A tavasz lassan múlóban, három hónap alatt három szülinapon vagyunk túl, a gyerekek az idén már teljesen másként ünnepeltek mint eddig. Rapidul változnak, és persze szokásaik is ennek függvényében alakulgatnak. Előd az idén azért rágta a fülemet, hogy a szülinapját a Két kastély elnevezésű szülinapozóban ünnepelje, mert Huncsi barátja is ott tartotta, és nagyon jót buliztak. Amikor elmagyarázta, hogy ott miért olyan jó, akkor nem tudtam nagyon mit mondani, mivel nem ugrálok a fegyverekért, még akkor sem, ha azok játékfegyverek. A fülrágásnak aztán idővel engedtem. No, de miről is van szó...
A szóban forgó szülinapozót egy régi óvóhelyen alakították ki, egy óriási teremben mesterséges várfalakat emeltek, a szülinapozókat pedig két csapatra osztják. Először tartanak számukra egy gyorstalpalót, hogyan kell használni a Nerf elnevezésű játékpuskákat, amelyek műanyag golyókat lőnek ki. Mindenki kap foszforeszkáló mellényt, töltényeket, védőszemüveget. Elmagyarázzák a játékszabályokat (ami nagyjából arról szól, hogy ki kell nyírni az ellenséges csapatot), és indulhat a harc. Illetve a szülinap. Mondhatom kellemesen meglepett a buli, jól megszervezték, a gyerekek a félidőben tiszta vizek voltak, ekkor Kata meg én is kipróbáltuk, érdekes kis kütyü ez a Nerf, mondjuk ha nekünk lett volna ilyen, mikor gyerek voltam, azt hiszem, egész nap partizánosat játszottunk volna az udvaron. Katának annyira megtetszett, hogy ő is beszállt a második félidőben, és bizony a célzásban ügyesebb volt egyes hatodikos fiúknál is. Végül is kiváló lett a buli, nem bántam meg, hogy engedtem a nagyfiúnak.
Aztán jött Márki szülinapja, azt szerette volna, ha a ház udvarán tartja meg, és ez számomra is sokkal természetesebb, mint a szülinapozóban. Igazi „Old School” buli lett belőle, jöttek a barátok, barátnők, az udvaron volt egy asztal, arra kerültek a házi szendvicsek, nyakalták is rendesen. Kiütőcskét játszottak, bicikliztek, rollereztek, csúszdáztak, libikókáztak, aztán mikor kezdett lankadni az energia, akkor jöhetett a torta. Ha lehet a szabadban, miért kéne a beizzadt szülinapozóba menni, ahol egymás utáni váltásokban tartják a bulikat. Lehet a szülők azt gondolják, hogy így egyszerűbben is megúszhatják a szervezést, de őszintén szólva nem erről szól a mese. Egyrészt azért nem, mert bizony a szülinapozóba is el kell vinni a tortát meg a gyerekeket, és az ingázás is időigényes. Másrészt viszont végső soron nem az a lényeg, hogy minél simábban megússzuk a szülinapot, hanem hogy a kis ünnepelt és a barátai, barátnői jól érezzék magukat, ezek az élmények megmaradnak örökre a kis emberekben. Akinek van lehetősége otthon megszervezni a szülinapot, és csakis ezt a variációt ajánlom, az élmény megér egy kis takarítást, mosogatást.
Ezt követte Csilla szülinapja, és ezúttal nem volt téma a szülinapozó, még az étterem sem, inkább egy finom vacsora, amit otthon fogyasztottunk el kettesben. Nem vagyok az éttermek ellen, sőt, de néha az otthon készült vacsinak jobb az íze.
