A szó meg elszáll. Hacsak meg nem hallja egy kötekedő firkász, aki olykor előrántja piros ceruzáját, és lejegyzi az elhangzottakat.
A nőnap eredetileg munkásmozgalmi eredetű – hallom március 8-án reggel az egyik helyi rádió ismertetőjében. Pontos a megállapítás, mégis kissé csodálkozva kapom fel a fejem, hogy a stúdióban senkinek sem tűnt fel az egy másodpercen belüli szóismétlés. Igaz, az eredetileg határozószó elhagyásával túl tömör információt kapunk, viszont megmenekültünk volna a kissé dadogósan hangzó adatfeleslegtől. A redundancia, vagyis a szószaporítás bizonyára magával a beszéddel együtt keletkezett, mi több, manapság az informatika egyes területein még hasznosítani is tudják ezt a jelenséget. Az adatátvitelnél szokás több jelet használni, mint amennyire az információ közléséhez feltétlenül szükség van, mégpedig biztonsági okokból teszik mindezt. Persze nem hiszem, hogy a híradóban ilyen célokat szolgált, és talán én sem jegyeztem volna fel az apró botlást, ha alig egy nappal később nem kínálkozik az újabb csemege, ezúttal egy másik délvidéki csatorna hullámhosszán:
Egy megalapozatlan vélemény alapozta meg a nézeteltérést.
Ez már szinte fülsértő, hiszen az adott kifejezés nem is illik ide, hanem egyértelműen okozta a félreértést lett volna a helyes változat. Valószínűleg hanyagság okozta (nem pedig megalapozta) a hibát. Szándékosságra csak akkor kezdtem gyanakodni, amikor néhány nap elteltével az előző rádióállomáson visszaköszönt a furcsa beszédmodor:
A szakember felelőtlen nyilatkozata a felelős a pánikhangulatért.
A kijelentésben már némi kitalálni való talány is található: vajon most felelős vagy felelőtlen az illető? Azóta sem tudom, hogy a hallgatók éberségét akarták-e tesztelni a hírszerkesztők, vagy csak virágos jókedvükben beszéltek össze. Ugyanakkor még a hirdetéseket is ebben a fennkölt stílusban követték el, legalábbis így szól a felkínált munkahely előnyei között az egyik tétel:
A biztos és magas fizetés biztosított.
Ebben is bizonyára mindnyájan biztosak vagyunk, de ha már annyira dicsérni akarták azt a bizonyos fizetést, akkor megtisztelhették volna a rendszeres, versenyképes, késlekedés nélküli jelzők valamelyikével.
A következő ajánlat is remekbe szabott:
Beltéri tervezés esetén tervező segítségét is kínáljuk – kürtöli a nagyvilágba egy kisvárosi adó, emlékeztetve bennünket a régi szép reklámokra (Cipőt a Cipőboltból!)
Félreértés ne essék, ezek mind előre elkészített szövegek voltak, nem pedig élő beszélgetések, melyek során természetesen becsúszhatnak ilyen jellegű elszólások. Mindettől függetlenül továbbra is szívesen hallgatom vidékünk rádióállomásait, mert többnyire szórakoztató, igényes műsorokkal és hasznos információkkal látnak el bennünket, ügyelve a nyelvhelyességre, élvezetes muzsikával körítve, csak hát a fenti mondatszerkezetek számomra már túl szórakoztatóak. Olyannyira, hogy az általános iskolai órák vidám pillanatait és matektanárnőm egyik kedvenc mondását juttatták eszembe. Amikor felelés közben az áldozat ugyanazokat a szavakat ismételve húzta az időt valamelyik szabály pontos megfogalmazása helyett, a kedélyes tanárnő akkor nemcsak elemiben, hanem elemében is volt:
– A bakter az olyan bakter, aki a bakterházban mindig bakterol – tagolta, jól megnyomva a szavak elejét, mi meg közben jókat kuncogtunk, akárhányszor is hallottuk tőle az ötletes példabeszédet.
Ehhez hasonló meghatározásokkal még írásban is találkozhatunk. Köztudott, hogy az interneten fellelhető szövegek tartalma nem mindig megbízható, de újabban azokat is egyre jobban ellenőrzik és javítják, így a netes enciklopédia immár számtalan hasznos (nem mellesleg: valós) adatot tartalmaz. Onnan idézek egy logikailag helyes és a témában is ehhez a rovathoz illő definíciót: „A tárgyeset az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.” Ebbe tényleg nem lehet belekötni, sőt ennek tárgyalása tárgytalan, és legfeljebb megint elszavalhatjuk a „bakterológia” definícióját.
Igazságtalanság lenne a legnépszerűbb híradástechnikai eszközt kihagyni a sorból, hiszen a tévében is gyakran megfigyelhetünk efféle figyelmetlenségeket (lám, nem is olyan nehéz ezeket a szófüzéreket összefűzni). Érzésem szerint az egyik anyaországi tévéműsor állította fel a hanyag fogalmazás idénycsúcsát, mégpedig a szalagfelirat műfajában, vagyis az egész irományt nevezhetjük hányaveti betűvetésnek. Már az is jó vitatéma, hogy a képernyő alján futkosó tünemény vajon a nagyothallókat szolgálja-e, vagy azokat a nézőket, akiket amúgy sem érdekel a készülék felől áradó sok duma, esetleg a figyelmüket többfelé megosztani képes tehetségeket próbálja teljesen lekötni. Mindenesetre azok, akik elolvasták, már hajnalban örülhettek a jó kilátásoknak:
Ma is folytatódik a napsütéses, nyári, meleg idő. A hőmérséklet jellemzően 15–32 fok körül alakul.
Csak tippelni tudok, hogy mi mire jellemző. A felső határ nyilván a nyárra, az igencsak tág terjedelem többi számértékét pedig beoszthatjuk egész Európa területére. A szalagíró munkatárs mentségére legyen mondva, hogy szegény alighanem egy időben kelt fel a meleg, nyári nappal.
Végül, késő este így zárul egy másik magyarországi hírcsatorna helyzetelemzése:
A közeljövőben vélhetően várható az áremelkedés.
Szóismétlés ügyesen elkerülve, szócséplés azonban nem. Nyelvészeti szempontból nem is túl súlyos ez a melléfogás, sokkal szomorúbb az egészben, hogy a tétova megközelítés ellenére a jóslat vélhetően és nagy valószínűséggel beválik.
