, tojássárgájával megkenjük, a rudacskákat kissé bevagdossuk, és előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.
A desszert legyen a fentiekben említett nagyapám egyik kedvence: palacsinta, (Balint-napi) történettel…A második világháborúban Elek papa (több bajtárssal együtt) sebesülést szenvedett. Kati mamám és a többi feleség is gyalog (!) ment el az eszéki kórházba meglátogatni őket. A beteg katonák palacsintát ettek volna, és hogy frissen kapják (mert a palacsinta úgy finom!), a nagymamám feltalálta magát: bekéredzkedett a kórház szomszédságába, az egyik házhoz, és ott kisütötte a palacsintákat.
Csúsztatott palacsinta
Vajjal habosra keverjük a 4 tojás sárgáját, majd fokozatosan adjuk hozzá a tejet és a lisztet. Közben a tojásfehérjéből kemény habot verünk, és végül ezt is a tésztába forgatjuk. Ebből a hagyományosnál kissé vastagabb palacsintákat sütünk, és egy tálban egymás fölé csúsztatjuk ezeket, úgy, hogy minden réteget meghintünk vaníliás cukorral, vagy megkenünk lekvárral, illetve egyéb krémmel.
Kívánok jó étvágyat, és legyen majd a böjt is áldásos!
