Ünnepélyes keretek között nyílt meg október közepén a zentai Városi Múzeumban a Válságban élni?! – Hamvas Béla 120 című kiállítás, amely a százhúsz éve született magyar író és filozófus, Hamvas Béla életének és munkásságának legmeghatározóbb momentumait tárja a közönség elé.
A 2014 óta Szentendrén, Egerben, Balatonfüreden, Tiszaújvárosban, Eisenstadtban és Eperjesen is nagy sikerrel bemutatott kiállítás tablói Hamvas Béla életének legfőbb fordulópontjait, valamint az életműve legjellemzőbb gondolati tartalmait mutatják be különféle szövegrészleteken, valamint azok kommentárjain keresztül. Mindezt az íróra leginkább ható filozófusok rövid ismertetői, korabeli szentendrei fotók, valamint személyes tárgyai, könyvei és a kéziratairól készített fényképek teszik teljessé. A kiállítás ugyanis Hamvas Béla máig élő, érvényes és hiteles gondolatait kívánja eljuttatni a különböző látogatói rétegekhez, annak reményében, hogy az életében mellőzött, sokat nélkülöző és csak a halála után elismertté váló író szélesebb körben is méltó fogadtatásra talál.
– Az Ars et Vita Alapítvány központjában 2003 és 2013 között rendszeresen szerveztünk szabadegyetemi előadásokat, igen nagy látogatottság mellett. Ezen annyira fellelkesedtünk, hogy úgy éreztük, azt a felépítési módot, amit a szabadegyetemi előadások kapcsán megálmodtunk és megvalósítottunk, megkíséreljük tablókon is megjeleníteni, olyan anyagot hozva létre ezáltal, amely irodalmi kiállítás ugyan, ám az átlaglátogató számára is könnyen megközelíthető és könnyen befogadható formával rendelkezik. Így született meg a kiállítás anyaga, amelyet úgy alakítottunk ki, hogy útnak is indulhassunk vele. Először csupán a szentendrei és az egri állomás tűnt biztosnak, csakhamar kiderült azonban, hogy az általunk megálmodott kiállítás sikerének köszönhetően egyéb helyszíneken is szívesen látnák az anyagot – hangsúlyozta a kiállítás zentai megnyitóünnepségét követően lapunknak nyilatkozva Lőrincné dr. Thiel Katalin, az egri Eszterházy Károly Egyetem tanára, az Ars et Vita Alapítvány elnöke, a kiállítás egyik kurátora, aki elmondta, az anyag összeállításakor a labirintus motívumára helyezték a hangsúlyt.
– Egyrészt egy konkrét labirintust fektettünk a földre, egy valóságos francia templombéli labirintust, amely bejárható, és amelyet a régi időkben használtak is, mégpedig olyan módon, hogy az alatt az idő alatt, amíg az ember a templom csendjében végigjárja a labirintus egészét, majd elindul visszafelé, a saját bensőjében lajstromozhatja a helyes és helytelen gondolatokat, illetve cselekedeteket, vagyis egyfajta önmagával való szembesülési lehetőséget kínál számára. Hamvas életműve is valami hasonló dologra teremt alkalmat, hiszen ez az életmű megszólít, szembesít önmagunkkal, állásfoglalásra késztet, néha felbosszant, és azt mondatja velünk: de hát ezt nem te találtad ki, ezt már más is mondta; mégis olyan csodálatos szintézist képez, olyan összegzésként hat, amely semmiképpen sem megkerülhető. Ennek hatására a tablókat is labirintusszerűen építettük fel, a kezdeti útkereséstől az önvallomáson keresztül a válság- és a hagyományproblematika, a realizálás problematikája, a kereszténység kérdésköre, a regényelmélet kérdése, a művészethez való viszony, a humor és a derű mind-mind külön tablón jelenik meg, amelyeken az olvasást könnyítendő, néhány személyes tárgyának fotója is helyet kap. A tablók által képezett labirintust végigjárva a látogatók betekintést nyerhetnek a hamvasi életmű szinte mindegyik meghatározó momentumába – magyarázta Lőrincné dr. Thiel Katalin, hozzátéve, a kiállítás megnyitásakor mindig igyekszik néhány olyan momentumot is kiemelni Hamvas életéből, amelyek révén talán a fiatalokhoz is közelebb kerülhet az élete és a munkássága.
– Ami a fiatalok számára a legmegdöbbentőbb lehet, az az, hogy valaki több ezer oldalas életművet hagy hátra, úgy, hogy biztos abban, életében semmit sem publikálhat abból, amit 1948 után ír. Őt ugyanis 1948-ban bélistára helyezték, ami a belügyminisztériumi szempontból alkalmatlan személyek listáját jelentette. Elvesztette az állását is, így kénytelen volt először földművesként, majd raktárosként és portásként dolgozni. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – egy olyan hatalmas életművet hagyott hátra, amely ugyan sok filozófusban fanyalgást válthat ki, hiszen nincsenek benne lábjegyzetek és hasonló dolgok, de hát kérdem én, hogy csinálhatott volna lábjegyzeteket, amikor a könyvek a könyvtárban voltak, és csak az emlékezetében éltek az általa idézett szövegrészletek? Ezek tehát nem kritikai kiadások, nincsenek alaposan átfésülve, hanem olyan módon láttak napvilágot, ahogyan egykor papírra vetette őket. Halála előtt négy évvel szabadult, akkor nyugdíjazták. Azután azonban már olyan regények kerültek ki a kezéből, amelyek nagyon komorak, és némiképp arra utalnak, mintha elvesztette volna azt a különleges humorát, amely az egész életművét áthatotta. Ezekben a késői regényeiben kőkemény kritikát fogalmaz meg az adott kor sajátosságaival szemben. Hamvas Béla tisztában volt azzal, hogy sikere nem lesz, ezért nem is sikerre, hanem inkább dicsőségre vágyott, a nevezetes névtelenek közé való belépésre, és azt hiszem, ez sikerült is neki. Ma úgy vesszük kézbe és úgy forgatjuk a műveit, hogy egy-egy soruk meditációs objektumként hat ránk, és ez őt igazolja, valamint azt, hogy ezáltal valóban belépett a nevezetes névtelenek közé – fogalmazott az Ars et Vita Alapítvány elnöke, hozzátéve, Hamvas művei és gondolatai mit sem veszítettek érvényességükből.
– Azt hiszem, minden olvasó számára egy kicsit másmilyen üzenetet hordoznak a művei, hiszen az ember véleményalkotását mindig nagymértékben meghatározza az, hogy milyen kontextusban gondolkodik. Én tanár vagyok, és mindig azt kutattam, hogy hol van az a hiteles életmű, amely tudósít a normális emberi alapállásról, amely nemcsak fecsegés, hanem ténylegesen realizált, tiszta élet. Hamvas élete és életműve szavatolja, hogy létezik ilyen, a legfontosabb üzenete tehát az: mindegy, hogy kik vagyunk, mindegy, hogy milyen körülmények között – emberek vagyunk, és emberként legyünk tisztességesek, adjunk formát az életünknek, hiszen nincs felmentés, nem lehet korszakra, körülményekre hivatkozni, minden azon múlik, milyen formát adunk a saját életünknek. Nagyon érdekes, hogy egy-egy újabb politikai esemény vagy társadalmi probléma is új színben képes feltüntetni vagy még mélyebbnek mutatni egy-egy hamvasi gondolatot. Magam is, amikor bizonyos szövegeket használok tőle az óráimon, mindig ráébredek arra, hogy azok még mélyebbek és még keményebbek annál, mint amit korábban gondoltam róluk. Kortalan, mert lényegi gondolatokat fogalmaz meg, és ez csakis a nagy klasszikusok sajátja. Úgy vélem, emiatt még nagyon sokáig érvényesek lesznek – sőt talán egyre inkább – a művei és a gondolatai – szögezte le Lőrincné dr. Thiel Katalin. Elmondta, a Válságban élni?! – Hamvas Béla 120 című kiállítás november 9-éig várja az érdeklődőket a zentai Városi Múzeumban, azt követően pedig a Kárpát-medence egyéb térségeiben is igyekeznek majd bemutatni, ezáltal is megkísérelve közelebb hozni a nagyközönséghez a százhúsz éve született magyar író és filozófus életének és munkásságának legmeghatározóbb momentumait.
