Az Újvidéki Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház koprodukcióban készít új előadást, amelynek nemsokára lesz az ősbemutatója, Újvidéken június 8-án, Szabadkán pedig 15-én, és ez lesz egyben a KDSZ évadzárója is.
A produkció Lovas IldikóAmikor Isten hasba rúg című könyve alapján, Újvidék Európa Kulturális Fővárosa projektum keretében készül, Urbán András rendezésében. Nem ez az első eset, hogy a KDSZ és Urbán András Lovas Ildikó regényét állítja színpadra, 2014-ben a Spanyol menyasszonnyal tették ezt, és akárcsak ez a könyv, az Amikor Isten hasba rúg is Csáthra, a családjára irányul. Ahogyan azt Lovas Ildikó korábban mondta, a könyv szándéka és célja, hogy rekonstruálja Csáth Gézát, ezért Rekonstrukció az alcíme, de nem mehetünk el amellett sem, hogy volt neki egy lánya. Urbán András – aki egyben a készülő előadás díszlettervezője is – arról beszélt napilapunknak, hogy nagy kihívást jelentett foglalkozni a könyvvel és próbálni az előadásra, mert közben nagyon mély belső utazásokat is tettek. Az előadás zeneszerzője Mezei Szilárd, a dramaturg Góli Kornélia, a jelmeztervező pedig Marina Sremac.
A szereplők: Banka Lívia, Crnkovity Gabriella, Fülöp Tímea, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Ozsvár Róbert és Verebes Andrea.
Kucsov Boriszt először is a regény történetvezetése ragadta magával:
– Nagyon izgalmasnak tartom a regényt, már magát a történetvezetést is, hogy nem a megszokott módon bontakozik ki a cselekmény. Belső vívódásokról van szó. Tulajdonképpen a karakterek, akik valós személyek – akikről szól ez az egész könyv – belül zajló utazásaikon keresztül áll össze mintegy mozaikszerűen az egész, a sokak számára már ismert történet Csáth Gézáról, a feleségéről, a lányáról, az ő unokájáról. Ezt a világot, ezt az ún. mozaikszerű belső történést igyekszünk az előadásunkkal is megragadni, és ilyen szempontból szerintem egy érdekes, izgalmas nyelvezetű produkció készül. A múltba való visszatekintés ellenére, ez egy nagyon is mai előadás lesz, amely elrugaszkodva a kortól, egy emberi történetet akar elmesélni, valójában függetlenül attól, hogy mikor zajlottak az események. Mi ezt most éljük meg, nekünk ez a belső történés most zajlik, és így próbáljuk közelebb vinni a nézőkhöz – fejtette ki Kucsov Borisz.
Mészáros Gábor a regény szerkezetéről szólt:
– Lovas Ildikó könyve, Csáth és a lánya rekonstrukciója, és azt taglalja, hogyan is történt minden, hogyan kúszott be a sorsuk az életükbe. Igyekeztünk követni a regény szerkezetét. A könyv úgy van megírva, hogy mindig egy adott szereplő beszél, csak nem mindig tudni, hogy ki kicsoda, melyik korszakban. Ezt próbáltuk a színpadi adaptációba is áttenni, hogy figurákra lebontva, mégis a szövegtől függetlenül létrejöjjön egy történet, ami elmeséli az egészet – hallottuk Mészáros Gábortól.
Banka Lívia elmondása szerint nagyon érdekes volt a könyvvel az előadáson, a próbákon keresztül foglalkozni:
– Azt, hogy igazából mi is történt, valószínűleg csak találgatni tudjuk. Nyilván az író elmondta azt, amit a regénnyel át akar adni. Most majd a rendező is elmondja az előadással, hogy ő ebből mit és hogyan lát. Mi pedig tulajdonképpen azt akarjuk, hogy mindezt a színpadról képekben mutassuk meg, érzelmeket, érzéseket közvetítve. Az előadásban Csáth lányát fogom megeleveníteni – a regényből kiragadni –, aki valamennyire mintha kívülálló lenne. Egy olyan valaki, aki egyszer csak készen kapja a múltját. Felvetődik a kérdés, hogy ezzel most mit lehet kezdeni? Hogyan kell ehhez viszonyulni? Hogyan lehet ezzel együtt élni? Remélhetőleg az ember előbb-utóbb megtanulja ezt elfogadni, de addig el is kell jutni. Mi is sok mindenen keresztülmegyünk, amíg mindezt vizsgáljuk. Urbán Andrásra jellemzően izgalmas a próbafolyamat, ami pedig az alkotógárdát illeti, egy nagyon jó, érdekes társaság jött össze. Habár két különböző színházat képviselünk, két különböző városból, mégsem vagyunk idegenek egymásnak. Nem olyan nagy ez a Vajdaság, találkoztunk már a kollégákkal, a színházban vagy a színpadon. Ami a próbákat illeti, nagyon igyekszünk, kicsit megfeszített, erőltetett tempóban haladunk, mert nem könnyű összeegyeztetni az időpontokat, a játszásokat, az elfoglaltságokat – mondta Banka Lívia.
Ozsvár Róbert számára a próbafolyamat első fele volt igazán izgalmas:
– Nemrég az ún. második fázisba vágtunk bele, ami már a rendezésé, az első része viszont úgymond házi feladatokból állt, amelyek különböző témákra épültek, és arra serkentettek bennünket, hogy mi is gondolkodjunk, vizsgálódjunk. Nagyon jó érzés volt ezekről a témákról fantáziálni, elmélkedni, és végül a színpadon rövid etűdszerű jelenetekben megmutatni, hogy mire jutottunk. Az is jó érzés, hogy hasznosnak bizonyultak ezek a házi feladatok, hiszen rengeteg jelenetrészlet felhasználódik az előadásban – tudtuk meg Ozsvár Róberttől.
A próbákat Fülöp Tímea is élvezte:
– Nagyon szeretek foglalkozni mindazzal, ami mozgatja ezt az előadást. Azért is, mert a próbák most kicsit más hangulatban telnek, mint az elmúlt pár évben. Ez is kemény és megerőltető, de ellensúlyként egy nagyon is emberi történetet dolgozunk fel, és abszolút a belső, legmélyebb érzelmekre fókuszálunk. Különös tekintettel vagyunk az anyaságra, mindarra, ami végighalad a Csáth családi történetén, ami az ő anyjára is visszavezetődik, utána pedig átkúszik a kislányára, „Kisolgára” is. Mindez nekünk nagyon izgalmas, nagyon megható, de főleg megrendítő élmény, mert kénytelenek vagyunk magunkkal cipelni bárhova is megyünk, velünk van a magánéletünkben, és nyilván az álmainkban is. Ez nem a választás kérdése, kénytelenek vagyunk hordozni, mert annyira megvisel bennünket. Ugyanakkor ez egy nagyon jó érzés, nagyon jó az, hogy tele vagyunk mindenféle érzelemmel, a karakterek és saját magunk által is, azáltal amiket belegondolunk, belelátunk, hiszen önmagunkat is belerakjuk. Urbán Andrással nagyon sokat improvizáltunk, és úgy érzem, hogy közben sokat tanultunk önmagunkról is, hogy nekünk mit jelent a vágyakozás, milyen az anyaság, a szülői szerep. Olyasmikkel is találkoztunk, szembesültünk, amiket még nem éltünk meg, vagy nem mindannyian, de reméljük, hogy előbb-utóbb meg fogjuk – mondta Fülöp Tímea.
Verebes Andrea arra is kitért, hogy megváltozhat a véleményünk Csáthról:
– Én most máshogyan látom Csáthot, mert mélyebben belementünk az életébe, mint az iskolában, vagy máshol, ahol szó esett, ahol tanulni lehetett róla. Nagyon érdekes volt a naplóbejegyzéseit olvasni. Izgalmas volt kiragadni egy-egy témát, mozzanatot, akár a regényből, a novelláiból, vagy az életéből és azokra utána improvizációkat bemutatni. A próbafolyamat is jól zajlik, nagyon örülök, hogy együtt dolgozhatunk az újvidéki kollégákkal, mert korábban még egyikőjükkel sem volt alkalmam játszani. Pontosabban Ozsvár Róberttel játszottam ugyan a Tanyaszínházban, de az más volt. Először dolgozok viszont Banka Líviával és Crnkovity Gabriellával, és ez nagy öröm számomra. Az előadásban az én részem az árvaság, hogy fiatal korában „Kisolga”, Csáthék lánya hogyan nevelkedik, és hogyan szerez tudomást arról, hogy mi az élet és a halál – hallottuk Verebes Andreától.
Crnkovity Gabriella Csáth Géza feleségét, Olgát személyesíti meg:
– Nagyon sok minden van ebben a regényben. Sok érzés, sok állapot, és nagyon sok fájdalom, de megvan benne a szépség is. Az előadásban Olga személyében közelítem meg az anyaság témáját, illetve eleve már azt, hogy milyen Csáth Géza feleségének lenni, beházasodni egy olyan családba, ahonnan őt kinézik, ahol nem tartják méltónak a férjéhez, és végképp nem gondolják méltónak ahhoz, hogy bekerüljön a családba. Ide tartozik ennek megélése, az ehhez a helyzethez való hozzáállás, az alázatosság is, amivel mégis belép ebbe a házasságba, valamint az önfeladás, hogy képes bármit is megtenni, hiszen szereti a férjét, és végigjárja vele az utat. Teszi ezt mindenekfölött, még akkor is, amikor már tudja, vagy legalábbis sejti, hogy hova vezet az a bizonyos út, és mi lesz a végén. Nagyon izgalmas dolgozni ezen a szövegen, sok és mély nyomot hagy bennünk. A regény olvasása után és most is, amikor már mélyebbre ástunk a történetbe, érezzük azt, hogy tényleg megviseli az embert, egy kicsit átmossa, más szemmel nézi ezt a családot, ugyanis ez egy családtörténet. Anyai oldalról is súlyos ez a helyzet, belegondolni milyen lehet az, amikor nem tudja mi fog történni a gyerekével. De nehéz úgymond kívülről is végignézni azt, és belegondolni abba, hogy mi lesz a gyerekkel, ha meghalnak a szülők. Vagy amikor a szülő a halála előtt is csak arra gondol, hogy mi lesz a gyerekével, közben pedig tehetetlen és nem tud mit tenni. Ezek a gondolatok, nagyon kemények és fájdalmasak – mondta Crnkovity Gabriella.
