Az alább olvasható szoptatással kapcsolatos információk mind a saját tapasztalatom tükrözik. Megegyezhetnek, de nem egyenértékűek egy szoptatási tanácsadó vagy orvos által javasolt lépésekkel. Megfelelő tanácsadás mellett azonban bátorítok minden anyukát saját megérzésének követésére.
Az előző részben olyan szoptatással kapcsolatos témáról beszéltünk, amely nem feltétlenül nevezhető nehézségnek, ugyanakkor azt gondolom, megfelelő tanácsadás nélkül okozhat némi fejtörést, különösen első gyermekes anyaként – hogyan, mikor, mennyi ideig szoptassunk? Úgy vélem, nincs olyan szoptató anyuka, akinek ne fordult volna meg a fejében egy-egy rövidebbre sikerült szoptatás után, hogy vajon eleget evett-e a baba? Vajon elég sűrűn szoptatunk-e? Most azonban egy olyan nehézségről lesz szó, amely bár természetes velejárója a szoptatásnak, komolyabb problémákhoz is vezethet, amennyiben nem kezeljük. Szerencsére a megoldás nagyon egyszerű, a hatás pedig akár azonnali.
Tejbelövellés – kemény és fájdalmas mellek
A legelső akadály, amely talán minden szoptató anyával szembejön, az a tejbelövellés okozta kemény, duzzadt és borzasztó érzékeny mellek. Szülést követően nagyjából két-három napra van szükség ahhoz, hogy az előtejet felváltsa az anyatej, ami mind állagában, mind mennyiségében és összetételében eltér a kolosztrumtól. Míg közvetlenül szülés után úgy tűnhet, semmi sincs a mellekben, pár nappal később, szinte egyik pillanatról a másikra megtelnek. A tejtermelés elindulását követő napokban, hetekben a mellek igen érzékenyek lehetnek, főleg abban az esetben, ha túl sok tejünk van, s a szoptatás nem elég ahhoz, hogy a tejcsatornák kellőképpen kiürüljenek. A kellemetlenség fokát itt úgy tudnám talán érzékeltetni, hogy ebben az időszakban még a leglazább melltartó viselése, vagy egy testhezálló felső is irritáló lehet.
Vannak anyák, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a tejük sem több, sem kevesebb, mint amennyire a babájuknak szüksége van, így az első napokra és hetekre jellemző gyakori szoptatással kezelni tudják a felmerülő mellduzzadást. Még ha ezen szerencsés anyák körébe tartozunk is, akkor is különösen fontos, hogy addig szoptassunk, amíg a mellek valamelyest fel nem puhulnak – ez azt jelenti, hogy nem maradt „felesleges” tej a tejcsatornákban. Előfordulhat viszont, hogy a szoptatás önmagában nem elég. Abból fogjuk tudni, hogy szükség lehet a szoptatáson túli beavatkozásra, hogy a szoptatások után sem enyhül a mell feszülése, tapintásra továbbra is kemény, fájdalmas, esetleg enyhe bőrpír is megjelenik rajta.
Ha szoptatással nem tudjuk elérni a mellkeményedés fellazulását, akkor minden egyes szoptatás után érdemes fejni is. Hogy csökkenteni tudjuk a tej mennyiségét, fejést követően helyezzünk hidegborogatást a mellekre, így ösztökélve a tejmirigyeket arra, hogy pihenjenek. Fontos, hogy abban az esetben, ha tényleg több tejünk van, mint amennyire a gyermekünknek szüksége van, a lefejt tejet ne adjuk oda a babának, csak és kizárólag szoptassunk. Ha a babánk a korábban lefejt tejjel lakik jól, nem fog tudni eleget szopni, így belecsúszunk a fejés, szoptatás, tejmennyiség növekedésének ördögi körébe. Amennyiben nem szeretnénk kidobni a lefejt tejet, legfeljebb hat hónapig tárolhatjuk lefagyasztva. Hozzátáplálás alkalmával felhasználhatjuk a pürék elkészítéséhez.
Mi is az a tejláz?
Azokban a kaotikus első hetekben, amikor egybefolynak az éjjelek és a nappalok, könnyű elhanyagolni a fejést. Nyilván nem egyszerű éjjel is betartani a kötelező szoptatás utáni rutint, pedig a fejésnek és borogatásnak köszönhetően elkerülhető a tejláz. A tejláz tünetei amellett, hogy nyilvánvalóan megemelkedik a testhőmérsékletünk lehet még a lázzal járó súlyos fáradság és hidegrázás, a duzzadt, fájdalmas esetleg pirosodó mellek.
Számomra nem volt egyértelmű, hogy tejlázam van, ugyanis egyszer sem volt magas lázam. Az első jel az ólmos fáradtság volt. Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, mikor a pihenés sem segített a fáradtságon, sőt, úgy tűnt egyre fáradtabb vagyok – egyszerűen alig volt erőm kikelni az ágyból, hogy megszoptassam a babát. Aztán mikor a fáradtsághoz párosult a hidegrázás is, felötlött bennem, hogy lehet lázas vagyok. Orvosi javaslatra kezdtem lázcsillapítót szedni, sokat pihentem, sok folyadékot fogyasztottam, de hiába, a makacs láz folyton visszatért. Kellett kis idő, mire feltűnt, hogy szoptatás után, rövid időre szinte teljesen normális lesz a testhőmérsékletem. Addig böngésztük az internetet, kérdeztük a tapasztaltabb családtagokat, ismerősöket, hogy végül rájöttünk, tejlázam lehet. A lázcsillapítás mellett elkezdtem többet szoptatni, arra pedig különösen ügyeltem, hogy a felesleges tejet mindig lefejjem. Majd minden szoptatás/fejés után hidegborogatást alkalmaztam a mellen nagyjából tizenöt percig. Rövid időn belül rendeződött a probléma. Sőt, ha nagyon betartottam a fejéseket, már a lázam sem ment fel.
Fontos megjegyezni, hogy a tejláz vissza-vissza térhet, hiszen a baba növekedési ugrások alkalmával többet kér enni, és mivel többször eszik, a kereslet-kínálat elv alapján megemelkedik a tejmennyiség is. Amennyiben ez a mennyiségben bekövetkező változás hirtelen következik be, előfordulhat, hogy a tejláz ismét felüti a fejét. Tejláz jelentkezhet a szoptatás abbahagyását követően is, főleg, ha átmenet nélkül szakítjuk meg a folyamatot. Például előfordulhat, hogy valakinek a babája egyik napról a másikra úgy dönt, nem akar tovább szopni. Ha tudjuk, hogy a szülési szabadság lejárását követően nem szeretnénk tovább szoptatni, vagy csak lényegesen kevesebbet szoptatnánk, érdemes már legalább két hónappal korábban elkezdeni a folyamatos leszoktatást, így elkerülhetjük a tejláz okozta kellemetlenségeket.
(Instagram: SohaTöbbéEgyedül)
