Augusztus utolsó napjai forróra sikeredtek, főként családunkban. Úgy döntöttünk, egy nagyobb lakásba költözünk, és sikerült találni egy jót, ahol mindenkinek meglesz a saját kuckója. A költözködés természetesen nem egy egyszerű projekt, komoly tervezésre, koordinációra van szükség ahhoz, hogy minden az elképzeltek szerint alakuljon. Persze nincs tökéletes terv, és a költözködéseknél mindig történik jó pár nem tervezett momentum, de az a legjobb, ha ezzel előre tisztában van mindenki, aki hasonlóra vetemedik.
Mikor közöltük a gyerkőcökkel, hogy nagyobb lakásba költözünk, kitört az üdvrivalgás, elkezdtek terveket szőni, hogyan rendezik majd be a szobájukat, megvizsgálták, milyen boltok vannak a közelben, milyen messze lesz a suli stb. Nagyon jó ötlet volt bevonni őket ebbe a folyamatba, mert ez nagy részben megkönnyítette a dolgunkat, hiszen hallhattuk, mik az elképzeléseik az új lakással kapcsolatban.
Azt az egyet mindjárt leszögezhetjük: mind a hárman borzasztóan türelmetlenek voltak, naponta többször kérdezgették, hogy mikor költözünk már, annak ellenére, hogy tudták, mikor van a nagy nap. Aztán, amikor már csak egy hét maradt a nagy napig, egy kicsit lanyhulni látszott a lendület, nem mintha nem akarták volna a költözködést, de Kata például azt mondta, hogy azért a régi lakásunk is nagyon jó, és mindig emlékezik majd rá. Márk is ebben az időben elkezdett vacillálni, hogy bizony olyan jó a szobája, nagyon szereti. Előd nem igazán romantikázott, nála megérett alaposan a nagyobb lakás projekt, hiszen végső ideje volt, hogy külön szobája legyen a nagyfiúnak.
Csillának meg nekem viszont minden szabad időnk ráment a tervezgetésre az elmúlt hónapokban, és mondhatom, igen megpróbáltató időszakon vagyunk túl.
Érdekes pillanatokat éltünk meg (mondjuk így), amikor egy általam előzőleg aránylag könnyedén szétszerelt szekrényt próbáltunk összeállítani a költözködés után, vagy amikor egy menő külföldi bútorüzletnél megrendelt konyhai asztal egyik acéllábával kínlódtunk egy egész napot, miközben a cuccok szerteszét hevertek a lakásban. Szerencsére a nagyszülők is „beugrottak” a „játékba”, így a gyerkőcök kimaradtak a legkeményebb „csatákból”.
Mindez úgy sikeredett, hogy az év két legmelegebb napjára esett a költözködés lényege. Voltak kritikus pillanatok, amikor az izzadságtól csúszkáltunk a szerszámok és a bútordarabok között, de aztán mégis minden összeállt, és jóra sikeredett.
Így aztán felőlünk semmi akadálya annak, hogy az új tanév megkezdődjön, megkaptuk a sulitól a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos iskolai intézkedéseket, amelyek nagyjából az ország minden oktatási intézményére érvényesek. Őszintén szólva, az óvintézkedések számos olyan részt tartalmaznak, amelyeket szerintem nagyon nehéz lesz megvalósítani, de hamarosan a gyakorlatban is kiderül, milyen lesz az új koronasuli.
