Minden tanév kezdete tartogat számunkra meglepetéseket, olyan eseteket, amelyek a sok munkatapasztalattal rendelkező pedagógust, iskolapszichológust is arra kényszerítik, hogy újra és újra kézbe vegye a szakirodalmat, kutasson, olvasson, hogy fel tudja térképezni, jól megismerni a felmerült problémát, és segíthessen gyereknek, szülőnek, tanítónak, tanároknak.
A gyerekek számos problémája a családból, nevelésből ered, hisz a család az az alapvető és elsődleges közeg, amelybe beleszületnek, ahol többé-kevésbé kielégítik mindennemű szükségleteiket, ahol emberré, társas lénnyé válnak. Az anya-gyermek kapcsolat az alfája és ómegája az egyén egészséges fejlődésének, a kötődés és annak minősége meghatározza a gyermek érzelmi fejlődését, kapcsolatait a körülötte levő emberekkel. A biztonság élményének korai megtapasztalása vagy éppen a hiánya alakítja ki a későbbi kapcsolatok modelljét, segíti vagy nehezíti az egyén életét.
Fontos, hogy a családot rendszerként, egységként szemléljük, amely más rendszerekkel egyetemben egy nagyobb rendszernek, a társadalomnak is a része. Jól megfigyelhető egyedi sajátosságai, működésmódja, szabályai vannak. A családi rendszer a nagyságától, szerkezetétől, a tagjainak szerepeitől függően működik, saját szabályai irányítják, önszabályzó működési módban. A családi rendszernek két fő sajátossága van: mindig egyensúlyra, homeosztázisra, a stabilitás fenntartására törekszik; valamint alkalmazkodik az új körülményekhez. Rendszerelméleti családterápiával foglalkozó szakemberek megállapították, hogy ennek a két funkciónak az egymáshoz való viszonya határozza meg a család működését (Herman és Berlin, 1997). A család homeosztázisa azt jelenti, hogy minden család működésének megvan az optimális szintje. Ha valamilyen probléma miatt felborul az egyensúly, olyan folyamatok indulnak meg a családban, amelyek a működés optimális szintjét igyekeznek visszaállítani. A családtagok kölcsönösen függnek egymástól, bármelyikük cselekedete hatással van a családban mindenkire, a kölcsönhatások rendszerében minden tag viselkedésének oka és következménye is a másik tag viselkedése. Ebben a rendszerben, amely hierarchikus felépítésű, alrendszerek működnek: házastársi, vagyis párkapcsolat, szülő-gyerek, gyermek-gyermek kapcsolat, intergenerációs kapcsolat, ha több generáció él együtt.
A hibásan működő rendszer általában lezárja magát, és mindenáron védi a belső egyensúlyát, védekezik a szétesés ellen. Amikor diszharmonikus családi viszonyok jelennek meg, az azt jelenti, hogy a családi rendszerben valami felborult, elromlott, például a szülők párkapcsolati, egymás közötti viszonya. Ilyen esetben az egyik családtag, általában a gyerek lesz a „tünethordozó”, az identifikált páciens, ő az, aki pszichés vagy viselkedési tüneteket produkál: viselkedési, beilleszkedési zavarokat, evés- és alvászavarokat, kényszeres, szorongásos tüneteket, pszichoszomatikus zavarokat (például asztmás betegséget) vagy éppen pánikbetegséget, agresszív viselkedést stb. Sőt, egyes skizofrén állapotok hátterében is fellelhető a családi rendszer hibás működése. Érdekes tény, hogy azokban az esetekben, amikor sikerül az identifikált pácienst meggyógyítani, egy másik családtag betegszik meg.
A gyerekek esetében egyértelmű, hogy a rosszalkodás vagy a pánikrohamuk „hasznot” hoz, hiszen a család – amely a számára létfontosságú – veszélybe kerül, ha nem produkálja a tüneteket: a gyerek „feladata”, hogy megmentse a tönkrement házasságot, a szülők párkapcsolatát, hogy összetartsa a családot. Ha a pánikroham csak a családi környezetben történik meg, és óvodában, iskolában nyoma sincs, akkor nagy valószínűséggel ilyen őrző jellegű, mert a szülők aggodalma, a gyerek érdekében történő összefogás egy időre helyreállítja a megbomlott összhangot. Viszont amint kezdenek rendeződni a gyerek körüli gondok, a szülők konfliktusa megint kiújul, újra kiváltva a gyerek pánikreakcióját. Sajnos, a tünetek kezelésével a problémát nem lehet megszüntetni, a család egészére, családterápiás segítségre is szükség van, mert meg kell találni a betegség üzenetét, és ezt a család számára világossá tenni.
Minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke boldog és egészséges legyen. Ennek érdekében, ha szükség van rá, segítséget is lehet kérni, ha van rá mód, a rendszerszemléletű családterapeutáktól.
