Nyár van, amikor általában fellazulnak a szabályok és a mindennapok. Ilyenkor megengedünk magunknak és családtagjainknak egyfajta szabadságot, hisz nincs akkora sietség és ezzel együtt nyomás sem, mint amikor óvodába, iskolába, munkába megyünk nap mint nap. Sokszor eltérünk a megszokott rutintól, lemondunk a fontos szokásokról, a nyárra, a vakációra, a szabadságra hivatkozva, vagy azért, mert nem tartózkodunk otthon, a megszokott környezetünkben. De ilyenkor, nyáron sem szabad megfeledkeznünk az év dolgos, munkás és feladatokkal teli mindennapjairól, hisz nagyon gyorsan itt lesz újra a szeptember, az ősz, az óvoda és az iskola. A család apraja-nagyja vissza kell hogy térjen a dolgos mindennapokba. Ebben segítenek a szokások, a rituálék. Ha a szakirodalomban keresünk rá ezekre a fogalmakra, rámutatnak arra, hogy különbséget kell tenni a szokások és a rituálék, rítusok között.
Ha a szokásokról van szó, elsőnek általában az alvási, étkezési, tisztálkodási és a munkaszokások jutnak eszünkbe. A szokások, mondhatjuk úgy is, olyan tevékenységek, amelyeket mindennap megteszünk. „A mindennapi életünk a szokásaink összessége” – fogalmazza meg találóan a mindentudó Wikipédia. A különféle cselekvések rendszeres, szinte mindennapos gyakorlása nyomán a tudatos cselekvés automatizálódik, tudattalan készséggé alakul, ezáltal az egyén gépiesen, külön tudati ellenőrzés nélkül képes végrehajtani az adott cselekvést (például fog- és kézmosás). A szokások ezek szerint az automatikussá váló cselekvések, apró belső programok, melyekről korábban tudatos döntés született, nagyon oda kellett figyelni, sokszor lett az egyén emlékeztetve, hogy tegye meg, és egy idő után a tudat kontrollja nélküli cselekvéssé alakultak át. A szokások később rendszerbe szerveződnek, amely meghatározza a személyiséget, azokat a dolgokat, amelyekben hiszünk. A szokások általában segíthetik az egyén fejlődését, de bizonyos esetekben gátolhatják, attól függően, hogy azok milyen irányban befolyásolják az élet minőségét. Valójában a szokás, a rutin ad struktúrát a mindennapoknak.
A rituálék (latin: ritus) szabályszerűen és előre megszabott rend szerint ismétlődő cselekmények sora, amit vallási vagy szekuláris összefüggésben is megtalálunk. A rituálék fontos eleme, hogy érzelemmel telítettek. Az is jelentős, hogy a családtagok között zajló kommunikációnak szimbolikus jelentése is van, és nem mondhatjuk, hogy ugyanazt jelentik minden családban. A családi rituálé szimbolikus kommunikációs forma, amelynek során viselkedésünkkel, jelenlétükkel vagy hiányukkal üzeneteket közvetítünk a családunk számára (Wolin és Bennett, 1984). Ezek azok a dolgok, amelyek a gyerekek számára biztosítják az életbevágóan fontos kiszámíthatóságot, hogy legyenek biztos pontok, amelyek keretezik a napokat, amelyek kevés kivétellel mindig ugyanúgy és ugyanabban az időben történnek. Észrevehető, hogy a mai rohanó világban számtalan esetben megnehezült ezeknek a szokásoknak, rítusoknak a fenntartása, vagy éppen egyes szülők nem tartják fontosnak őket. Nemegyszer az estére nagyon elfáradt szülők számára külön kihívást jelent fenntartani ezeket a szokásokat, ezért jó, ha fel tudják osztani egymás között a feladatokat. Például egyik este az egyikük felel az esti rituálékért, másik este pedig a másikuk, vagy éppen az esti ágyba kerülést is különféle feladatrészekre bontják a szülők, így tehermentesítik egymást, közben megadják a gyermeküknek, gyermekeiknek azt, hogy mindketten részt vesznek a tevékenységekben. Ez azért is fontos, mert a gyerekek érzelmi fejlődésében fontos szerepe van az érintésnek, az ölelésnek és a jóéjt-puszinak. Ha az elalvás előtti pillanatokban a gyermek érintésben, ölelésben részesül, megéli a gondoskodást és a szeretetet kifejező testi kontaktust, a szülők erősíteni tudják a biztonságérzetet, valamint a szülővel való kapcsolat érzelmi intenzitását. Az estéről szólok példaként, mert az estéknek kiemelt szerepük van a gyermek életében. Este dolgozzák fel a nap eseményeit, nyugodnak meg, s készülnek fel a pihentető alvásra, amelyre a fejlődő idegrendszernek nagy szüksége van.
Emile Durkheim szerint ezek a rítusok azért fontosak, mert a közös tevékenységek során a családtagok kinyilváníthatják és együtt megélhetik a számukra fontos értékeket, megerősíthetik a család egységét, és kifejezhetik a család sajátos arculatát biztosító közös érzéseket és gondolatokat.
Egyes kutatók szerint (Shuck és Bucy, 1997) a családi rituáléknak három fő funkciójuk van: 1. Stabilizáló funkció, amely biztosítja a családi működés folyamatosságát, és a változások során (például az életciklusváltások idején) is segíti a családi egység megőrzését. Időnként azonban a családi rituáléknak is meg kell újulniuk a családtagok életkorának, a család életciklusának megfelelően. 2. Szocializációs funkció, amely által a családi rituálék keretet adnak a gyermek értelmi (kognitív) és érzelmi fejlődéséhez, segítik a megfelelő viselkedésformák kialakulását. 3. A rituálék harmadik funkciója az identitás megteremtése, ami a családi identitásra és az egyéni identitás családi kontextusán belüli fejlődésére egyaránt vonatkozik.
Ezért figyeljünk oda, és ápoljuk mind a kultúra által meghatározott rituálékat, amelyek sok családban hasonlóképpen zajló események, az ezekkel kapcsolatos szimbólumok mindenki számára egyértelműek, mint a például az ünnepnapok: karácsony, újév napja vagy egyéb vallási ünnepek, esküvő vagy éppen temetés, mind a családi hagyományok szintjén élő rituálékat, mint a születésnapok, névnapok, évfordulók, ahol már jelentősebb mértékben vannak eltérések, például vannak családok, ahol a születésnapokra az egész rokonság hivatalos, másoknál inkább csak a kerek évfordulókat ünneplik nagyobb társaságban. Ápolnunk kell a családi kapcsolatokban megnyilvánuló rituálékat is, amelyek a mindennapi élet szervezésében játszanak fontos szerepet, mint amilyenek a közös étkezések ideje, módja, a közös játékidő, a köszönés és az egymástól való elköszönés különböző formái vagy például a gyerekek fürdetése, altatása során kialakított rituálék.
Nyitókép: Freepik
