Ez az idei tavasz meglehetősen rendkívüli, no nem azért, mert alig hullott csapadék, hanem a bezártság miatt. Éppenséggel most lett vége egy „hosszú” hétvégének, péntek délutántól hétfő hajnali ötig kijárási tilalom volt érvényben, és ezt azért nem könnyű kibírni, főként ha gyerekek is vannak a családban. Hát még ha olyan szép idő van, mint volt a múlt hétvégén. A rendkívüli állapot mindenki otthonában rendkívüli intézkedéseket követel. Nálunk így pontosan meg lett határozva, ki, mikor, hova megy bevásárolni. Ugyanis most már nem megy az egész olyan egy-kettő, mint azelőtt, hiába vannak az üzletek a közelben, mindenhol kígyózó sorokat kell végigvárni, mire bejutunk valahova. Ha több boltba kell elmenni, akkor ez bizony több órába is beletelik. A gyógyszertárakról nem is beszélve. A nagyobb bevásárlásokat szüleimnek én intézem, a kisebbeket Előd. Valójában naponta tervezünk, hiszen szüleimnek is mindig kell valami, több napra előre nehezen működik nálunk a bevásárlás. Kivéve a „hosszú” hétvégét, amikor aztán nincs mászkálás. Na jó, Kata leugrik a garázsba hagymáért, krumpliért, de az az udvarban van, utcára nem lépünk.
A hétvégén volt a névnapom és húsvét vasárnapja, így alakult az idén. A hétvégére az ünnepek miatt a gyerekek nem kaptak házit, kivéve Katát, akinek a napközis tanító nénije nagypénteken azt írta, készítsen húsvéti díszeket. Kata nem igazán vette rossz néven az egészet, mert ő amúgy is mindig valamit rajzol, fest vagy barkácsol.
Ami a házikat illeti, én személyesen kissé meglepődtem az egészen, úgy gondoltam, majd kevesebb dolguk lesz a gyerekeknek, de ez nem így történt. Májkinak minden munkanapon reggel kilenctől van „operatívája”, azaz akkor kezdődik az online oktatás, méghozzá csoportos hívással. Egész komolyan vette a tanító néni az egészet, de nem is baj. Tanulnak egy óra hosszát, majd jöhet a házi, de mindezt még délelőtt elintézi, úgyhogy délutánra marad a szórakozás. Csillának volt egy jó húzása, és a rendkívüli állapot bevezetése előtt vett egy tabletet Májkinak, mert neki még nem volt. Felesleges mondanom, mit csinál a szabad idejének nagy részében, de hát a rendkívüli állapot miatt kissé nagyobb a „mozgástere”… Katánál a tanító néni egyenként hívja fel a diákokat, és így folyik a napi tananyag elsajátítása. Félórányi egyeztetés után jöhet a házi kidolgozása, amit utána lefényképezünk, és Viberen elküldjük a tanító néninek. Elődnél a tanárok többsége a Google Classroomot választotta, ami kiváló döntésnek bizonyult. A tanárok ide feltöltik a feladatokat, ott ki is dolgozhatók, és a felhőben a tanár utána le is ellenőrizheti, mit csinált a diák. Elődöt csak pár tanár hívta fel, de nem a napi feladatok miatt, hanem a hosszabb távú tanulási stratégia megbeszélése érdekében, de nála is tűrhetően működik az online oktatás.
Sajnos ezeknek a bolondos időknek még nem látjuk a végét, olyan, mintha a „normális” élet valami távoli múltban játszódott volna le, nem is tűnik már valódinak. De, egyszer mindennek vége lesz, úgy ennek a nyavalyának is, addig pedig kitartás!
