A franc sem tud elmenni ezen a bolondos áprilison, egyik nap még elég egy póló a gyerekekre, másnap meg már havazik. Felújítottuk a gyerkőcök ruhatárát, de mire megvettük az új sportcipőket, csak otthon nézegethették őket, hiszen visszatért a tél. Otthon illegtek meg billegtek bennük, próbálgatták a szobában, de az mégsem az igazi. Új „patikában" menni suliba, na az felejthetetlen érzés, mikor először megsétáltatod a surranót. Egészen leszoktunk a „szokásos" boltokban való vásárlástól, az utóbbi időben elmentünk egy-két bevásárlóközpontba, és ott mindent megvehettünk. Régebben tele volt a város központja különféle boltokkal, mostanra azonban sokan a bevásárlóközpontokba költöztek, hiszen ott az igazi biznisz. A járvány miatt most újra a kisebb boltok váltak a vásárlások célpontjává, így egy szép hétvégén elmentünk a központba Katával, és társult hozzánk a nagyapa is, hiszen kiváló idő volt a sétálásra. A boltok előtt mindenhol sorok voltak, mert csak kevés ember tartózkodhatott bent, Kata azonban hihetetlenül türelmes volt, nem úgy, mint én meg a faterom. A nagylány igen válogatós, a hatodik üzlet előtti sorban azonban már kezdett lankadni, amikor arra sétált egy néni egy nagyon szép fekete pulival. Kata mindjárt elkezdett játszani vele, megcsodálta, a néni pedig elmesélte, milyen okos a kutya, hogy milyen jó vele együtt élni, milyenek a hétköznapjaik... Mire vége lett a beszámolónak, sikerült bejutni a boltba, ahol végre megfelelő volt a kínálat a nagylány számára.
Aztán a gyerkőcök csak kivárták a szép időt, és végre felvehették az új lábbelit, de a nap éppenséggel nem olyanra sikeredett, mint azt remélték volna. Hazajövet a suliból ugyanis nem azon az úton jöttek, amit megbeszéltünk, hanem Kata osztálytársának az ötletére egy másikon. Jól emlékszem, gyerekként mi kerültük ezeket a zugos helyeket, mert a fenegyerekek mindig itt gyülekeztek, és kötekedtek, verekedtek, a legnagyobb kis huligánok pedig itt cigiztek sutyiban. Lényeg a lényeg, ők erre indultak el, és persze elkezdte piszkálni őket két felsős gyerek, heccelték őket az új surranók miatt, megdobálták őket. Aztán mikor Kata meg Márki is visszadobálták a faágakat, komolyabbra vették a kis huligánok a dolgot, megzavarták őket, de szerencsére sikerült elfutniuk az „ajánlott útra", ahol egy idősebb néni megvédte őket. Otthon aztán meg lettek dorgálva, amiért letértek az „útról", és szerencsére a későbbiekben nem lett folytatása a piszkálódásoknak.
Elődnél teljesen más volt a téma az utóbbi hetekben, ugyanis már csak egy félév maradt az általános iskolából, és elérkezett a próbafelvételi ideje. A nagyfiú nem egy izgulós típus, de bevallotta, most már cidrizik egy kicsit, mert jól akar teljesíteni. Igaz, hogy „csak" a próbafelvételiről van szó, de ezután már csak egy lépés az „igazi" felvételi felé, a gimnázium már integet, de nem mindegy milyen lesz a bemutatkozás...
