A közönség második alkalommal választotta László Juditot az évad színésznőjének az emlékezetes Rica Maca (Zerkovitz-Szilágyi: Csókos asszony) szerepe után a ragyogóan megformált Giannina szerepéért Carlo Goldoni Legyezője alapján készült Ventilátor című harsány komédiában. A színművésznő 2018-ban a Vajdasági Magyar Drámaíró Versenyen megkapta a legjobb női főszerepért járó díjat, 2019-ben a čortanovci fesztiválon szintén Giannina szerepéért vitte el a legjobb fiatal színésznőnek járó elismerést.
– A Ventilátort, a Gledališče Koper és az Újvidéki Színház közös produkcióját úgy tervezték, hogy a bemutató után négyszer-ötször játsszuk, de már eddig több mint harmincszor eljátszottuk az előadást. Könnyed darab, tele humorral, zenével, mi is nagyon szeretjük játszani a remek szlovén kollégákkal, s ezt valószínűleg a közönség is érzi – mondta László Judit. – Keresztül-kasul bejártuk a Ventilátorral szinte egész Szlovéniát: tájoltunk Ljubljanában (két alkalommal), Sežanában, Tolminban, Izolán, Nova Goricában, továbbá az olaszországi Triesztben és másutt. Mindig mindenhol telt ház előtt játszottuk. Öröm a barátságos, jó szlovén színészekkel együtt dolgozni.
Milyen értékeket kap(ott) a Zentai Magyar Kamaraszínháztól, mit a Tanyaszínháztól, és mit az Újvidéki Színháztól?
– Míg fiatalként az Újvidéki Színház diákszínpadán játszottam, arra vágytam, hogy ide kerüljek. Volt egy ötlet, amelyet az akadémia után megvalósítottunk az osztálytársaimmal: társulatként egész osztályostól a Zentai Magyar Kamaraszínházhoz kerültünk. Onnan egy év után kiváltam, amikor lehetőséget kaptam az Újvidéki Színháztól, de büszke vagyok az osztálytársaimra, akik az azóta bővülő csapattal törekszenek jobbnál jobb előadásokat készíteni.
Az Újvidéki Színházban a nehézségek ellenére van öltöztető, sminkes, fodrász, díszletező. Amíg a zentai csapat részese voltam, a többi lánnyal a kosztümökről gondoskodtam, a fiúk színpadot, díszletet építettek, mint a Tanyaszínházban.
A Tanyaszínház nagy szerelmem. Mindegyik szerepemet kedveltem. Hét év után abbahagytam a tanyaszínházas munkát. A fiatal akadémistákon van most a sor. Számomra már egy kicsit megterhelő lenne napról napra utazni, építeni-bontani a színpadot két hónapig. Aki végigjárja a Tanyaszínház „iskoláját”, annak a kőszínházban biztosan könnyebb. Megtanulja többek között a másik munkáját megbecsülni, és például színészként belekóstol abba is, milyen az, amikor nem kész színpad várja, hanem ő készíti elő a körülményeket ahhoz, hogy színpadra álljon.
A pályafutásomat az Újvidéki Színházban kezdtem gyerekként. Szeretnék sokáig itt maradni, és úgy játszani, hogy megálljam a helyemet. Hogy méltó legyek a szakmához.
Milyen szerepekben mozog a legotthonosabban?
– Harsányságomnak köszönhetően a molière-i cselédlányok állnak hozzám a legközelebb. Inkább a szókimondó, humoros karakterszerepek találnak meg. Volt már drámai szerepem, rengeteg musicalben játszottam, szoktam és szeretek is énekelni. Igyekszem nem megijedni azoktól a szerepektől, amelyek nem jönnek zsigerből, megtalálni azokkal is a közös hangot. Néha összejön, néha nem, mint a torta. Vagy olyan napja van az embernek, hogy az finomra sikeredik, vagy bármit csinál, egyszerűen összeesik.
Szeret-e a konyhában ügyeskedni?
– Paradoxon, hogy sütni-főzni nagyon szeretek, egész életem viszont a diétáról szól. Az életmódváltoztatás bevezetésének köszönhetően sikerült megszabadulnom pár kilótól. Törekszem e rendszer szerint élni, de néhanapján pokolba kívánom az egészet, és „fejest ugrok” egy raffaellós dobozba. Igyekszem, mert nekünk, színészeknek ügyelnünk kell a testünk egészségére és a küllemünkre, mert ezzel dolgozunk. Nem szeretném elengedni magam.
Kíséri-e az Oscar-gálát, a díjátadó ceremóniát? Kik a kedvenc színészei?
– Sajnos nem. A filmeket illetően sokszor le vagyok maradva. A matrónák közül különösen Meryl Streep, Helen Mirren, Judi Dench, a fiatalabbak közül a sokoldalú Scarlett Johansson a kedvencem. Minden filmjüket igyekszem megnézni.
Pintér Béla Parasztoperáját, Keresztes Attila rendezésében együtt készíti a Szegedi Nemzeti Színház és az Újvidéki Színház. A koprodukciós darabban az újvidéki társulatból négy színművész – Elor Emina, Huszta Dániel, Pongó Gábor és László Judit – vesz részt.
– Már sikerélmény, hogy megkaptam Etelka szerepét, pedig még el sem készült a darab. Nagy kihívás, mert az egész darab recitativo, azaz énekelt beszédből, plusz a népdalokból áll. Még eddig nem volt olyan előadás, amit végig kellett énekelnem. A kevés szöveg ellenére nehéz. Nagy koncentrációt, rátermettséget és kondíciót igényel. Befejezi a másik, s nekem el kell kezdenem egy hangról, amit nem is tudok, hogy melyik. Ha szerencsém van, akkor bejátssza a zenekar. Ha nem, akkor meg kell találnom a fejemben. Könnyítés, hogy tudok kottát olvasni, kaptunk egy nyolcvan oldalnyi zenei anyagot. Mindnyájan telefonra rögzítettük a korrepetitor zongorajátékát. A háromszólamú dalok jönnek-mennek. Akkora kavalkád van ilyenkor az ember fejében, hogy már azt sem tudja, melyik szólam, hang az övé. Nagy kihívás, de állok elébe! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy lehet ezzel az énekelt beszéddel összehozni a színészetet, az érzelmeket, hogy az őszinte legyen. Mert így, mikor beszélek, tudok érzelmet produkálni, hogy őszintén hasson. De énekelve, ami nem föltétlenül dal, erre kíváncsi vagyok. Etelkát játszom, aki az esküvőjére készül, és már áldott állapotban van. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben. A rendezővel már arról is beszélgettünk, hogy Etelka talán gyanítja, mégsem olyan felhőtlen a dolog, de megvan az esélye a családalapításra, a boldogságra. Aztán mindenféle változások történnek, és váratlan helyzetek érik. Olyanok, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Kaptam is olyan feladatot a rendezőtől, hogy gondolkodjak el, hogyha most én hallanék ilyen hírt, hogyan tudnám feldolgozni. Mindenképpen nagy feladat, már agyalok rajta. Az első, hogy menjen a szöveg, az ének. Ha azon már nem kell gondolkodnom, akkor tudok majd a szereppel is foglalkozni. A csíkszeredai Ferencz Nándor, aki jelenleg Szegeden dolgozik, a partnerem, ő alakítja Rolandot, a vőlegényemet.
Színészszülők gyermeke. Emberként és színészként milyen értékeket kapott tőlük?
– A legtöbb értéket és motivációt otthonról hozom. Tényleg szerencsésnek mondhatom magam, mert mindenben mellettem állnak. Mindig tudok SMS-t írni, vagy hazamenni anyuval, apuval beszélgetni. Nagyon bölcsek. Eddig az élet minden területén tudtak engem jó irányba terelni, vagy átsegíteni olyan helyzeteken, amelyek ismerősök voltak előttük, és olyanokon is, amik nem. Ritka manapság az, amikor az ember tényleg mindent megbeszélhet a szüleivel. Sokan mondják, nem föltétlenül jó, hogy ezt is, azt is elmondod nekik. De mi így szoktuk meg. És én jól érzem magam, ha tudják, mi van velem, és ha én is tudom, mi van velük.
Színészi életébe beilleszthetőnek tartja a házasságot, gyermekeket?
– Igen. Érték számomra a család, a házasság. Régen nem gondolkodtam erről így, nem is foglalkoztatott. Mindenképpen szeretnék családot, gyerekeket, ennek megvalósulása azonban sok mindentől függ. Egyfajta biztonságérzetre vágyok, hogy legyen, aki vár, és legyen, akit én várhatok. Szerintem azzal nem lenne a karrieremnek vége. Annyi szerep van, nem gondolom, hogy bármiről lemaradok majd. Ha érzi az ember, hogy valaminek itt van az ideje, akkor a másik dolgot háttérbe teszi. Ha valaki edzeni akar, hatkor felkel, hétre elmegy. Aztán később beér próbára. Este, amikor hazaér, megfőz holnapra. Én szoktam ilyeneket csinálni. Meg lehet oldani. Nyilván nincs két-három gyerekem, úgy már kicsit bonyolultabb lenne. De szerintem azt is meg lehet oldani, akarat kérdése, és aztán mindenre jut idő – kedv, az nem mindig –, de ha az ember kifejleszt egy rendszert, tartja magát hozzá, akkor nem lehetetlen.
Mit szeret a színházon kívül?
– Szeretem a Baksheesh Bandet. Örültem, mikor megkerestek, mert szerettem volna énekesként kipróbálni magamat. Az éneklésben és a színészetben másfajta energiák működnek, habár éneklés és színészet közel áll egymáshoz. Kommerciális angol számokat, magyar és szerb szerzeményeket adunk elő. Nem könnyű összehozni sem a próbákat, sem a fellépést, mivel ez nem a fő állásunk, hanem intenzív hobbink.
Jut ideje pihenni?
– Néha reggeltől estig bent vagyunk a színházban. A fekete falak között azt sem tudjuk, milyen kint az idő. Amikor csak időnk engedi, a párommal igyekszünk elmenni ebből a megszokott közegből, a városból, amelyet szeretünk. Nemrég jártunk Oslóban, síeltünk Jahorinán. A pár napos kikapcsolódás is sokat jelent. Már érkeznek meghívók nyári fesztiválokra. Nem egyszerű a két elfoglaltság között találni egy hetet nyaralásra.
Minek örül a legjobban?
– Szeretem azokat a pillanatokat, amikor viszontlátom a családomat, a páromat, a kutyámat, amikor sétálunk, filmezek, a testvéremmel eltöltök kis időt, a családtagokkal, barátokkal beszélgetek. Öröm, amikor a párom vacsorával várt haza a Parasztopera szegedi próbáiról, vagy amikor a Hair című musical sikeres bemutatója után sokan megállítottak, gratuláltak. Ha ezeket az erős impulzusokat bespájzolom, és amikor nincs annyi szerep, előszedem, továbblendítenek – mondta a színművésznő, aki jelenleg hét-nyolc előadásban játszik a készülő Parasztopera készítése mellett. – De jó! – fűzi hozzá lelkesedve, és már sorolja is a produkciók címét: Hegedűs a háztetőn, Borisz Davidovics síremléke, Mikve, Ventilátor, Angyal szállt le Babilonba, Hair, Anna Karenina...
