A kereskedelmi gasztro-tévék elszaporodásával mind több és több korábbi szakács, séf vagy csak avatatlan, ám felettébb kíváncsi – a hasát kedvelő – író, újságíró vág bele olyan kalandos vállalkozásba, amelynek eredményeként a néző megismerkedhet Földünk legeldugottabb vidékeinek autentikus ízvilágával. Ezek a kalandorok felvállalják annak kockázatát is, hogy olykor nem a legkellemesebb, a hagyományos ételek skáláján igencsak kívül eső ízekkel, aromákkal kell megbirkózniuk. Árnyoldalai mellett azért, túlnyomórészt a legcsodálatosabb gasztronómiai élményekben is részük van. Új rovatunkban ezekről az emberekről, műsorokról, tájakról, ételekről igyekszünk átvitt értelemben is ízelítőt adni olvasóinknak.
Kezdjük a sort, a talán nálunk is legismertebb ilyen kalandorral, Andrew Scott Zimmernnel. A vajdasági tévénézők elsősorban a Travel Channel és a Discovery Channel csatornáin láthatták őt munka közben. Bizarr ételek: a finomságok földjén (Bizarre Foods – Delicious Destinations) címmel 2015-ben forgatott gasztro-reality-jét legközelebb most hétvégén, szombaton láthatják a Travel Channelen 15 órától, egészen 17 óráig, amikor négy részt is végigkísérhetnek. Egy másik sorozata az Amerika bizarr ételei a Discovery World csatornán látható mostanság. legközelebb október 16-án, hétfőn 9.45-től és 14.15-től.
Andrew 1961. július 5-én született, amerikai televíziós személyiség, szakács, író és tanár. A Travel Channel sorozat Bizarre Foods társszerzője, vendéglátója és tanácsadója. 14 éves korában kezdte az alap kulináris képzést. A Vassar College-ban végzett. Karrierje ragyogóan indult, hiszen csakhamar New York egyik legkiválóbb éttermének vezető szakácsa lett, és a The New School for Social Research-ben is előadást tartott az éttermi menedzsmentről és a design-ról.
Súlyos kábítószer- és alkoholfüggőség miatt a Zimmern körülbelül egy évig hajléktalan volt. Ebben az időszakban, pénztárcákat lopott a kávézókból, és eladta a tartalmukat. 1992-ben Minnesotába költözött, ahol önként bejelentkezett a Hazelden központba, kábítószer- és alkoholfüggőség kezelésére. Sikeres gyógyulása után széles körű elismerést szerzett, mint a Café Un Deux Trois menedzsere. A legmagasabb pontszámot kapta a St. Paul Pioneer Presstől, a Minneapolis Star Tribune-tól, a Minnesota Monthly-től és az Mpls-től.
A Bizarr ételek sorozat előtt rádiós is volt, rengeteget publikált a médiában, és könyvei is jelentek meg. Az említett sorozatot 2006. november 1-jén mutatták be a Travel csatornán. Témáját elsősorban úgy sűríthetjük egy mondatba, hogy a legelképesztőbb ételeket próbálják felkutatni világszerte, és a műsorvezető persze mindent meg is kóstol, legyen az kígyó, rovar vagy éppen májas hurka. A show 15 évadra, több mint 100 epizóddal készült, 14 amerikai államban és a világ 32 országában, többek között Magyarországon is, amit határozottan élvezett. A falusi disznótortól kezdve egészen a budapesti véres szalonnafagylaltozásig jópár kalandot átélt Andrew.
Először egy Nyíregyháza környéki kis faluba látogatott egy cigány családhoz mangalica disznótorra. Mint kiderült: Amerikában jól ismerik a mangalicát, csak épp annyira drága, hogy ritkán eszik az ottaniak. A stábnak ezért külön élmény volt az, hogy annyi mangalicahúst láttak és kóstoltak, amennyit csak akartak. Meg persze pálinkáztak, hurkát és kolbászt töltöttek, és részletesen beszámoltak arról a műsorban, hogy mi az a hagymás vér, hogyan készül, és hogy mennyire finom. Aztán elutaztak a Balatonra, ahol csatlakoztak egy halászcsapathoz, és az ott kifogott pontyból és busából a parton főztek nekik bográcsban halászlevet. Budapesten a gasztroblogger Péter Anna volt a vezetőjük, ő mutatta meg nekik a lángost és a kürtőskalácsot. Ez utóbbi annyira ízlett a műsorvezetőnek, hogy egyszerűen csak annyit mondott az adásban: „Ha másért nem, hát ezért mindenképpen érdemes Magyarországra utazni, mert ezt mindenkinek meg kellene kóstolnia.” Elvitték a stábot egy csepeli kifőzdébe is, hogy ezt az oldalát is megismerjék Magyarországnak és a magyar gasztronómiának. Itt kóstolta meg a stáb a kakastökepörköltet meg a veselevest. Aztán a Kálvin téri vásárcsarnokban a savanyúságokat. A legemlékezetesebb viszont mégiscsak a Bock bisztró volt nekik: itt többek között megkóstolták a vér-zsír jégkrémet. Ami úgy készül, hogy egy szalonnadarabot egy pálcikára csavarnak, friss sertésvérbe mártják, majd az egészet egy pillanatra belemerítik folyékony nitrogénbe, amitől megfagy. Na ez már tényleg igazán bizarr ételnek számít, még a magyar gyomornak is. A műsorvezető mégis úgy köszönt el séftől, Bíró Lajostól, hogy nemes egyszerűséggel zseninek nevezte.
Arra a kérdésre, hogy hol ette a világon a legvisszataszítóbb dolgokat, azt válaszolta, hogy a bennszülött törzsi világban. „A Coral férgek a szamoai óceán mélyéből jönnek. Csak akkor gyűjthetők, amikor a légköri viszonyok megfelelőek, de a helyiek ott, az óceánból felhozva azonnal szétszedik és megeszik őket. Viszont vannak meglepően csodálatos ízek is abban a világban. Dél-Amerikában volt olyan madár az esőerdőben, amelyet még nem láttam soha, ízvilága a csirke és a kacsa között jellemezhető leginkább. A nehezen megkóstolható ételek sorában a következő talán az erjesztett rizses hús. A nyers sertéshúst és a rizst egy üvegedénybe helyezik, és 60 napig hagyják erjedni, majd felszolgálják neked jegesen, amikor felmelegszik a szádban, valósággal felrobban, és nagyon nehéz bent tartani a szádban.
Sokan kérdezik, hogy nem félek-e megenni a közismerten mérgező békákat, halakat. Nos, az a helyzet, hogy ezeket nem azért kóstolom meg, mert orosz rulettet szeretnék játszani, hanem azért, mert bízom azokban, akik mellettem ülnek, és már hagyományosan, évtizedek óta fogyasztják. Bízom abban a nagymamában, abban a törzsi szakácsban, aki elkészíti. Szerintem jobban vigyáznak ők rám, mint én magamra. Körülbelül 10 évvel ezelőtt szedtem össze valami vírust Közép-Marokkóban a szennyezett köményből, de általában viszek magammal gyógyszert szükség esetére.
A Bizarr ételek című sorozat létrehozásánál az volt az alapötletem, hogy a gasztronómiai jellegzetességek, milliónyi apró ételkészítési hagyomány, titok, aroma mellett megmutassam, milyen hasonlóak vagyunk a világ más tájain élő emberekkel.”
