A fotóművészet világában

A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ Dárányitelepi Társalgójában inspiráló beszélgetésen vendégül látták Dávid Csillát, a Magyar Szó fotóriporterét, aki a fotózásról, meghatározó élményeiről mesélt. Csilla elárulta, hogy a fotókhoz való kapcsolódásához legkorábbi emléke a nagymamájához köthető.

– Nagyon fiatal voltam akkor és szerettem nézegetni nagymamámnál a régi fotókat őseinkről – mesélte. Később az általános iskolai tornatanár, Ótos András volt az, aki tovább mélyítette Csilla érdeklődését. Ótos inkább videózásra ösztönözte, és rengeteg utazást szervezett, ezek az élmények segítettek kialakítani Csilla vizuális szemléletmódját. Ő íratta be a Branko Bajić fotóklubba, ahol igazán bekapcsolódhatott a fotózás világába. Az édesapja eleinte más pályára próbálta terelni, de látta Csilla eltökéltségét és lelkesedését a fotózás iránt. – Végül ő vette meg nekem az első fényképezőgépemet, egy Zenitet. – emlékezett vissza.

Gimnáziumi évei alatt Csilla még az írásra koncentrált, de emellett már vonzotta a fényképészet is. Irodalomtanára, Kerekes László, nagy hatással volt a szemléletére.

– Egyik találkozásunkkor elvitt egy fotós boltba, ahol az utolsó pénzéből vett nekem egy tekercs filmet. Azt mondta: Vigyázz erre a tekercs filmre, és jól használd ki! Gondold meg, mit fogsz fényképezni. – Ez az apró, de meghatározó gesztus mély nyomot hagyott bennem.

Kerekes László értékelései is segítettek Csillának fejlődni. Azt tanácsolta, hogy életszerű dolgokat fotózzon, ne pedig mesterkélt, beállított jeleneteket. Ez a szemlélet azóta is meghatározza a munkáját. Az áttörést az jelentette, amikor először meglátogatta a Magyar Szó szerkesztőségét. – Lenyűgözött az, amit ott láttam: a kamerák, a fotósok, a munkafolyamat. Tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni – mesélte.

Egy évig önkéntesként dolgozott a lapnál, és mikor megjelent az első képe, az hatalmas örömöt jelentett számára.
Csilla megmutatta fotóit pályafutása kezdetétől, számára a fényképezés nem csupán technikai kérdés, hanem lehetőség arra, hogy érzelmeket, történeteket és értékeket örökítsen meg az utókor számára.