Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Szeretek visszakacsintgatni a múltba, a gyerekkorba, amikor tapasztalat- és tudáséhes, persze nem ritkán elborzadt pillantásokkal kísértük a folyamatot, ahogyan elvágják a csibe nyakát, leölik a disznót, felravatalozzák az elhunytat. Ma sokan úgy gondolják, mindez nem a gyerek szemének való, miközben, ahogyan most visszaemlékszem, mindez a legtermészetesebbnek hatott számomra. Az elmúlás még oly’ távoli, és ezt a gyerek zsigerileg érzi, érti, sőt értékeli anélkül, hogy „tudna” róla. Ebben a korban kötünk sokszor viharos, de gyakran életre szóló barátságokat is. A nyarak végtelen szép hosszúnak tetszettek akkoriban. A napok végén egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a bújócskázást, a zavarócskázást, a kidobócskát vagy a Twin Peaks misztikus sorozat újrajátszását (persze csak finoman!).
Közben meg burkoltuk be az akkori „gyorskajákat”: szendvicsek, pástétomos, lekváros kenyerek… Kérem szépen, én még ettem cukroskenyeret (!) is a szomszéd, nádfedeles házban lakó idős házaspárnál, aztán amikor jöttek a háborús, az áramkorlátozó idők, akkor pedig főztünk kávét a szabadban, téglákat raktunk körbe, és középen tüzet gyújtottunk vízforraláshoz. Most világválság fenyeget, elő lehet hát venni a régen tanult praktikákat, bár azért én nem sietném el… Inkább szeretettel ajánlom két gyerekkori, ma Nemesmiliticsen és Szegeden élő, ám szívemhez közel álló, nagybetűs Barátnő: Takács (Komáromi) Melinda és Pusztai Virág családi kedvencét. Jöjjön egy előétel, egy főfogás és egy desszert, nem ebben a sorrendben:
Tejfölös lepény
Hozzávalók: 1 kocka élesztő, 1 csipet cukor, kevés langyos tej, 1 kg liszt, 1 tk. só, zsír (kacsazsírral a legfinomabb), 2-3 dl tejföl (minél gazdagabb), őrölt paprika.
Elkészítése: Az élesztőt egy bögrébe morzsoljuk, egy csipet cukrot, és egy kevés langyos tejet adunk hozzá. Amikor felfut, összedolgozzuk a liszttel, a sóval, adunk hozzá vizet vagy tejet, amennyit felvesz. A végén egy evőkanál zsírt is beledolgozunk, és félretesszük kelni. Ha megkelt, kizsírozott tepsiben szétnyomkodjuk, megkenjük zsírral, és harmadába hajtjuk. 15 percet várunk, újra szétnyomkodjuk, megint meghajtogatjuk, és újra szétnyomkodjuk, hogy egyenletesen töltse be a tepsit. A tejfölbe paprikát és egy csipet sót keverünk, ezzel megkenjük a lepény tetejét, és forró sütőbe tesszük, míg megpirul.
Kánikulapite
Hozzávalók: 1 kg gyümölcs (barack, málna, ribizli, meggy, akár vegyesen is), 1 l víz, 25 dkg cukor, 15 ek. gríz, 1 tasak vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 tasak vaníliaízű pudingpor, 1 l tej, 3 dl tejszín.
Elkészítése: A gyümölcsöt megtisztítjuk, a nem bogyósokat felkockázzuk. Egy fazékba beleöntjük a vizet, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, a citromhéjat, a gyümölcsöket, és felforraljuk. Néhány perc főzés után, ha a gyümölcs megpuhult, beleszórjuk a grízt, megfőzzük benne, majd az így kapott masszát tepsibe simítjuk. A pudingot az utasítás szerint elkészítjük a tejjel, és a már kihűlt gyümölcsös masszára öntjük. Miután ez is kihűlt, a tejszínt felverjük, és záró rétegként a sütemény tetejére simítjuk. Hűtőszekrényben lehűtjük, majd hidegen kockákra vágva tálalható.
Ezek Virág rokonom és barátnőm receptjei. Doroszlói nagyanyja, Panni néném receptes füzetéből átmentettek, az örökített, féltve őrzött ismeret, tudás manifesztumai. Hálás vagyok, és megtisztelő, hogy mindezt megosztotta velünk.
Akivel együtt nőttem fel, az egykori jó szomszédom, mindenkori barátnőm, Melinda által ajánlott főételért is nagy köszönettel tartozom, meglátják, ínycsiklandó:
Szerbhús
Hozzávalók: 50 dkg darált hús, 1-2 tojás, 1 fej vöröshagyma, prézli, rizs, zöldpaprika, 5 dl paradicsomlé, 3 dl tejföl, só, őrölt fekete bors.
Elkészítése: A darált húst, tojást, sót, borsot, a zsírban előzőleg megpirított vöröshagymát, a prézlit összegyúrjuk, és három ujjnyi széles rudakat formálunk belőle. A tepsit vastagon kikenjük fagyos zsírral, a közepére fektetjük a húst, körészórjuk a forrázott rizst, a csíkokra vágott zöldpaprikát, ismét rizst, amíg a tepsi megtelik. Az átszűrt paradicsomot, a tejfölt, a kevés sót összekeverjük, a húsra öntjük, és megsütjük. Amikor a leve elsül, a húst felszeleteljük, tálba tesszük, és a rizses paprikával körítjük.
Meli elmesélte, ez a fogás minden alkalommal sikert aratott a családban, továbbá még a palacsinta is. Nem is akármikor és hogyan…idézem őt:
,,A csütörtököket kedveltem leginkább. Reggel az ágyamra rakott, kézzel írott, postán érkezett levelekre és a Tarka Világra ébredtem. Mosolyogva. Na és persze a palacsinta illatára... Lekváros kakaós, fahéjas, mákos, diós. Apró örömök egy rakáson. Levélolvasás, rejtvényfejtés, cikkolvasás, palacsintával a kezemben.”
Nagyon tudok azonosulni ezzel az életérzéssel, és milyen nagyszerű, hogy mindezeket végig magunkban hordozzuk, egymásnak visszamondjuk, ilyenformán átadjuk (kicsit magunkat is) az örök szépnek, létnek.
