Például olyannyira felelős, hogy ünnepi hangulatban felel a riporter kérdéseire. A közelmúltban látott napvilágot Bálint Ferenc Felelős alkoholista című könyve.
Bálint Ferencet talán nem is annyira anyakönyvezett nevéről ismerik olvasóink, mint inkább a magyar stand up világának Szomszédnéni Produkciós Iroda egyik tagjaként. Ő az az egyik erdélyi humorista, aki fellépőtársával, Tóth Szabolccsal általában rövid riportszerű, vagy tájékoztató célzatú jelenetekkel nevetteti meg a közönséget. Az internetezők szombatonként láthatnak tőlük újabb produkciókat. A Dumaszínház és a Showder Klub fellépői, 2014-ben kapták meg a Karinthy-gyűrűt.
A közelmúltban, nem kis meglepetésre, egyikük, Bálint Ferenc írott formában is megosztotta humoros gondolatait, ötleteit a közönséggel. Személyes tapasztalataiból merítve (talán kizárólag olyan tudományos célzattal, mint ahogyan anno Kazal László kóstolta végig a borokat) annak a kérdéskörnek próbált meg utánajárni, hogyan éli meg egy humorista a bezártságot, és milyen az, amikor egy járvány közepén, fellépések híján, tudatosan menekül az alkoholizmusba. Olyan életbevágó kérdésekre keresi a választ, hogy milyen módszerrel tudjuk a saját testsúlyunk többszörösét hazavinni borból? A könyv ismertetőjéből megtudhatjuk továbbá, hogy a könyvből kiderül az is, hogyan keveredik egy pacifista kocsmai verekedésbe. Miért kell megfenyegetni egy fitneszgurut? Mi a baj a gravitációval? Hány sör nem sör? Az olvasó az év legviccesebb túlélési tanácstárát tartja a kezében, egy intim naplót, amely a végén szerves egésszé lesz, és szerencsére nem hal meg a főhős.
Bálint Ferenccel a járvány miatt sajnos nem élőben, csak a világháló segédletével tudtunk beszélgetni.
Kezdeném talán a Szomszédnéni Produkciós Irodával. Mikor és hogyan alakult meg a társulat?
– Jövőre már 20 éves lesz a társulat, hiszen 2001-ben, Kolozsváron alapítottuk meg a Szomszédnénit. Létezik az a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll, és ez a humortársulatunkra is igaz. Egy közös barátnőnk mutatott be minket egymásnak, aki akkor még nem sejthette, hogy a tettének ilyen súlyos következményei lesznek.
Te személy szerint, mióta foglalkozol humorral?
– A középiskolában kezdtem, ahol néhány barátommal részt vettünk a helyi Ki mit tud? vetélkedőn. Paródia kategóriában indultunk, harmadikok lettünk. Ez így jó eredménynek tűnhet, de ha hozzáteszem, hogy csak két csapat indult, akkor egyből más megvilágításba kerül ez a helyezés. A zsűri nem talált méltó produkciót az első helyhez, a másik csapat pedig jobb volt nálunk. Akkor döntöttem el, hogy folytatni kell – ezután már csak jobb lehet.
Honnan jött az ötlet a könyv megírásához?
– Először random naplóbejegyzéseket írtam, és rövid hangulatszösszeneteket. A felénél jöttem rá, hogy ez akár egy teljes egésszé is összeállhat, majd Kiss Ádám kollégám kifejtette, hogy ő szívesen elolvasná az egészet egy könyvben is. Minden jó cselekedet elnyeri méltó büntetését, rá egy hónapra már ő írta a Felelős Alkoholista ajánlóját.
Melyik könnyebb: „dumálni", vagy írni?
– Olvasni. Tudom, hogy magam ellen beszélek, de a világnak kevesebb íróra és több olvasóra lenne szüksége.
Rátérve a könyv tematikájára, nálunk itt a Vajdaságban is vannak „szomszédnénik", akik szintén a Mindent tudni akarok! mozgalom hagyományait követik. Itt, ha meghal valaki, akkor két eset áll fenn az elhalálozás okaként: „Aszongyák nagyon ivott" (az elhunyt), vagy a másik: „Pedig nem is ivott." Gondolom ez nálatok is hasonlóképpen van.
– Úgy tűnik, hogy sokkal több a hasonlóság Erdély és Vajdaság között, mint ahogy azt első látásra gondolnánk. Bár hozzá kell tennem, nálunk, ha nemleges a válasz az „ivott – nem ivott" kérdéspárra, akkor megvan a válasz: „medve".
Mire számíthatnak az olvasók? Mit találnak a könyvben?
– Olyan dolgok vannak a könyvben, amiket színpadon biztosan nem mondanék el, egyrészt azért, mert például a Showder Klubban mindössze tizenkét perce van a humoristának, hogy vicces legyen, ez nem biztos, hogy elegendő arra, hogy mindent elmeséljek. Másrészt ahhoz, hogy így megnyíljon valaki, kell egy éjszaka, egy hosszabb baráti beszélgetés. A könyv nem egy nyavalygó önsajnálat, inkább egy őszinte hozzáállás, hogy ki vagyok, milyen vagyok, milyen, vagy milyen volt a viszonyom az alkoholizmus kérdéséhez. Ezért is Felelős alkoholista a címe. Ez egyben egy felismerés is, hogy ebből van kiút.
Milyen eddig a könyv fogadtatása?
– Az eddigi visszajelzések alapján szeretik az emberek. Azt nyilatkoztam valahol, hogy a Felelős Alkoholista befejezésekor abbahagytam az ivást és az írást, és azt fogom újrakezdeni, amelyikre lesz igény. A jövőm az olvasókon múlik, és én minden megoldásra nyitott vagyok.
Hogy éled, élitek meg családoddal ezt a jelenlegi helyzetet?
– A feleségem egyelőre nem akar válni, szóval még nem mentem teljesen az agyára. Annyi változás történt, hogy kicsit óvatosabban fogalmazunk. Nem azt mondjuk egymásra, hogy „életem szerelme", hanem „eddigi életem szerelme".
Pályatársaddal, Szabolccsal, hogyan éltétek át azt, hogy nem nagyon lehetett fellépni?
– Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogjuk csinálni, de leveseket főzünk, és meghívjuk egymást ebédre. Eddig egy brokkolikrémlevest és egy pacallevest tudhatunk magunk mögött, de ki tudja, mit hoz még a jövő.
Hogy töltöd az ünnepeket és hol?
– Azt terveztem, hogy otthon fogom sajnálni magam a karácsonyfa alatt.
Mit vársz a jövő évtől?
– Boldog új évet és oltást!
Mit tudnál tanácsolni az olvasóknak, hogyan és mennyit egyenek-igyanak az ünnepek alatt?
– Amennyit jólesik. Én tudom, hogy annyit fogok.
Neked mi a kedvenc kajád, piád?
– A kedvenc ételem az, amit más készít, a kedvenc italom, meg, ami van itthon, de ha mindenképp választani kell, akkor egy pohár zöld veltelini mellett teszem le a voksom.
