Az utóbbi időben sokat lehetett olvasni azokról az előadásokról, amelyeket az általános és középiskolákban tartanak különféle szakértők, a fiatalkori erőszak megfékezése érdekében. Személyesen is sokat írtam erről a témáról, és reméltem, az én gyerekeimet majdcsak elkerüli ez a probléma, de a dolgok másként alakultak. A gyerkőcök ugyanis egyre csak nőnek, és most már mindegyiknek van mobiltelefonja, csettelnek, videóznak, már amikor kapnak rá engedélyt. Kata lányom most lép be a serdülőkorba, sokat dumcsiznak barátnőivel mobilon. Aztán, történt egy-két hónapja, hogy az egyik leányzóval összekaptak valamin, el is mesélte Kata az esetet, de volt már ilyen, és kibékültek pár nap alatt. Ezúttal azonban másként történt, a hölgyike nem hagyta annyiban, és elkezdte üzenetekben sértegetni a lányomat, nagyon csúnyán. Mivel nem állt le, leblokkoltam a kontaktokban, aztán egy időre abbamaradt az egész. Később azonban, amikor a lányom beteg volt, újra felvette vele a kapcsolatot, gondolta már elmúlott a méreg, de nem. A nagylány ott folytatta, ahol elkezdte, borzasztó dolgokat írt, persze újra leblokkoltuk, de aztán kölcsönkérte az egyik ismerősének a telefonját, és arról folytatta. Az ismerőse utána azonnal bocsánatot kért tőlünk, nem tudta, hogy ilyen gonoszkodásra képes a szóban forgó nagylány.
Ezután már kapcsolatba léptem a szülőkkel és az iskolával is, bocsánatot kért az átejtett lány és a szülei is, sajnos ez nem történt meg a sértegető hölgyike részéről, és a szülei is kurtán csak annyit jegyeztek meg, hogy majd beszélnek lányukkal. Mindenesetre az iskola lépett az ügyben, és vége lett a zaklatásnak. Amíg ez nem történik meg valakivel személyesen, addig nem is gondolná az ember micsoda gonoszságokra képesek a gyerekek, szóval nem kívánom senkinek. Ha azonban megtörténik, azonnal kell reagálni, mert komoly lelki traumát okozhat egy-egy ilyen ominózus eset.
Ilyenkor nagyon rosszkedvűek a gyerekek, a legjobb elbeszélgetni velük a történtekről, mert utána könnyebben kezelik az ügyet. És persze utána jöhet a felvidítás. Kata a rajzolás, szobrászkodás mellett nagyon szeret sütiket, nyalánkságokat készíteni, ezért megvettem mindent, amire szüksége volt egy általa kiszemelt almás pite recepthez, és már neki is láthatott a nagylány. A tésztagyúrástól kezdve, mindent-mindent egyedül csinált, közben persze hívogatott a konyhába, hogy na, jól néz ki? Mondtam persze, nagyon jó, habár nem sok közöm van a pite készítéséhez. Pár óra alatt olyan almás pitét készített, hogy kettéállt a fülünk tőle, a tésztája, az alma, a fűszerezés… A rosszkedv elillant a pite fahéjas illatától, és Kata már a következő sütis receptjét kezdte tervezni, mire megszólalt Előd: „Hát ez így nem is rossz, lehet ezzel kellene foglalkoznod! Képzeljétek el, ha mindig ilyen finom sütemény várna bennünket az asztalon!”
