Szőke Zoltán több évtizedes sorozatbeli főszerep után, mintegy féléves kényszerpihenőt követően, testben és lélekben felfrissülve belecsöppent a Bödör család életébe.
Néhány fontos fordulat állt be Szőke Zoltán színművész életében legutóbbi interjúnk óta. Immár egy esztendeje véglegesen kilépett egy több évtizeden át megformált karakterből, egy tévés sorozatból, a Barátok köztből, amelynek annak indulása óta főszereplője volt. Ezt követően inkább a színház felé fordult, majd következett egy kényszerpihenő a vírus miatt, a közelmúltban pedig egy másik csatornán, a TV2-n láthattuk és láthatjuk hamarosan újra képernyőn az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár című, szórakoztató pillanatokat sejtető sorozatban.
Hogyan csöppentél bele a Bödör családba?
– A színészválogatások már lezárultak és a forgatások nagyban zajlottak, amikor bekerültem a csapatba. Nagyjából a forgatások megkezdése után egy hónappal álltam kamerák elé. A többiek már egy nagyon jó összjátékban voltak benne, és ez érezhető is volt abból a légkörből, ami fogadott engem. A kollégák tehát már összeszokottak voltak, a stáb óramű pontossággal tudta a dolgát. A rendező egy nagyon jó karmester szerepében tündökölt. Szerencsére a kollégákkal is gyorsan megtaláltam a közös hangot. Az volt az érdekes, hogy közülük korábban még senkivel nem volt alkalmam dolgozni, sem színpadon, sem kamerák előtt. Mint kiderült, nagyon komoly rákészülés előzi meg a forgatást, fontos, hogy milyen szövegismerettel, milyen felkészültséggel állunk kamerák elé, milyen mértékben vagyunk tisztában a karakter tulajdonságaival, és egyáltalán az az energiaszint, ami a mi szakmánkban egy mérvadó pont, hogy milyen energiát tudsz beleadni a közös munkába, hogy azután ez hogyan tükröződik vissza a kollégák részéről, a rendező részéről, a stáb szemszögéből. Ez egy kézzelfogható láthatatlan csoda.
Említetted, hogy gyorsan megtaláltad a közös hangot a többiekkel. Hogyan sikerült ilyen hamar beilleszkedned?
– Már korábbról ismertem a kollégák eddigi munkásságát. Mindenekelőtt Stohl Andrást emelném ki, aki egy remek színész és nagyon segítőkész ember. Habár még nem találkoztunk, sokat segített abban, hogy belerázódjak ebbe a miliőbe, beszélgettünk a karakterekről, azok egymás közti viszonyáról, milyen a mi viszonyunk egymással, meg egyáltalában a forgatókönyvnek azon részéről, hogy amikor ez az én figurám megjelenik, akkor milyen lesz a családtagoknak a reakciója, hogy ezekből a viszonyokból milyen játéklehetőségek alakíthatók ki. Itt nincs sok idő hosszú előkészületre, mint a színházban.
Az otthoni előkészületek után a forgatás helyszínén következik a szöveg összemondása, amikor meghalljuk a partner szájából azt a mondatot, amit addig csak olvastunk otthon. Érdekes folyamat figyelni, hogy ő milyen hangsúllyal mondja ki azokat a mondatokat, hogyan tudok rácsatlakozni, hogy megszülessen a végleges formája a párbeszédnek, ami azután rendezői instrukciókkal felvételre kerül.
Stohl Andráson kívül kikkel alkotjátok a Bödör családot?
– Nagy örömömre szolgál, hogy együtt dolgozhatom Szirtes Ágival, aki egy csodálatos színésznő, vagy Stefanovics Angélával, aki egy remek fiatal kolléganő, de itt van a csapatban Kulka János és Mucsi Zoltán is.
Mit lehet tudni az általad megszemélyesített családtagról, Zoltánról?
– Zoli egy nagyon érdekes figura, akiről majd később fog kiderülni, hogy az első epizód végén megjelenő záróképek miért csaltak viharfelhőket Bödör Gáspár arcára, illetve miért nézett egymással farkasszemet a két férfi. Ez a második-harmadik epizódban már ki is fog derülni, de természetesen nem szeretném lelőni a poént. Eléggé izgalmas figuráról van szó, akinek egyfajta viszonya van a címszereplővel, és másfajta viszonya a Bödör család más tagjaival. Hogy ki hogyan bocsát meg a másiknak a múltban elkövetett sérelmek miatt, ki fog derülni a szeptemberi folytatásokban.
A tévézéssel párhuzamosan jelentős színházi munkáid is vannak. Ha lassan is, de biztosan újra lehet előadásokat szervezni. Gondolom, ti színészek is nagyon vártátok már. Hol és milyen szerepkörben láthat mostanában a közönség?
– Tavaly volt a bemutatója az egri várbéli, az Agria nyári játékok keretében újra műsorra tűzött Egri csillagoknak. Ezt tíz éve már játszották Egerben, és részben új szereposztással, eredeti helyszínen, az egri várban került bemutatásra. Most felelevenítettük, felújítottuk, és ennyi volt a nyári produkció. Ami a folytatást illeti, az Gödöllőhöz köt bennünket. Tavaly májusban bemutattuk Pozsgai Zsolt Léda című egyfelvonásos, Ady Endréről és múzsájáról, Lédáról szóló színházavató előadásunkat. Ezzel a darabbal avattunk újra színházat 150 év után Gödöllőn. Reméljük, hogy Isten is megsegít bennünket abban, hogy októberben folytatni tudjuk az előadásokat.
Te személy szerint hogy élted meg ezt a vírus okozta válságot?
– Ez az időszak nagyon jó alkalmat adott a csendes elvonulásra, amire már régóta vágyom. Értem ez alatt, hogy az elmúlt huszonegy év, míg főszereplője voltam a Barátok köztnek, az egy komoly, mondhatom azt, megterhelő energiaszintet vett igénybe. Nagyon élveztem ezért az elmúlt néhány hónapot, mert végre volt időm elmélyülni. Szeretem az olyan egyedüllétet, amikor el tudok mélyülni a saját gondolataimban, azokkal a könyvekkel, amelyek már régóta vártak rám, hogy elolvassam őket. Végre most volt néhány hónapom erre is. Ezt még megerősítettem olyan meditációval, jógával, amit már évek óta gyakorolok.
… és feleségével, Annamáriával (Fotó: Ótos András)
Ebben az időszakban arra is intenzívebben volt alkalom, hogy az ember a belső lelki békét, nyugalmat, azt az áhított nyugalmat meglelje és állandósítsa magában, hogy ebben a rohanó világban le tudja állítani magát egy kicsit, el tudjon csendesedni. Ez számomra nagyon fontos ahhoz, hogy az a bizonyos lelki béke, amire oly sokszor vágyunk, tartós maradjon bennem. Amikor van egy ilyen belső stabil pont, belső tengely, ebben a szellem-lélek-test hármasságban, akkor az emberben beindul egy öngyógyító mechanizmus. Az ember kitakarít a gondolataiból sok nem oda való energiát, számadást tesz az elmúlt időszakról, mit kell elengednie, mi az, amit meg kell erősítenie. Szóval így zajlott bennem ez az elmúlt pár hónap. Emellett a párommal, Annamáriával végre volt időnk sokat beszélgetni, ami még szorosabbra fűzte kapcsolatunkat. Meg tudtunk beszélni olyan dolgokat, amikre eddig csak felületesen jutott idő. Rettenetesen inspirált engem az is, hogy Annamária keramikus művész, és több időm jutott megcsodálni az alkotásait, sőt az ő segítségével én is készítettem néhány kerámialámpát. Most azonban nagyon jó érzéssel tölt el, hogy van feladatom, és a kedves közönség támogatásával és szeretetével újra nézők és közönség elé tudok állni, mind a tévében, mind a színpadon, hiszen a játék az sosem ér véget.
