Az utóbbi hetekben pánikhangulat uralkodott el a világ nagy részén a koronavírus terjedése miatt. Mi otthon nem igen reagáltunk az egészre, gondoltuk, majd ha jön ez a mi drágalátos influenzánk, az is elég lesz dögivel. És bizony nem is kellett sokat várni rá: Előd az influenzajárvány kihirdetése előtt egy héttel lerobbant, fájt a feje, aztán jött a köhögés, és a hasonló jóságok. Meglehetősen makacs volt ez az idei vírus, egy hétig kitartott. Kata meg én egy jó ideig álltuk a sarat, majd amikor Előd megindult suliba, Kata is elkapta, és rá egy napra én is. Májki követett bennünket egy pár napra rá, majd végül Csilla is beadta a derekát. Úgyhogy, szépen sorjában befertőztük, majd később ki is gyógyítottuk egymást. Katának tetszett egy ideig az otthoni lustizás, de aztán már ment volna suliba. Csakhogy a nagylány terveit újra áthúzta az influenza, mert kihirdették az influenzajárványt, és bezárták a sulikat meg az ovikat két hétre. Nem elég, hogy kimaradtak egy hetet a suliból, most még kényszerszünetet vezetnek be.
Előd hívott az iskolából (a háttérben óriási üdvrivalgás), hogy képzeld, Apa, nem lesz tanítás 24-éig. Én már nem örültem annyira, mert tudom, hogy ennyi szünet után komoly pótolás következik. Lehet majd variálni, hogy a családok hétvégéjét rontják el, vagy mondjuk egyórás iskolaórákat tartanak, de akár az iskolaévet is ki lehet tolni egy héttel. Na majd kiderül. Mindjárt átvillant az agyamon, hogy kezdődhet újra a téli szünidős forgatókönyv, délig alvás, mobilozás, szobafogság. De hála a tavaszias februárnak, a gyerekeknek nem kell bent lenniük állandóan, napközben 10 fok fölé kúszik föl rendszeresen a hőmérséklet, ilyenkor már jókat lehet bringázni, és ezt a nagyfiú azonnal ki is használta. Mindjárt beszervezte magának a barátokat, úgyhogy délutánonként vagy kerékpározás a program, vagy sétálás. Megkérdeztem, mi az érdekes abban a sétálásban, a 13 évesek inkább bringázzanak, vagy sportoljanak valamit. És akkor elmagyarázta, hogy amikor találkoznak a barátjával, akkor elsétálnak a Promenád bevásárlóközpontba (ingyenes wifi!), majd onnan a központba (ingyenes wifi!), ott bedobnak egy hamburgert (ingyenes wifi!), innen irány a Péterváradi vár (ingyenes wifi!) és végezetül a Strand (ingyenes wifi!). Nem mondom, szép kis túra, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ingyenes internet nélkül ez nem sokat érne. Minden állomáson pihennek egyet, mobiloznak, majd irány a következő hely! Wifi-túra a javából!
Kata és Májki még természetesen nem mehetnek sehova egyedül a barátjaikkal, inkább mi megyünk, vagy mások jönnek egy kis vendégségbe. De a séta náluk sem marad el, ilyen szép időben kár nem leruccanni a Duncsira. Ami késik az viszont nem múlik, egy pár év múlva már ők is próbálgatják majd szárnyaikat, és ki-kiröppennek majd a családi fészekből.
