Decemberben végre leesett az első hó, nem mondhatjuk, hogy nem volt tél, de azért reméljük, maradt még hóanyó tarsolyában valamicske meglepi a gyermekek számára. Az idén Kata már november vége felé figyelmeztetett bennünket, hogy bizony itt az ideje az adventre gondolni, beszerezni a gyertyákat, koszorút készíteni. Egész évben azon szorgoskodott – amikor a természetben jártunk –, hogy erdei kincseket gyűjtsön, mert majd ezekből készül a szép adventi koszorú. És valóban, nagyon szépen összerakta egyedül, nem is akarta, hogy más segítsen neki. Került bele fenyőág, tobozok, makkok, gesztenye, dió és még csipkebogyó is, nagyon szépre sikeredett. Márkival elhelyezték a nappali dohányzóasztalán, egy nagy fatálon, a közepére biggyesztették a gyertyákat, és várták a vasárnap estét, amikor végre meggyújthatták.
Karácsony előtt aztán jöhetett a bevásárlás, Csillával egy hétvégén kiruccantunk gyerekek nélkül, az ünnepekre való készülődésnek ezt a fejezetét rühellem igazán, hiszen ilyenkor minden bolt, bevásárlóközpont megtelik rohangáló, kapkodó emberekkel, de jobb egyszerre túl lenni az egészen. December közeledtével már nagyjából tudjuk, ki mit szeretne ajándéknak, folyik egy ideig a puhatolózás, így kész listával érkezünk a plázákba, Csilla még azt is feltérképezi, hogy mit hol veszünk majd meg, így nem kell összevissza keresgélni a dolgokat. Karácsony előtt egy-két nappal Csilla elkészíti a kalácsokat, sütiket, amelyek közül a zserbó kiemelt helyet érdemel.
A karácsonyfa kiválasztása és hazacipelése Előd és az én dolgom. Mindig hagyományos zöld lucfenyőt választunk, nem túl nagyot, nem túl kicsit, valójában az alakja számunkra a legfontosabb, hasonlítson fára, ne legyenek törtek, nyúzottak az ágai. Ezenkívül az is fontos, hogy gyökeres legyen, mert egyrészt így kibírja a szilveszterezést is, másrészt utána mindig elültetjük, vagy odaajándékozzuk valakinek, aki az udvarába szeretne egy jópofa fenyőfát. Ebben az évben szép volt a kínálat, így Előddel hamar kiválasztottuk a fenyőfánkat, majd jöhetett a cipekedés, felváltva elhúztuk valahogy hazáig. Na nem olyan nagy távról van szó, hiszen a piac öt percre van tőlünk, de azért van súly abban a földlabdás fenyőfában, főleg ha jókora földdarab van a gyökerei körül.
A fenyőfát ezután elhelyeztük a megszokott helyen a nappaliban, majd délután kezdődhetett a „program” szebbik része. Csilla és a gyerkőcök megkezdték a fa díszítését, én pedig megfőztem a fincsi halászlét. Ezután sétáltunk egyet a városban, megcsodáltuk a pazar ünnepi díszítést és kivilágítást, majd hazafelé bekukkantottunk a Jégerdőbe is, amit hagyományosan a Duna parkban tartanak meg. Ez alatt az idő alatt otthon odavarázsolódtak az ajándékok a karácsonyfa alá, mikor hazaértünk, elénekeltük együtt a Mennyből az angyalt, majd következhetett a csomagbontás, utána pedig jó éhesen leültünk az ünnepi vacsorához, és kiélveztük minden percét ennek a csodálatos napnak.
