Az újvidéki zeneszerző, zenei munkatárs, zongorista, korrepetitor, hangszerelő Klemm Dávidot nagyra becsülik mind a szakmabeliek, mind a színház közönsége. Gazdag pályafutását sikerek, elismerések fémjelzik. Díjat kapott a legjobb zenéért (Újvidéki Színház Fekete című darabja) a Vajdasági Hivatásos Színházak 67. Fesztiválján. Klemm Dávid írta Shakespeare II. Edward című és a Till Eulenspiegel című darab zenéjét. Erős Ervinnel komponálta a Tom Sawyer musicalt. A Csókos asszonyt hangszerelte, az Angyal szállt le Babilonba című darabot, akárcsak a Neusatzer Cabaret-et zongorán is kísérte. Az említett előadások az Újvidéki Színház produkciói. Az újvidéki Ifjúsági Színházban bemutatott Hair című musicalben a dalok a Klemm Dávid által vezetett élő zenekar kíséretében csendültek fel...
A sokévi együttműködést megörökítő egyik fotón: Vitkay Kovács Vera és Vitkay-Kucsera Ágota operaművésznők Klemm Dávid zongorakísérete mellett (Ótos András felvétele)
Dávid kiskorában teniszezett is, zongorázott is. A sport és a zene terén is kivételes tehetségnek bizonyult, de a kilencvenes években, a háború kitörésekor döntenie kellett, a kettő közül mire összpontosít.
– Nagyon szerettem a teniszezést, nyertem is több versenyt az akkori Jugoszláviában, de végül mégis a zongorázást választottam. Az alsó és középfokú tanulmányaimat az újvidéki Isidor Bajić zeneiskolában fejeztem be Frederik Stanković diákjaként. Közben kilencéves koromban felvettek az újvidéki Művészeti Akadémia, a különleges tehetségű fiatal zenészeknek indított nulladik évfolyamára is. A bombázás évében, 1999-ben egy évig Pesten jártam zeneművészeti szakközépiskolába. Noha ott is nagyon marasztaltak, mégis visszajöttem, mert Újvidéken a kezdetektől nagyon jó orosz vendégtanáraim is voltak a Moszkvai Konzervatóriumról. Előbb Lidija Csugajeva, az akadémián pedig Szvetlana Bogino és Vlagyimir Ogarkov egyengette az utamat, végigkövették tanulmányaimat.
Klasszikus zenésznek-zongoristának indult. Hogyan választotta ki a színpadi zenei pályát?
– Mindig nagyon érdekelt a zeneszerzés. Már amikor iskolás koromban a kötelező darabokat gyakoroltam, nem elégített ki, hogy csupán eljátsszam a zeneművet úgy, ahogyan le van írva, hanem kísérleteztem, mi mindent lehetne még kihozni a hangzásból. Így párhuzamosan állandóan komponáltam is: átírtam a darabokat, vagy magam találtam ki újabb variációkat. Amikor kapcsolatba kerültem a színházakkal, eleinte zenészként hívtak egy-egy színdarabba zongorázni, ám elég gyorsan ráébredtünk, hogy az eredeti zene készítésére is készen állok. Egyre több ajánlatot, lehetőséget kaptam, hogy szabadon kezdjek komponálni. A gyakorlati tapasztalatszerzés mellett különböző online kurzusokon képeztem magam, főleg az alkalmazott zeneszerzés terén. Szerencsére a mai technológia megengedi, hogy a saját otthonunkból tanuljunk a legjobb szakemberektől, akár amerikai, japán vagy más távoli országban élő tanároktól.
Milyen kihívásokkal szembesült, amikor zenekart, kórust, szólistákat kellett egyeztetnie?
– Amikor zenekart irányít az ember, akkor nem csupán a hangszerek együtthangzására kell figyelni, hanem a zenészeket kell „összehangolni”. Magától értetődik, hogy az iskolázott zenész tud a hangszeren játszani, tehát vezetőként nem az ő tudásukat ellenőrzöm, hanem azt igyekszem kideríteni, hogy milyen személyiségek, hogyan tudunk együttműködni, együtt alkotni, együtt zenélni.
Dr. Vitkay-Kucsera Ágotát, aki a középiskolában tanárom volt, most pedig az akadémián egy tantárgyon dolgozunk, sokszor kísérem, gyakran fellépünk együtt. Mellette tanultam meg, mi a jó korrepetitor valódi feladata. Hogy hallgassa a szólistát, figyeljen arra, hogyan énekel: mikor gyorsítja, mikor lassítja a frázisokat, hogy együtt alkosson, mondhatni, együtt lélegezzen vele. Ugyanígy kell összehangolni a zenekart is.
Hogyan sikerült már eddig ilyen szép karriert kiépítenie?
– A munkahelyemen, az Újvidéki Művészeti Akadémia színművészeti szakán az órákat úgy sikerült év közben beosztanom, hogy legyen időm mással is foglalkozni: szerzeményeket komponálni, illetve, hogy legyen időm eljárni számos művelődési eseményre, hogy megismerkedjek új alkotókkal, rendezőkkel. Aki hallja, amit szereztem, és megtetszik neki, jelzi, hogy szeretne velem dolgozni a következő színdarabban vagy filmben.
Az egyéni munka mellett nem zárkózom el a közös tevékenységektől sem. A Tanyaszínház egyik előadásában, a Hangos disznók harapnak címűben Erős Ervinnel együtt dolgoztunk, és ez az együttműködés nagyon sikeresnek bizonyult. Azóta több darabban is szerzőpárosként jelentünk meg, az utóbbi években pedig egyre több felkérést kapunk filmzeneíráshoz is. Most egy belgrádi stúdiónak sorozatfilmzenét készítünk. Emellett sok tervünk és meghívásunk van újabb előadásokra. Ervinnek is és nekem is megvan a saját ismeretségi köre. Gondolom, jól döntöttünk, hogy így összefogtunk, így lehetőség adódik több helyen, több projekten dolgozni.
Az Újvidéki Színházon kívül kivel működik együtt?
– A Szerb Nemzeti Színház egyik, februárban bemutatott, Puskás Zoltán rendezte darabjához írtunk Ervinnel zenét. Branislav Nušić Put oko sveta alapján készült Jovanča világkörüli utazáson című vígjátékról van szó. Nemrég pedig az Újvidéki Rádió Klotyókémek című gyermekhangjátékához komponáltunk, amelyet Krizsán Szilvia írt és rendezett.
Hogy jött létre a Klemm’n’band?
– Színházi előadásokra összeállított együttesről van szó, amely még most is több produkcióban játszik, például évek óta élő zenével lépünk fel a Hegedűs a háztetőn című musicalben. Névválasztáskor az együttesnek átfogó, semleges nevet adtam, mivel mellettem nem mindig ugyanazok a zenészek játszanak a különböző előadásokban.
Zenei munkatársa volt az említett produkciókon kívül a sikert aratott Csárdáskirálynő, a Jeszenyin, a III. Richárd betiltva című előadásoknak, továbbá a Guppi és az Y elágazás című darabok zenéjét írta. Mit csinál legszívesebben?
– A zeneszerzés jelenti a legnagyobb kihívást, mert minden alkalommal a semmiből kell valamit alkotnom. Ehhez több biztonságot ad, hogy az évek folyamán a korábbi munkáimból tanultam, az egyes alkotások közötti idő alatt viszont törekedtem továbbképezni magam. A valódi kihívás magamat is állandóan fölülmúlni, magamnak is valami meglepőt produkálni. Ez teszi érdekessé az egész folyamatot.
Az utóbbi időben a koronavírus-járvány miatt nyilvánosan senki sem léphet fel. Mire használja most az idejét?
– Jelenleg sem nagyon különbözik a munkaidőm a szokásosnál, mert zeneszerzőként egyébként is sokat dolgozom itthonról, a saját stúdiómban. Fölhalmozódott elég sok munka. Pár hónap önkéntes karantén talán arra is jó, hogy utolérjem magam. A doktori disszertációmat is be kell fejezni, a rengeteg munka mellett ez is várat magára.
Hol van a legnyugodtabb hely a zeneszerzésre?
– Azt tapasztaltam, legelőnyösebb, amikor közelemben van a zongora és a komputer, mert így mindent digitálisan a számítógépre mentek. Nehezíti a munkámat, ha messze van a stúdió, vagy el kell valahová utaznom, mert út közben olykor el is veszítem az ihletet. Van stúdióm a Telepen meg itthon. Mindkét helyen bármikor, akár öt percre, le tudok ülni a zongorához és a számítógéphez, ha ihletet kapok a komponáláshoz. Sokszor születik érdekes dallam, szerzemény. Lementem a számítógépre, elteszem, és bármikor elővehetem. Fontos, hogy mindig kéznél legyen a hangszer.
Hogyan élte meg a Hair musicalt?
– Szeretem a musicaleket, és alkotóként részt venni bennük valóban különleges élmény. Hangszereltem A tavasz ébredését, a Hegedűs a háztetőn című musicalben pedig a korrepetitor és karmester feladatát is rám bízták, és mindkettőt élőben játszotta is a Klemm’n’band. A Hairben viszont az a nagy kihívás, hogy a zeneszámokat úgy kellett előadnunk, ahogy az egykor népszerű filmből mindenki ismeri. Ami viszont a legizgalmasabb, az a nagy társulattal való együttműködés. Régebben, amikor egyedül játszottam, a munkám nem töltött ki ennyire. A csapatban, az együttalkotásban megtaláltam magamat. Szeretek együttműködni a zenészkollégákkal és a színészekkel. A közönség reakcióját látni mindig külön motiváció a számomra. Ők jelzik, hogy jó úton haladok – mondta Klemm Dávid zeneművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia korrepetitora.
