Előd fiam a suliba készülődött, én meg csak néztem, figyeltem őt… Mikor röppent el ez a 18 év, nemrég még az előszoba falaiba kapaszkodva tanult járni, most meg siet a gimnáziumba…
A nagyfiú március végén nagykorú lett, és gondoltam, ezt a bulit illik megünnepelni. Még azért megkérdeztem, hogy akarja-e megünnepelni, amire olyan Elődös választ kaptam: Apa, azért a 18. szülinapot meg kell ünnepelni.
Sokáig tervezgettük, vajon hol legyen a buli, hiszen Előd 30–35 fiatalt akart meghívni, nekik pedig bizony jókora helyre van szükségük. Először az újvidéki bérelhető szórakozóhelyeket nézegettük, de egyik sem tetszett igazán, na meg az áruk is enyhén szólva borsos. Aztán a nagyfiú gondolt egyet, és megkért, hogy nézzük meg a pirosi művelődési egyesület bérelhető termét, amely régebben református iskolaként működött. Így is lett, az ár elfogadható volt, Piros közel van Újvidékhez, városi buszok járnak, mára már majdnem összenőtt a két település. Amúgy meg sok a pirosi barátja, gyakran járnak szórakozni oda, úgyhogy rámondtam az áment. A művelődési egyesület épületében volt minden, ami egy bulihoz kellett, asztalok, székek, poharak, tányérok, evőeszköz… Még egy mobil bárpultot is szereztünk! Előd pirosi barátja, Zolika, tákolta össze fából, aztán traktoron hozta a helyszínre édesapjával, aki egyébként kollégám a Magyar Szóban. Segítettek még a leemelésben is, csak aztán jött a zűr: nem fért be az ajtón, mert a másik szárny nem nyílott. Mit volt mit tenni, Előd nagyon szerette volna a bárpultot, ezért le kellett szerelni az ajtó nem nyíló szárnyának a zárját. Csak éppenséggel szerszámunk nem volt. Kivettem az autó kesztyűtartójából a bicskámat, és hegyével sikerült a művelet.
A szülinap pont szombatra esett, így erre a napra jelöltük ki a bulit. A nagyfiú egyik barátja zeneiskolába jár, az utóbbi időben fellépett már párszor rendezvényeken is, így nem volt gond a zenével, Ádám muzsikált az est nagy részén, a szünetekben pedig zenét játszott. Este nyolc körül már érkeztek a fiatalok, mi pedig Csillával a konyharészben húztuk meg magunkat, csak nagy ritkán kukkantottam ki, hogy minden rendben van-e, de semmi gond sem volt a gyerekekkel. Bulizni azonban ez a generáció is tud, az öreg ház falai dübörögtek a zenétől meg az énektől, folyt az ital, fogyott a rostélyos, és a tortából sem maradt sok. A fiatalok kitombolták magukat, hajnali két-három óra körül fájrontot csináltunk. Mire összetakarítottunk, hajnalodott, de a lényeg a lényeg: egy jól sikerült szülinapot tudhattunk magunk mögött, mindenki elégedett volt.
A két kis manó kihagyta ezt a bulit, ők otthon filmes estét rendeztek: Netflixeztek, csipszeztek, kóláztak, de mire hajnalban hazaértünk, már nagyban csicsikáltak. Másnap délután várt ránk a családi szülinapos ebéd, amelyet egy közeli tanyán rendeztünk meg, úgyhogy gyorsan az ágyba bújtunk, hogy aludjunk valamicskét a következő dínomdánom előtt.
