Nagybecskerektől a pápuák szigetéig

A világszerte ismert, Kölnben élő híres vajdasági tenorszólistát, Mavrák Bélát a bécsi Stephansdomban keresztelték. Amikor a pap meghintette a szenteltvízzel, úgy sírt, hogy az első keresztény vértanúnak szentelt hatalmas székesegyházban minden rezgett. A pap a hangja hallatán azt mondta: „Ebből a gyerekből énekes lesz!”

Mavrák Béla, jeles tanárszülők fia, gyermekkorát a bánáti Nagybecskereken és Szentmihályon töltötte. Legutóbbi, újvidéki zenenapi fellépése előtt a székváros egyik szabadtéri kávézójában beszélgettünk az életéről, a karrierjéről, utazásairól és kötődéseiről.

A járvány meghiúsította az idei terveit?

– Nagyon is, mert évente mintegy 100 hangversenyem van André Rieu-vel, a Valcerkirállyal – ahogy nevezik a világhírű holland hegedűművészt – és a Johann Strauss nevű zenekarával. Tizenöt éve szólistaként összesen mintegy 1400 koncertem volt vele. Minden évben bejárjuk Dél-Amerikát, Kanadát, Ausztráliát, Új-Zélandot, Ázsiát, Afrikát, Európát... A koronavírus-járvány miatt azonban körülbelül 40 koncertet lemondtunk. Még a legendás 12 fellépésből álló maastrichti koncertsorozatot is a főtéren júliusban, összesen 180 000 nézővel. A jegyek elkeltek. A fellépésünket nem is lehet bepótolni, mert októberben–novemberben a hideg miatt szabadtéri koncerteket már nem tudunk tartani.

Tervszerűen került most éppen Újvidékre?

– Sajnos március 8-án meghalt az édesapám, akinek a szerb nyelvet előadó édesanyám halála óta nem volt életkedve. Engemet értesítettek. Tulajdonképpen 10-én kellett volna Amerikába repülnöm, de azt egy nappal elnapoltam, így elértem a koncertet, és csak a temetése napjára jöttem haza. A koncert félidejében hallottuk a tévében, amit az Egyesült Államok elnöke kijelentett, hogy két nap múlva megszűnik az összes repülőjárat Európa felé. Így le kellett mondanunk 8 hangversenyt az USA nagyvárosaiban, és a Lufthansával visszarepültünk Németországba. Március közepére hazaértem. Azóta itthon vagyok, mert nem tudtunk sem föllépni, sem próbálni.

A minap hallottam, Németországban október végéig meghosszabbították a nagy koncertek megtartásának tilalmát. Tehát gyakorlatilag novemberig nem léphetünk közönség elé, ez óriási kár. Nagyon bízom benne, hogy ebből a nehéz helyzetből André Rieu kilábal, akinek 120 állandó alkalmazottja és 200 tiszteletdíjasa van.

A szülei önt mikor látták utoljára koncerten énekelni?

– Négy évvel ezelőtt. Én vezettem be őket a budapesti Papp László Arénába. A helyszínen élvezték mind a ketten a fellépésemet André Rieu-vel. Budapesten a média számára érdekes volt, hogy én magyar vagyok, és hogy velem jöttek a szüleim. A magyar rajongóim rányomtatták a fényképemet a nemzeti lobogóra, és azt édesanyámnak ajándékozták.

Megakadt a szemem az ízléses, extravagáns lábbelijén…

– Kedvezményt kaptam a cipő vásárlására. A legnagyobb édesvizű hal bőréből készítették. Ez a 2,5 m-es halfajta az Amazonas folyóban él. Egyébként kedvelem az antikvitásokat. A világ különböző tájairól gyűjtött bútoraimat, a kínai faragott, nagy ópiumágyat, a tibeti festett díványt  Kölnből elhozattam az újvidéki lakásomba.

Hogyan jutott el egzotikus helyekre, például az Új-Guinea szigetén és a környező kisebb szigeteken élő, a pápua nyelveket beszélő népek, törzsek közé?

– Az Indiana Jones-filmek és Székely Tibor útleírásai már gyerekkoromban csiklandozták a fantáziámat. Pályafutásom során háromszor jártam az őstörzseknél. Egy alkalommal nem sikerült eljutni hozzájuk, mert utunkat meghiúsította két törzs háborúja az egyedüli síkságon a dzsungelben. A repülő csak ott landolhatott. De ha ott érünk földet, bizony nyilak tüzébe kerültünk volna! A következő alkalommal magam mentem, a dzsungelban fent aludtam egy fa koronájában. Harmadik látogatásom alkalmával a híres Söhne Mannheims Bands részére, a Németországban komponált zeneszámhoz videoklipet filmeztem egy törzzsel. A kis CD-lejátszómat a fűbe rejtettem el, hogy táncolás közben ne lássák. Alig tudtam elkészíteni a play backet, mert éneklésem közben szólt a zene, és ők is hangosan énekeltek, így alig hallottam a zenémet. Az ilyen egzotikus utazások személyenként nyolcezer dollárba kerülnek, nekem a producerem állta a költségeket.

Sokfelé utazik, de hol szeret élni?

– Egyetlen gyerek vagyok. Édesanyám szerbhorvát nyelvet adott elő a magyar gyerekeknek, egyébként tánccsoportot vezetett, amellyel legjobb lett a Gyöngyösbokréta szemlén, biológiatanár édesapám pedig tornatanárként és futballedzőként is tevékenykedett. Szentmihályon házat, földet és sok szép emléket hagytak rám. Az újvidéki zenenapi koncert után oda megyek. Megnézem, mi legyen a házzal, az emlékeimmel, a fényképekkel, diplomákkal, serlegekkel... Örültem, hogy annyi pénzt sikerült megtakarítanom, hogy Újvidéken nagyon szép helyen vettem lakást. Kölnben is, itt is a város központjában élek. Szentmihály falucskában meglátogatom a nagynénimet, barátkozom az ismerősökkel, de énekesként csak városban van jövőm, ahol színházak, rádió, televízió, egyetemek működnek.

Milyen tervei kötik Újvidékhez?

– Jövőre lesz Európa kulturális fővárosa (illetve a járvány miatt 2022-re halasztották – a szerk. megj.), ez alkalomból szerettem volna itt, a Szabadság téren koncertet adni, drónokkal filmezve, és csinálni belőle egy jó nemzetközi hangversenyt Los Del Rio és más világsztárok vendégszereplésével, jómagam is felléptem már velük. A járvány előtt Újvidéken felvettünk a német produceremmel egy számot, arra az énekesek közösen rá fognak énekelni egy spanyolországi stúdióban, majd az anyagot Németországban kimixeljük. Az ősbemutatóját Újvidék főterén tervezzük, amikor a székváros Európa kulturális fővárosa lesz. E célból szeretnénk most a nyáron videoklipet is készíteni, amellyel Újvidék szépségét, nevezetességeit reklámozzuk. Ezenkívül a Vajdasági Rádió és Televízió dokumentumfilmet tervez rólam „Utam Európa kulturális fővárosa felé” témával. Szimbolikusan elindultunk volna Kölnből, ahol élek, vagy Maastrichtból, ahol André Rieu-vel elértem karrierem csúcspontját, majd Bécsben (mivel a Bécs melletti Badenben születtem), Budapesten és Újvidéken folytattuk volna a forgatást. A járvány miatt azonban késni fog ez a projektum.

Belgrádban – Zvonimir Krnetić tenornál – tanult a zeneakadémián, majd Kölnben. A bel canto („szépének”) igazi titkait, a hang szükséges mozgékonyságát, a hangképzés kiegyenlítettségét Franco Corelli, Gianni Raimondi és más világhírű tenoroknál sajátította el, így a bel canto operákban gyönyörű áriákat énekelt tökéletes dallamformálásban…

– „Olasz hangod van, oda kell menned” – mondta nekem Ács János magyar karmester, Luciano Pavarotti személyes karmestere. A Ligur-tengerparti városban szervezett mesterkurzuson 53 énekes versenyében első lettem, ott kezdődött a karrierem. Az igazi, régi bel canto vonalhoz tartozom, Caruso diákjaitól tanultam. Ezt a tudásomat kezdtem a zeneakadémiákon átadni: Kölnben, Havannában, továbbá Brazília három városában, valamint Tokióban, Temesváron, Peru fővárosában, majd Limában, ahol a második évben az egyetem díszprofesszorává avattak.

Vajdaságban sok fellépését díjtalanul vállalja. Miért teszi ezt?

– Szeretem a szülőföldemet, habár sehol nem vagyok odahaza, sehova nem tartozok. Szerbiában a Béla nevem hallatán azt mondják: „Nem szerb...” , tehát nem az övék vagyok. Magyarországon meg azt kérdezik: „Uram, hol tanult meg ilyen jól magyarul?” „Magyar vagyok” – válaszolom. Erre szóvá teszik: „Biztosan már rég nem élt Magyarországon.” „Nem is éltem Magyarországon” – magyarázom. Valójában én sehol nem vagyok én, egyedül Vajdaságban. Ezt akarom majd a dokumentumfilmben is megmagyarázni, hogy Vajdaság egy kis multikulturális része a világnak, ahol – ahogy mesélte öregapám – minden nép a saját nyelvén védekezhetett a bíróságon abban a régi osztrák–magyar monarchiabeli időben. Kis Európai Unió volt már 300 évvel ezelőtt, nekem éppen az tetszik, hogy mindenfajta nemzet „békében élt”. Öregapám Szentmihályról ment át Jankára a románokhoz, kalapot emelt nekik, románul köszöntötte őket, azok pedig magyarul válaszoltak. Ilyen respekt volt a nemzetek között.

Engem három hónapos koromban nemzetközi útlevéllel hoztak haza Ausztriából, ahol születtem, és ilyen szellemben neveltek, magyarul és szerbül beszélve hozzám. A multikulturális Vajdaság tovább ösztönzött arra, hogy különféle ajkú embereket ismerjek meg, és különféle nyelveket tanuljak. Hét nyelvet beszélek. A magyar géneken kívül bunyevác, osztrák, német, sőt mosztári bosnyák, francia, dalmát vér is csörgedezik az ereimben. A német állampolgárságommal Vajdaságban érzem magam idehaza. André Rieu mindig magyarként mutat be, annak is tartom magam, de hozzáfűzöm: nem magyarországi, hanem vajdasági vagyok. Harminc éve Kölnben élek, és már ott is otthonosan érzem magam.

A CD-k készítésekor mindig énekel hazai, vajdasági eredetű dalt. Néha magyar népdalt, néha slágereket...

– Kötődök ahhoz, amit gyerekkoromban hallgattam. Az embert a szíve felnőttként mindig visszahúzza oda, ahonnan származik. Amikor nőtt a fogam, édesanyám a Bolujem ja, bolujem ti című szerzeményt énekelte. Felvettek a belgrádi zeneakadémiára, pedig akkor is ezt adtam elő, mert korábban nem hallgattam operazenét. Hála Slobodan Bursaćnak, a nagybecskereki Josif Marinković vegyes kórus vezetőjének, a belgrádi akadémia tanárának, hogy felismerve énekesi tehetségemet, az egészségügyi pályáról a zenei pályára tanácsolt.

A már említett hollandiai Maastricht városnak a szülötte André Rieu hegedűművész. A Johann Strauss Orchestra megalapítója, művészeti vezetője, akivel ön 2017-ig több mint ezer hangversenyen lépett fel, egyetlenegy fellépést sem kihagyva. Hogyan győzi ezt, hiszen a hangja az egyetlen hangszere?

– Egy olyan masinériába kerültem, amely sodor tovább. Nem gondoltam, hogy 1400 koncertre képes vagyok zsinórban. Ebben segít az, hogy egészségesen gondolkodom, és nem esek pánikba akkor sem, ha éppen valami miatt rosszul érzem magam. Amikor tehetem, úszok, vagy szaunába járok. A fellépéseket André Rieu-vel kevesen bírnák ki, mert valóban nagy strapa. Repülőn utazunk, utána próba, majd koncert következik, másnap másik városba repülünk, hogy a világ legnagyobb classic show-jában szerepeljünk nyílt tereken vagy sportcsarnokokban, rengeteg ember előtt.

Maastrichtban évente tartunk koncertsorozatot, amelyre az egész világból érkeznek rajongók. Amikor sétálok, odajönnek hozzám fényképezkedni, autogramot kérni. Az illetékesek a város tiszteletbeli polgárává választottak, mert sikeres fellépéseinkkel öregbítettük a város hírnevét. Én 2005-től, az első szabadtéri maastrichti koncerttől a legutóbbi, 2019. évi koncertig mindegyiket végigénekeltem. Szeretem az embereket, de örülök annak is, hogy van privát életem, és nem szólítanak le mindenhol. A rajongóim barátságos és egyszerű embernek tartanak, ezek a tulajdonságaim Vajdaságból erednek.

Azóta, hogy házas, miben változott meg az élete?

– Nemigen változott meg az életem. Több időt töltök André Rieu-vel, mint Monica feleségemmel, aki megismerkedésünkkor angoltanár volt a havannai egyetemen. Nagyon kedves személy, és most már 8 éve Kölnben él velem. Úgy gondolom, a házasság akkor működik jól, ha el tudjuk fogadni egymást.

Úgy tudom, Rieu gondot visel arra, hogy az énekesei, zenészei milyen ételt fogyasztanak fellépés előtt, után. Ön az utóbbi időben látványosan lefogyott…

– Kiváló németországi szakácsok repülnek velünk, így a legválogatottabb ételekkel, rákokkal és egyéb ínyencfalatokkal járnak kedvünkbe. Ha koncert után jókat eszel, aztán megiszol egy pohár sört, és lefekszel, másnap dagadtan kelsz fel. A három hónapi koronavírus-járvány miatti helyzet egyetlen előnye számomra, hogy tudtam fegyelmezni magam. Tizenkét kilót fogytam, és most jól érzem magam. Amikor tehetem, úszni járok, és szaunázok. Nagyon szeretek sétálni, nekem az jelenti a sportot. Kölnben úgy vagyunk jól a feleségemmel, hogy nagy sétákat teszek, mialatt ő végzi a menedzseri munkát az ötcsillagos kölni Meriott Hotelben, aztán este együtt nézzük a híradót. Monica a munkahelyén eszik, én meg a kedvenc olasz vendéglőmben – a spagetti és a calamari helyett, amit kedvelek – óriási tálban salátát kérek grillezett hússal, tengeri „herkentyűkkel”. Az ízletes adaggal jóllakom, és nem hízom. Nemrég abban a vendéglőben összefutottam a szomszédaimmal. Úgy látszik, megtetszett nekik a közösségi hálón posztolt ízletes salátaadagom.

Megosztaná-e velünk olyan pozitív vagy negatív élményét, amely formálta életszemléletét?

– Elmondom az első külföldi sokkoló helyzetet. Amikor kimentem Németországba, egyetemistaként egy 8 négyzetméteres lakásban laktam a kölni akadémiával szemben. A szomszédos kis szobában lakó egyetemista (akiből aztán karmester lett) meghívott egy sörre. Kevés pénzem miatt csak nagy rábeszélés után fogadtam el a meghívását. A pubban ő három pohárral megivott, én meg lassan kortyolgattam az enyémet. Indulás előtt a sanknál fizetett. Távozásomkor azonban a pincér odaszólt, hogy nem fizettem ki a sörömet. A szégyenérzettől bevörösödtem. Ki gondolta volna, hogy a kollégám, mielőtt elmegy, kifizeti az ő sörét, az enyémet meg nem! Számomra ez igazi kultúrsokk volt! Itt, Vajdaságban az emberek ilyet nem tennének. Ha valakit meghívnak, annak kifizetik az italát. Ott más a helyzet. „Jóisten, hová jöttem én!” – tört fel bennem a keserűség. Amióta ott élek, megszoktam a mentalitásukat. Ellestem a gazdasági fejlettségük egyik titkát, azt, hogy másoknál szinte mindenben pontosabbak, pedánsabbak. Ezt igyekeztem tőlük megtanulni. Emberiességem, barátságosságom, vidámságom viszont a szülőhazámból ered.

További tervei?

– Mivel az utóbbi 15 évben a Valcerkirállyal dolgozom, így nincs igazán időm operaprojektumokban részt venni. Harmincéves karrierem első 15 évében tipikus operaénekesként működtem: 30 operában, operettben főszerepet énekeltem, nemzetközi karriert építettem. A második 15 évben pedig klasszikus show-ban lépek fel: André Rieu-nek a Johann Strauss Orchestrájával énekelve öröm, megelégedettség tölt el, mert a koncert után az emberek feltöltődve, boldogan mennek haza. A bel canto mesterkurzusok tartása, illetve a tanítás mellett ez a célom, ez az örömem – mondta Mavrák Béla, aki reméli, megengedik novemberben a fellépésüket a belgrádi Štark Arénában, ahol a múlt évben az első nagy sikerű koncertjükre az összes 15 000 belépőjegy elkelt.

Nos, hát kívánjuk, hogy a tavalyi siker megismétlődjön.