Az, hogy valaki zeneiskolába iratkozik, számos előnnyel járhat. Olyan ismereteket és készségeket sajátíthat el a zenetanulás közben, amelyek később az élet bármely területén hasznosak lehetnek.
A hangszeren játszás egyik legfőbb előnye az, hogy a gyereknek lehetősége nyílik egyfajta különleges zenei élmény megtapasztalására, amely merőben különbözik a zenehallgatástól. Ez a fajta élmény olyan érzelmeket vált ki és hangulatot teremt, amely segít a stressz és a szorongás enyhítésében és az érzelmi kiegyensúlyozottság megteremtésében. Emellett pozitívan hat a koncentrációra és a fegyelemre. A hangszeren való játék nagy fokú koncentrációt és fegyelmet igényel, tehát olyan tapasztalatot kaphatnak a gyerekek ezáltal, amelyet később akár az időbeosztásban, a kitartó munkában és a hatékony tanulásban is hasznosíthatnak. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a hangszeren játszás lehetőséget ad a diákoknak arra, hogy kreatívan fejezzék ki magukat, illetve fejlődhetnek a szociális készségeik, mivel az együtt zenélés segít a közösséghez való tartozás érzésének kialakításában, és segít az együttműködési készségek javításában. Ezenkívül a zenélés kihívást jelent, az pedig lehetőséget ad a folyamatos fejlődésre. Az új darabok tanulása, a technika fejlesztése és az előadási készség javítása mind-mind lehetőséget ad a diákoknak arra, hogy kihívásokkal szembesüljenek és fejlődjenek.
Az előbbiekben néhány pozitívumot soroltam fel. Ezekkel viszont óvatosan kell bánni, mert vannak olyan esetek, hogy balul sülnek el, és így jön létre egy „Wunderkind”, vagyis csodagyerek.
A zenei Wunderkind egy olyan fiatal zenei tehetség, akinek már nagyon korán megmutatkoznak rendkívüli zenei képességei, és intenzív zenetanulással, koncertekkel és fellépésekkel fejleszti tovább ezeket a készségeket. Egy csodagyereknek viszont szembe kell néznie az érzelmi terhekkel, amelyek a nagy elvárásokkal, a nyilvánossággal és a figyelemmel járhatnak. Ezért fontos, hogy ezek a gyerekek megtalálhassák a megfelelő egyensúlyt a zenei karrierjük és a normális gyermekkori élmények között.
Hétévesen kezdtem harmonikázni, és mivel a tanárnőm felfedezte, hogy tehetséges vagyok, és némi gyakorlással el tudom játszani a koromhoz illőnél sokkal nehezebb darabokat, ahelyett hogy apránként felépítette volna velem a zene és a játéktechnika alapjait, nehéz darabokat gyakoroltam, és versenyekre jártam. Pedig az alaptechnikák elsajátítása rendkívül fontos a hangszertanulás során, mivel ezek azok a készségek, amelyekre építhettem volna a későbbiekben. Itt nemcsak a zenei alapokról beszélek, hanem a helyes testtartásról és a megfelelő kéztartásról, az ujjak helyes mozgásáról és koordinálásáról. Sajnos túl későn jöttem rá, hogy az én tudástáramból hiányoznak ezek az alapok, amikor elértem egy szintet a zeneközépiskolában, hirtelen stagnálni kezdett a fejlődésem. Egész napos gyakorlásokkal igyekeztem pótolni nyolc év általános iskola technikai hiányosságát, amit végül három ínszalaggyulladás követett a megterhelés miatt.
Előfordulhat tehát az is, hogy egyes zenei tehetségek idővel stagnáló fejlődést tapasztalnak, vagy nem tudnak továbblépni bizonyos szinten. Ez lehet különböző okok miatt, mint például a hiányos technikai készségek, a stressz és a túlzott elvárások, a motiváció hiánya.
Nyitókép: Illusztráció
