Aki szereti a magyar népzenét, annak valószínűleg ismerősen cseng Sárközi Noémi neve. A tehetséges bácsfeketehegyi népdalénekes számos fellépést tudhat maga mögött, és számos produkcióban is szerepelt. Emellett rangos díjakat is kiérdemelt tehetségével. Noémit először arról kérdeztem, hogy mióta foglalkozik énekléssel, és hogyan kezdődött ez a történet?
Lakatos János
– Húsz éve kezdtem el népdalénekléssel foglalkozni, a bácsfeketehegyi művelődési egyesületben. Néptánccsoportra jártam és az akkori oktatónk, Pál Eszter kiválasztott, hogy énekeljek is. Az egyik barátnőmmel duóban léptünk fel először színpadon, a Szólj síp, szólj! vetélkedőn pedig minden évben részt vettünk. Amikor nyolcadikos lettem, és választanom kellett, hogy melyik középiskolába szeretnék menni, akkor a Szabadkai Zeneiskola népi ének szakát választottam. Kanalas Zsófia tanárnő tanítványaként fejlődtem négy évig, és ez alatt a 4 év alatt ért meg a hangom, ami ma is hallható. A középiskola befejezése után szintén választanom kellett, hol tanuljak tovább, és mivel itt szerettem volna maradni Vajdaságban, az Újvidéki Művészeti Akadémia etnomuzikológia szakára iratkoztam. Ez nem egy gyakorlati énekszak, hanem inkább népzenekutatással foglalkozik. Most júliusban fejeztem be az egyetemet, de emellett folyamatosan felléptem és énekeltem szólóban és csoportban is. Ugyancsak részt vettem különböző táncszínházi és versszínházi előadásokban is, ezekben én énekeltem, a többiek pedig valamilyen más művészeti irányzatban léptek fel.
Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
– Igazából, minden eredményemre büszke vagyok. A Szólj síp, szólj! vetélkedőn mindig a díjazottak között voltam. Középiskolásként a Középiskolások Népművészeti Vetélkedőjén mind a négy évben részt vettem, és díjjal tértem haza. Középiskolásként a legkiemelkedőbb díjamat a Kárpát-medencei Hajnal Akar Lenni Népdaléneklési Versenyen szereztem meg. Ezt a megmérettetést a romániai Szatmárnémetiben tartják meg, és 2014-ben elnyertem az első díjat, emellett a Kóta minősítőnek az Arany Páva díját. 2015-ben pedig részt vettem a Kóta Arany Páva nagydíjas népzenei gálán Egerben, amelyen elnyertem az Arany Páva nagydíjat. Talán, ez a két eredmény az, amelyekre a legbüszkébb vagyok.
Jelen pillanatban mivel foglalkozol?
– Népdalénekléssel. Hogy színpadra kiálljak és énekeljek szólóban, már kevésbé foglalkozom. Inkább csapattal lépek fel, és igyekszem utánpótlást nevelni Bácsfeketehegyen. Vannak kisdiákjaim, szólisták és csoport is. Úgy érzem, hogy már nekik kell a színpadra állni, mert én már eleget jártam ezen az úton. Utánpótlást kell magam után nevelni, akik felléphetnek a különböző rendezvényeken. Emellett oktatok is a Szabadkai Zeneiskola népi ének szakán. Elsős és másodikos diákjaim is vannak, ezenkívül Topolyán is dolgozom a zenei szakmában.
Ezek szerint a népzene köré építed az életedet?
– Igen. El sem tudom képzelni, hogy valami mással foglalkozzam. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert mindig is tudtam, hogy népzenével szeretnék foglalkozni. Mások sokszor azon gondolkoznak, hol tanuljanak tovább, én viszont mindig is tudtam, hova kell mennem. És ha a jövőben szeretném tovább képezni magam, az is a zeneművészet körében lesz.
Lehet-e egzisztenciát biztosítani a népzenei pályából?
– Jelenleg összesen négy munkahelyem is van, és teljesen elégedett vagyok. Népi éneket és zongorát is taníthatok, amit szintén nagyon szeretek. Gyerekekkel foglalkozhatok, kicsikkel és nagyokkal is. Egyetem után rögtön sikerült munkába állnom, ami kevés egyetemistának sikerül. Úgy látom, hogy a népzenei szak most nagyon felkapott, és kell a szakember. Ez a kultúregyesületeknek is köszönhető, mivel Vajdaságban sok magyar művelődési egyesület van, amelyekben ápolják a néptáncot és a népi éneket. Pl. nálunk Bácsfeketehegyen tavaly elindult a citera szakkör, előtte a népiének csoport és öt néptánccsoportunk van. Ha ebből 3-4 diák zenei vagy népzenei középiskolát választ, akkor már megérte az egész.
Mennyire vonzza a fiatalokat a népzene manapság?
– Itt Bácsfeketehegyen mindig is volt népzenével és néptánccal foglalkozó csoport. Szerintem ez vonzza ide a fiatalokat, és nem volt olyan év, hogy ne indult volna csoport a kultúregyesületben, mindig volt utánpótlás. Nagyon dolgozunk rajta, hogy ez így is maradjon. A fiatalokat inkább a számítógép világa vonzza, de még mindig vannak sokan, akik emellett eljönnek néptáncolni is.
Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?
– Ami a népi éneket illeti, szakmailag szeretném továbbfejleszteni magamat, de az elméletben is fejlődni szeretnék. Bácsfeketehegyen most is vannak kisdiákjaim, nem olyan sokan, de remélem, hogy számuk gyarapodni fog, és népdalénekléssel fognak foglalkozni akkor is, amikor felcseperednek.
