Magányos pad (Dávid Csilla felvétele)
Visszanéz, a nap viaszos fénye megáll a levegőben, elnehezülnek a hortenziák. Fénylik a borostyán. Megnyugszik, méltóságteljes a kert. A rőt szőlőlevelek édes nektárszínben. Valahol paprika sül. Paradicsomkarók rendetlen sorokban, ökörnyál jön, és hűvös reggelek. Az idő mozdulatlan, a hang nem verődik égen és földön, nem visszhangzik, megáll egy pillanatra, és tompán koppan a megfáradt fényben. Emlékeit melengeti fák alatt a nyárutó. Kedvesét, a zöld kalapos vadászt várja aranyos ruhában, csendes türelemmel. Az atyafi még odébb, de hosszú köpenye után lassan hullámzó köd és hajnali harmatok, hangos vadászkutyák és kürtszó. Hullik a gesztenye és a fák lombjáról a viaszos fény. Asztalomon gránátalma.
