Egy vegetáriánus étterem szórólapját találom a postaládában. Gazdag ételválasztékot kínálnak, igény szerint házhoz is viszik. Nézegetem, olvasgatom, végül két érdekes szón akad meg a szemem. Az egyik a gabonakolbász. Nem emlékszem, hogy hallottam-e már valaha a szót, de első ránézésre találónak tűnik. Feltételezésem szerint olyan kolbászra hasonlító készítmény lehet, amelyet nem húsból, hanem valamilyen gabonaféleségből készítenek. Utánanézek, és elégedetten nyugtázom, hogy tényleg ezt jelenti. Igen változatos összetevőkből állhat, gabonafélékből, búzából, rozsból, árpából, valamint szóját, rizst, babot is felhasználhatnak az elkészítéséhez. Számomra újdonságnak számított, hogy a gabonakolbásznak milyen komoly „szakirodalma” van, amelyből kiderül, hogy számos fajtája van, füstölt változata is ismeretes, sőt még gabonasonkát is készítenek. Valószínűleg elég új szó lehet, a húsmentes étrendet követő vagy az egészséges élelmiszerek iránt elkötelezett vásárlók számának ugrásszerű emelkedése játszott szerepet minden bizonnyal a gabonakolbász népszerűségének elterjedésében. Ötletes és szerencsés megnevezésnek tekinthetjük, hiszen maga a szó már önmagában is sok mindent elárul az élelmiszer lényegéről. Mondhatjuk talán, hogy „beszélő név”.
A vegaföl esetében a termék megnevezése kicsit mesterkéltnek hat, bár könnyen kitalálható, hogy ebben az esetben is állati fehérjétől mentes, azaz vega termékről van szó, az utótag, a föl pedig bizonyára a tejfölre utal. A tejföl a legnépszerűbb élelmiszerek egyike, a tej (aludttej) föle, mint ahogy a lényegét az eredeti megnevezés is kifejezi. Két változatban is használjuk: tejföl, illetve tejfel. Néha felmerül a kérdés, hogy melyik változat a helyes. Mindkettő, mint a seper – söpör esetében. A nyelvhasználók olykor az egyik, olykor a másik változatot részesítik előnyben. Gondoljunk például a nem fenékig tejfel/tejföl (nem tökéletes, nem hibátlan) szólásunkra vagy a tejfelesszájú/tejfölösszájú (nagyon fiatal fiú) szavunkra. Mivel a tejfel – tejföl csak alakváltozatok, bátran használhatjuk bármelyiket.
A tejföl népszerűségét mi sem jelzi jobban, hogy ma már számtalan tejfölszerű készítmény van forgalomban. Mivel szigorú előírások szabályozzák, mi minősülhet tejfölnek, az ettől eltérő, de ehhez hasonlító termékeket más szóval kell illetni. Így jöttek létre és kerültek be a nyelvhasználatba azok a szavak, amelyek ezeket a készítményeket nevezik meg. A jámbor vásárló jobbik esetben meg tudja állapítani ezek nevéből, hogy a megvenni kívánt áru valami tejfölféle, de ha résen van, akkor gyanút fog, mert az ára némiképp alacsonyabb, és a neve sem ugyanaz, mint a tejfölé. Ahhoz azonban olvasgatni kéne a parányi betűkkel írt tájékoztatót a termék címkéjén, hogy kiderüljön a különbség. Vagy előre tudni! De vajon mindenki tudja-e, mi a különbség a tejföl, a frissföl, a farmer frissföl, a farmföl, a bársonyföl és ki tudja, hányféle „föl” között? Csomagolásuk nagyjából hasonló, és a sietős vásárló néha csak otthon, használat közben jön rá, hogy nem azt vette, amit akart.
És akkor még itt van a vegaföl, a glutén-, tej- és szójamentes tejfölpótló. Nem könnyíti meg az eligazodást a Vegajó vegaföl megnevezés, melyet egyes tejfölös dobozokon látunk. Ez utóbbi, a Vegajó/VegaJó egy termékcsalád neve, mert ilyen néven sajtot, túrót is árulnak, nemcsak vegafölt.
Nyelvi szempontból nem érdemes sokat töprengeni azon, hogy szerencsés-e vagy sem a vegaföl szó. Azt látni, hogy a tejföl mintájára létrehozott összetett szó. De míg a tejföl szó elő- és utótagja is fontos jelentést hordoz a termékre vonatkozóan, addig a vegaföl esetében a vega előtag tényleg lényeges tájékoztatást közöl, az utótag, a föl csak abban az esetben, ha feltételezi a tejfölre vonatkozó asszociációt.
Sok újdonsággal találkozhatunk mindennapjainkban. Akár egy szórólap is kiválthat olyan hatást, hogy a reklámozni kívánt ételek mellett – mint jelen esetben a gabonakolbász és a vegaföl – azok nyelvi vonatkozásait is ízlelgessük.
