(Dormán László fotója)
A Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2003-ban a vajdasági magyar irodalmi életben végzett kiemelkedő tevékenységéért Szenteleky Kornél Irodalmi Díjban részesült. Megszervezésének ötlete 1966/67-re vezethető vissza. Kartag Nándor, az óbecsei gimnázium magyar nyelvű osztályának tanulója vetette fel. Az ötletet az akkori tanárok is felkarolták, és 1967-től beindult a vetélkedés.
A Vajdasági Televízió óbecsei származású, nyugalmazott újságírójának, műsorszerkesztőjének most is szívügye a tömegkommunikáció, a nyelvészet és a hagyományápolás. Pályafutását az óbecsei magyar önképzőkörrel és a KMV-vel alapozta meg.
A vajdasági középiskolások legnagyobb kulturális megmozdulásáról, az előzményekről, az indulásról beszélgetve Kartag Nándor önmagát az önképzés mániákusának nevezi. Gimnazista éveiben különféle szakcsoportokban vett részt, a fotózásban is, így ő készítette a vetélkedőről az első képeket:
– A becsei Todor Dukin Gimnázium magyar tagozatának első nemzedékéből 1963. október 8-án megalakítottuk a Szenteleky Kornél irodalmi önképzőkört, amely már a második évében 73 tagot számlált. Az önképzőkör egyszerű propagandacélból alakult meg, hogy a magyar tagozat fennmaradjon, és legyen utánpótlás. Igyekeztünk felvenni a kapcsolatot más önképzőkörökkel, például a zentaival, amelynek elnöki tisztét Sípos Tibor látta el, becsei, utcámbeli és barátom. Érettségiző diák volt, én meg elsős. Azon az őszön mi hívtuk meg őket, tavasszal viszonoztuk a látogatást. Tavasszal ő elment Zágrábba, utána Soós József – későbbi tévés kolléga – vette át az elnöki tisztséget, és a rádiós Takács Magdi volt a titkárnő. 1966-ban vetődött fel a gondolat, hogy a többi magyar gimnáziummal is fel kellene venni a kapcsolatot. Negyedikesként lelkes munkásságunkat maradandóvá akartuk tenni, ezért a községi ifjúsági szervezet vezetőségével megbeszéltük, irodalmi vetélkedőre hívjuk ki tartományunk valamennyi magyar nyelvű gimnáziumát. Saját szakállamra elkezdtem leveleket küldözgetni a tanároknak, mindenhonnan pozitív választ kaptam, beleegyeztek az esemény meghirdetésébe. Az írók is, továbbá Rehák István, a szocialista ifjúsági szövetség becsei községi elnöke fölismerte ebben a nagy lehetőséget és jelentőséget, és szívvel-lélekkel támogatta a rendezvényt. Kiváló tanárnőnk, Károlyi Etelka, néhai sajnos, tiszteletben tartva az önállóságunkat, sugallatokkal, ötletekkel igyekezett mindenben a segítségünkre lenni – mondja Kartag Nándor, majd így folytatja:
– Célunk volt az ifjú tehetségeket felfedezni, közelebb hozni egymáshoz mindazokat, akik íráskészséget éreznek magukban. Így került sor a vajdasági magyar gimnazisták első irodalmi vetélkedőjére Óbecsén. Az ifjúsági otthon helyiségeiben a fiatal tollforgatók és versmondók első nagy találkozóján hat olyan gimnázium vett részt, ahol magyar tannyelvű oktatás is működött: Újvidékről, Szabadkáról, Zentáról, Zomborból, Topolyáról és Becséről. Az első vetélkedőre 1967. április 8-án került sor, és irodalmi jellegű versenyként hirdettük meg. A plakátot sajnos helyesírási hibák (novi sadi!) csúfították. A zsűri elnöke Sulhóf József volt, a tagok pedig Deák Ferenc és Gion Nándor. Bori Imre tanár úr például szinte minden vetélkedőre eljött, Hornyik Miklós is, Dudás Károly, Podolszki és mások. Az újságok akkor nem is nagyon írtak róla, de mivel jól sikerült, szétfutott a híre egész Vajdaságban. Ha jól emlékszem, harmincnégy gimnazista vett rajta részt, például a topolyai csoportban – amelyet megboldogult Tóth Ferenc tanár, költő vezetett – Soltis Lajos és Csordás Mihály; a zentaiban Takács Magdi, Fischer Jenő, Soós József, Özvegy István, Kollár Mária (temerini tanárnő); Szabadkáról Szeitz Mária… Danyi Magdi akkor a vers kategóriában 2. díjazott, Soós Jóska első díjazott lett. Arra is emlékszem, hogy az újvidéki Kiss Viktória, aki később a tévében dolgozott rendezőként, a Petike jár című verset szavalta. A legjobbak természetesen a Forum Kiadótól kapták a könyvjutalmat.
Munka, munka – és nagyobb siker
– A Vajdasági Középiskolások II. Irodalmi Vetélkedőjére már 19 iskola nevezett be. Hogy ne korlátozódjon csak a gimnáziumokra, kibővítettük a középiskolás korosztályra. A becsei ifjúsági szövetség pénzt, termet biztosított. A becseiek hagyományossá akarták tenni ezt a rendezvényt, fesztiváljellegű irodalmi találkozót létrehozni. A zsűri feladatát Utasi, Tolnai, Bányai, Garai a Tanszékről, valamint Rácz Szabó Erzsi óbecsei tanítónő látta el. A második vetélkedőre, amikor már az újvidéki Magyar Tanszékre jártam, angazsáltam tíz személyt a Tanszékről. A zentai elődöntőn például ott volt Sinkovits Péter, az újvidékin Böndör Pali, a szabadkain Szakács Ágota (Gubás Jenőné későbbi tévés bemondó), ő vállalta a vetélkedőn a műsorvezető szerepét is – meséli Nándor, majd hozzáteszi:
– 1968-tól az Ifjúság már Képes Ifjúság néven szerepelt (Hornyik Miklós volt a főszerkesztő), megnyitottuk az önképzőkörök híradóját. Azután az Ifjúsági Tribün szerkesztőjeként áthoztuk a színművészeti vetélkedőt a tribünről (ahol nem volt közönség, mert az iskolák nem engedték) Szabadkára, a Népkörbe. Aztán ott is valami gond adódott, így Zentán kötött ki. A vetélkedőnek az évek során már annyi ágazata fejlődött ki, hogy a rendezvény nem fért el Óbecsén, de sokan támogatták. A győztesek jutalmul könyvet kaptak, minden elődöntős pedig ebédet. A Magyar Szó szerkesztősége a legjobb riportert például egyhetes jugoszláviai úttal ajándékozta meg.
Barátságok, egészséges vetélkedés
– Ahogy fejlődött a rendezvény, a tanárok minimálisan avatkoztak bele a szervezésbe, tényleg diákmozgalommá vált és maradt is. Annak örülök, hogy ma Vajdaságban és a Vajdaságból elszármazottak között nemigen akad olyan értelmiségi (itt nemcsak irodalmárokra, újságírókra, színészekre gondolok, hanem tanárokra, műszakiakra, mérnökökre is), aki ne vett volna részt valamilyen vetélkedőnkön. Ez a legnagyobb siker. Szoros barátságok kötődtek. Kovács Frigyessel barátkoztam össze, ő is lelkes KMV-s volt színészként is, rendezőként is, és sokan mások. Ez a KMV legnagyobb jelentősége az egészséges vetélkedés mellett, hiszen minden fiatalban megvan a versenyhajlam meg a magamutogatás ösztöne. Így születtek kiváló alkotások, amelyek megjelentek az Új Symposionban. Bognár Antaltól kaptam a minap e-mailt, a díjazott novelláját keresi, majd fénymásolom és elküldöm. Ő ugyanis műszaki szakközépiskolába járt, és azt mondta, a vetélkedő nélkül soha nem lett volna belőle író.
A kezdetekről és a későbbi évek örömeiről, sikereiről sokat tudna még mesélni Kartag Nándor, aki odafigyelt arra is, hogy újrainduljon a színművészeti vetélkedő a KMV-n. A zentai diákok 1979-ben a Messzike című összeállítással szerepeltek versenyen kívül a művészeti vetélkedőn. A következő évben pedig már meghirdették a színművészeti versenyt is. Az újságíró-szerkesztő örömmel tapasztalja, hogy vannak folytatói a munkájának. Hiszen: „A becsei kezdeményezés pezsgést vitt a középiskolásaink ellankadt szellemi életébe, s nem pusztán tanárokat angazsált, hanem a diákságot is, amely valójában letéteményese az egész szellemi konstitúciónak, s végeredményben rajta áll, vagy bukik kultúránk és létünk is a nap alatt.” (Magyar Szó, 1969. V. 11., dr. Bori Imre egyetemi tanár)
Kartag Nándor az újvidéki Magyar Tanszéken folytatott tanulmányai után a Képes Ifjúság tiszteletdíjas munkatársa, később felelős szerkesztője lett. Volt bemondó az Újvidéki Rádióban, szerkesztette az Ifjúsági Tribün magyar műsorait. Szerkesztésében indult el az Újvidéki Televízióban 1975-ben az Ifjúsági műsor, 1989-ben a Jelen-Lét című művelődési és a Faggató című portréműsor, 2003-ban a Vallási műsor… és sorolhatnánk könyveit, monográfiáit és mást, amivel gazdagította kulturális-művelődési életünket.
Nem véletlen, hogy 1975-ben őt tüntették ki a Vajdasági Újságírók Egyesülete Svetozar Marković Toza Alapítványának első díjával, 1986-ban az Újvidéki RTV Plakettjével és Emléklapjával. 2013. március 15-én pályájának koronázásaként a MÚOSZ Aranytoll díjjal tüntette ki az újságírót, aki noha dolgozott hírműsorokban is, a legtöbbet mégis a kulturális és vallási műsorok terén tevékenykedett.
