Elkezdődött a hajrá az iskolában, kritikus időszak ez minden diák számára. Azok, akiknek van mit javítani, pótórákra járnak, melegítik otthon a széket, mert bizony nem sok idő maradt a javításra, egy bő hónap, és itt a nyári szünidő. Akiknek jó jegyeik vannak, azok sem ülhetnek babérjaikon, hiszen ha most becsúszik egy rossz jegy, nem sok idő marad kijavítani. És akkor itt volt ez a hosszú tavaszi szünet, ami alaposan kizökkentette a gyerekeket a tanulásból. Elődnek sehogyan sem akaródzott leülni tanulni a szünet alatt, inkább olvasott, vagy matekozott, ezeket szereti a legjobban. Voltak kirándulni Pécsett az iskolával, ami nagyon tetszett neki, tehát úgy alaposan kiszellőztethette a fejét a tanulástól. Úgyhogy a szünet utolsó 2-3 napján már leültettem az asztalhoz, hogy ismételjen. Értem én, hogy belépett a serdülőkorba meg minden, de... Újra elszajkóztam neki, amit minden évben, hogy ha most még egy kicsit „megfogja” a tanulást, akkor utána nem kell izgulni az utolsó egy-két héten, hogy vajon milyen osztályzatra zárja le a tanárnő vagy a tanár a jegyet. Kár lenne, ha már olyan jól sikerült az év eddig, volt helyesírási versenyen, ahol városi szinten első lett, de matekversenyre is jár rendszeresen… Szóval, nem kéne most elrontani.
Márki túl van az első mesemondó versenyén. Nem erőltettük, hogy menjen, ő akart mindenáron verset tanulni, hiszen nagyon szeret olvasni, a mesemondásról nem is beszélve. Az a lényeg, hogy szerepeljen, hogy ő legyen a reflektorfényben, akkor helyén a szénája. Egy mesemondó verseny pedig kiváló alkalom a „tündöklésre”, ezért ezt nem hagyhatta ki. Az anyja szépen felkészítette, a Kis gömböcöt tanulta meg, nagyon beleélte magát, mindent beleadott és meg is lett az eredménye. A tájházban megrendezett mesemondó versenyen nem volt lámpaláza, élvezte, hogy mindenki őt figyeli, az anyja szerint színész lesz belőle biztos, mondjuk én sem zárom ki ezt a lehetőséget. Márki az első mesemondó versenyén harmadik helyezést ért el, és nagyon büszke volt rá, hát még mi.
Katánál, mivel elsős, még nem igazán lehet beszélni hajráról, hacsak nem játszásról van szó. A suliban jól alakulnak a dolgok, osztályzatok helyett dicséreteket hoz a nagylány, na jó, néha egy két szomorka is beugrik, de hát a csintalanságnak megvan az ára. Katának nem annyira a szereplés, mint a rajz megy igazán, szombatonként külön rajzórákra is jár, nemrég megjelent a rajza egy napilapban is. Soha sem unja meg a rajzolást, de ha éppen nem azzal foglalkozik, akkor ragaszt, vág, mindig valamit készít, papírból, fogpiszkálóból, kukoricából vagy levelekből, teljesen mindegy, lényeg az alkotás.
Soha sem erőltettük, hogy ki mivel foglalkozzon, mi legyen a kedvenc hobbija, ez úgy magától kialakulgatott szépen lassan, mi csak, amennyire lehetséges, egyengetjük az útjukat, kisebb-nagyobb sikerrel.
