2.
A Szent Korona története bonyolult és végeláthatatlan vitákra ad okot, mégis képes tartósan összekovácsolni/összetartani egy országot és egy nemzetet. Szent ereklyénk megszületésének pontos helyét, idejét és keletkezésének történetét még mindig homály borítja. Bár feltett kérdéseinkre egyértelmű válaszokat várunk, általában ellentmondásos állításokat, feltételezéseket, elméleti és fizikai vizsgálati részeredményeket kapunk csak. Misztikus szent ereklyénk újra és újra a figyelmünk középpontjába kerül, nem akarja, hogy megfeledkezzünk róla. Titkait megfejteni nem tudjuk, de igazságát a bőrünkön érezzük. Ránk figyel, megóv bennünket minden bajtól/pusztulástól…
Hagyományos álláspont szerint – amelyet modern kori történészeink cáfolnak – Hartvik püspök legendája alapján a koronát maga II. Szilveszter pápa küldte Asztrik püspökkel Szent István királynak. De ennek az állításnak állítólag nincsenek hiteles dokumentáló bizonyítékai. Jó tudnunk, hogy a leghivatalosabb helyekről is rejtélyes módon tűnhetnek el hivatalos okiratok, pecsétes dokumentumok, levelek és tárgyi bizonyítékok.
Ha a koronát küldő pápai áldás igaz lenne, érthetővé válna Szent Istvánnak a római egyházzal kialakítandó minőségi viszonyra/kapcsolatrendszerre való törekvése. Magyarország nyugati orientációja a magyarság európai kereszténységbe való beágyazódásának szándéka. De az ország függetlenségének megóvását is jelzi, akár jogi védelmet ad mind a bizánci, mind a német(-római) császárok hódító ambícióival szemben…
Hivatásos történészek állítják, hogy valószínűleg csak Szent István kora után készülhetett, mégpedig két különálló koronából. „Bizonyos, hogy az 1070-es évek után és valószínűleg 1300 előtt keletkezett, egy latin és egy görög korona egybeépítésével… A latin korona pántjai egy kódex arany díszítéséből, esetleg egy ereklyetartóból… A »görög« korona zománcképei egy korábbi uralkodó halotti koronája volt… a két részt sebtében illesztették össze.” Miközben úgy tűnik, tudományos és hivatalos álláspontokhoz igazítják a vizsgálati eredményeket, azok inkább a valahai osztrák uralom hamisító szándékának, de a későbbi, rafinált (trónfosztó) kommunista cinizmusnak is jól megfelelnek.
A Szent Korona-tan védelmezői szerint viszont még Szent István kora előtt készülhetett, a stílusának megfelelő korban és időszakban. „Egységesnek mondható, bár a történelem során voltak törekvések a meghamisítására, megrontására.” Révay Péter egykori koronaőrünk művében még nem használja a Szent Korona-tan megjelölést, de kifejti alapelemeit: „Magyarországon… ha minden rend egyetértésével és szavazatával kiáltják is ki a királyt… ha ezzel az ősi Koronával fel nem ékesítik, és meg nem szentelik, minden engedélye, adománya, kiváltságlevele értéktelen, semmis, és méltán tartják csak kormányzónak. (Petrus de Rewa, De sacrae coronae Regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna… [Augustae Vindelicorum, 1613.] Magyarul: A korona kilenc évszázada, Bp., 1979.)
Hamis képek a koronán 1790 után
1. I. Géza király (1074–77 között uralk.) ikonképe. A koronára utólag kerülhetett rá Geobitzasz (Géza). Ám Gézát „soha, sehol” nem nevezték így. Élő uralkodó képét sem tették koronára…
2. Dukász Mihály képe. 1613-ban Révay Péter koronaőr szerint a helyén még az Isteni Szűzanya képe volt. „In ipsa vero circumferentia fronte recta, Imago Salvatoris nostri Pomum tenentis: ex adverso Divae Matris Virginis.” Azaz: „Magán a kerületen pedig, a homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon Szent Szűz Máriáé…” (Varga Tibor jogtörténész fordítása.)
3. (VII. vagy VIII.?) Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár is utólagosan kerülhetett fel az abroncsra…
Hamisítások vagy javítgatások: utólagos forrasztások, betoldások, gyöngysor megszakítása, a kilógó mérethibás Dukász-kép keretbe erőltetése, csüngők számának növekedése (6 helyett 9), egyes képek takarásba kerültek.
Legbutább érv a kereszt utólagos ráerőltetésére: „A Pantokrátor-Jézus képét »hastájékon átszúrja« a kereszt, állítják azok, akik nem hisznek az egységességében. Valószínűleg utólagosan illesztették a koronára.” Egyrészt ha egy tűzzománc képet átfúrnak, az pattog, törik. A Pantokrátor-kép azonban így, „lyukasan” készült. A művészettörténészek számos hasonló kora keresztény ábrázolást ismernek, ahol a kereszt(énység) a világot uraló Jézus Krisztus köldökéből sarjad. Szakralitását jelző világ-köldök ábrázolás…
Az ékszer már az Árpádok alatt azonosult a királyi hatalommal, majd az országgal. Az Árpád-ház kihalása (talán mégsem) után Vencel cseh trónkövetelőt koronázták meg vele, ám neki nem sikerült a hatalmát megszilárdítania, hazavitte Prágába.
Bajor Ottó herceg, a következő önjelölt, Magyarország felé menet megszerezte, majd útközben elvesztette: a csobolyó, amelyben szállították, leesett a lóról. Állítólag ekkor ferdült el a tetején lévő kereszt. Az ékszer megkerült, ám Ottó alulmaradt Károly Róberttel szemben, és a Szent Koronával őt koronázták meg.
A korona fogalma ekkor már az Árpádok alatt kezdett elválni a király személyétől. Szerepe, szakrális tisztelete megnőtt, legitimációt adott az uralkodásnak. Így Zsigmond király siklósi fogságakor, 1402-ben a bárók a Szent Korona joghatósága nevében kormányoztak.
1439-ben Habsburg Albert király halála után felesége, Erzsébet, egyik udvarhölgye segítségével elraboltatta Visegrád várából. A csecsemő V. (Utószülött) Lászlót sikerült is megkoronázni vele. (A korona elrablása: Kottaner Jánosné emlékirata 1439–1440. Fordította Mollay Károly. Budapest, Magyar Helikon, 1978.)
A gyermek V. László helyett a török veszedelem miatt a lengyel király Jagelló Ulászlót is megkoronázták. Ő azonban 1444-ben elesett a várnai csatában, így Hunyadi kormányzósága mellett ismét László lett az uralkodó. Közben azonban anyja nyolcezer aranyért elzálogosította a koronát, és Mátyás királynak csak 1463-ban, hatvanezer aranyért sikerült visszavásárolnia III. Frigyestől.
A korona intézménnyé, jogi személlyé válását Werbőczy Hármaskönyve jelenti, amely megfogalmazta az úgynevezett Szent Korona-tant. Ez a király és az uralkodó osztályok egységét fejezte ki, minden birtokost a Szent Korona tagjának minősített. Ezzel a köznemességet akarta a hatalom sáncai közé bevenni, ám éppen 1514-ben, a Dózsa-felkelés előtt kirekesztette a polgárságot és a parasztságot.
A mohácsi vész után Szapolyai Jánost tették királlyá Fehérvárott, rossz előjelnek tartották, hogy a korona lecsúszott a fejéről. Egy hónap múlva már ugyanott Habsburg Ferdinándot koronázták meg… A koronát később Perényi Péter koronaőr Szlavóniába menekítette, ám Szolimán szultán a csata első évfordulóján Mohácsra hozatta a koronát, és átadta János királynak. János halála után felesége, Izabella Erdélybe vitte, majd a gyulafehérvári egyezmény értelmében 1551-ben Ferdinánd embereinek adta át.
Ettől kezdve Bécsben őrizték, de a koronázásokat Pozsonyban tartották.
II. Rudolf Prágába vitette, mígnem Bocskai István fejedelem a bécsi békében kikötötte, hogy haza kell hozni. Ez azonban csak 1608-ban történt meg, amikor Mátyás főherceg a magyar rendek támogatását elnyerendő, Pozsonyba szállíttatta.
A 17–18. században, majd a napóleoni háborúk során is többször vándorolt a korona, II. József, a kalapos király a bécsi kincstárban helyeztette el, majd amikor visszavonta rendeleteit, 1790-ben Budára szállították.
A magyar szabadságharc végén, 1849-ben Szegedre menekítették. Szemere Bertalan kormányfő Orsován ásatta el karddal, jogarral, országalmával, palásttal együtt. 1853-ban találták meg, ott a helyére később kápolnát építettek. A palástot állítólag még Gizella királyné (István felesége) hímezte udvarhölgyeivel miseruhának 1031-ben. Mivel megrongálódott a nedvességtől, a későbbiekben megjavították. Érdemes megjegyezni: a paláston (talán) eredetileg sem Szent István, sem Gizella királyné nem szerepelt, csupán mártírkirályok sora… A kegytárgyakat (restaurálásra) előbb Bécsbe, majd Budára vitték.
1867-ben, a Szent Korona-tant továbbfejlesztve, minden magyar állampolgárt a korona tagjának nyilvánítottak. Az ékszereket Ferenc József és Erzsébet koronázásakor s néhány más ünnepi alkalommal lehetett csak megtekinteni. Tudományos vizsgálatát azonban ekkor nem, de a Horthy-korszakban is csupán fényképről engedélyezték.
Az utolsó koronázás 1916-ban Budán volt. IV. Károly fején is megbillent az ékszer: tudjuk, uralkodása igen rövid volt.
A király nélküli királyságban ismét fontos szerepet kapott a Szent Korona-tan, amely a Trianon okozta traumát is segített elviselni. A korona mindig is szerepet kapott a magyar történelem dicső pillanataiban, de a mélypontján is: Szálasi Ferenc nemzetvezető is rá tette le esküjét 1944 novemberében.
A II. világháború végén a nyilasok kivitték az országból: az ausztriai Mattseeben, az Attersee partján ásatták el az ereklyéket. A koronaőrök végül az amerikai hadsereg fogságában elárulták a rejtekhelyet. A koronázási ékszerek az Egyesült Államokba, a Fort Knox erőd trezorjába kerültek. Jimmy Carter elnöksége idején, 1978. január 6-án adták őket vissza Magyarországnak.
A koronakutatás a háború után felgyorsult. A kutatók azonban még mindig megosztott álláspontokat képviselnek. A magyar Szent Korona a nemzeti történelmünk örök szimbóluma, hányattatásai Magyarország sorsát példázzák…
Az Országgyűlés 2000-ben, a magyar Szent Korona Parlamentben elhelyezése után úgy határozott: az ereklye soha többé nem hagyhatja el az országot.
