A nyári szünidő csodálatos lehetőség az iskolásoknak, hogy kikapcsolódjanak az tanév közbeni taposómalomból és végre feltöltődjönek. Azonban néhányuk sajnos nem adhatja át teljesen magát a pihenésnek: nekik pótvizsgázniuk kell, ha szeretnék szeptemberben folytatni kortársaikkal az iskolaévet. A pótvizsga nemcsak a szülőknek jelent aggodalmat. A gyerekek is kudarcnak élik meg, hogy nem sikerült teljesíteniük a minimális elvárást év közben, sőt a pótvizsgázókat tanító tanárok ugyanúgy elkeseredettek, mert úgy érzik, minden általuk befektetett energia hiábavalónak bizonyult.
A várható augusztusi megmérettetés a diákok számára beárnyékolhatja az egész nyarat, pedig nekik is szükség van a kikapcsolódásra, mielőtt belevetik magukat a vizsgára való felkészülésre. A sikeresen teljesítő gyerekek felszabadultan élvezhetik a napsütést és a szabadságot, de a pótvizsgázóknak ez csak álom.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok a diákok, akik látszólag egy évig nem tettek semmit annak érdekében, hogy sikerüljön az átmenő, akkor ez bizonyára azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdekli őket, mi lesz az iskolai pályafutásukkal. A valóság azonban teljesen más.
A pótvizsga óriási stresszt okozhat az érintett családoknak, hiszen ugyanazokon a nehézségeken kell újra átverekednie magát a diáknak, mint az iskolaév során. Szembesül mindazzal, amit korábban talán megpróbált szőnyeg alá söpörni, hogy nehézségei vannak a tanulással, a többiek mind jobban teljesítenek, és sikeresebbek nála. Általában bizonytalan önértékelésük még inkább meginog, és ebből a perspektívából segítség nélkül rettenetesen nehéz sikeres vizsgát tenni. Hiába ül neki és készül, megfelelő módszerek és az önmagába fektetett bizalom híján nagyon nehéz élesben teljesíteni. Nemcsak azon múlik, hogy elsajátította-e a tananyagot, hanem azon is, hogy a tudását a meg tudja-e mutatni vizsgázáskor, és mivel a sikertelen iskolai eredmények mögött általában halmozottan fordulnak elő hátráltató tényezők, amelyek a gyereken kívülálló okoknak tekinthetőek, így sajnos a pótvizsgán sem könnyű a helyzete.
Kezdetben mindig az a nagy kérdés, hogy mi vezetett ide, és hiába is lenne a legegyszerűbb, erre nem mindig adható egyértelmű válasz. Túl könnyű azt mondani, hogy a diák lustasága. Valóban úgy tűnhet, de általában nem ez a helyzet. A lustának tűnő, lázadó gyerekeket jobban megismerve mindig feltárhatóak azok a nehézségek, amelyek a gyenge tanulási teljesítményt eredményezik.
Mi okozhatja tehát az elégtelen osztályzatokat?
Például családi okok. Nem olyan egyszerű itt sem a képlet, hogy válnak a szülők, romlik a gyerek teljesítménye, magaviselete. A teljes családokban élőknek sincs mindig támogató közeg a hátuk mögött. Elég, ha a szülők egész nap dolgoznak, a gyereknek pedig személyiségéből fakadóan ennél több figyelemre és gondoskodásra lenne szüksége. Napjainkra kifejezetten jellemző, hogy egyik, másik vagy mindkét szülő külföldi munkát vállal, és emelett meglengetnek egy családi kitelepülést is. Sokan tényleg családostul csomagolnak, de marad itt bőven iskolás, aki a karácsonyt, a húsvétot és a június elsejét várja, amikortól ő is mehet anyáék után, de valahogy ez a dátum mindig csak tolódik, a jegyek meg sehogy se lesznek jobbak a naplóban.
A különböző tanulási zavarok, fel nem tárt hiperaktivitás vagy figyelemhiány is előidézheti, hogy egy tanuló a pótvizsgázzon. Nagyon fontos, hogy megpróbáljuk az érintett gyerekek komplex hátterét feltárni, és nem egy-egy okot kiemelni, mert a legritkább esetben fordul elő az, hogy csak egy oka van a kudarcnak és amennyiben azt megszüntetjük, akkor a bukdácsolóból éltanuló lesz.
Mindenesetre minden pótvizsgázónak segítségre van szüksége ahhoz, hogy kilábaljon abból a helyzetből, ami a pótvizsgát is okozta, és ezt csak a körülötte élő felnőttektől kaphatja meg.
