Közismert tény, hogy Arany János szerette a humoros nyelvi játékokat. Elég, ha csak a hatalmasok – hat alma sok szójátékra gondolunk, melyet neki tulajdonítanak. Mindig kész volt egy kis nyelvi pengeváltásra. Arany János humora kapcsán többször szokták említeni azt a vicces párbeszédet, amelyet egy régi tanártársa egykori diákjával folytatott.
– Mi lett magából? – Ügyvéd. – Van ügye? – Nincs. – Akkor hát ügyetlen. – De volt már egy. – Akkor együgyű. – De azt is csakhamar másra bízták. – Akkor ügyefogyott.
A magyar nyelv gazdagságát és az emberekre jellemző szellemességet sokféleképpen, többek között a humoros megnyilvánulásokkal is megragadhatjuk. Se szeri, se száma például a Covid idején keletkezett humoros észrevételeknek. Példaként csak egyet-kettőt említsünk meg ez alkalommal! A „Maradj otthon!” felhívás kapcsán azt a szellemes észrevételt, hogy kövessük a Mikulást, aki egy évben csak egyszer jelenik meg az emberek között. Vagy megemlíthetjük a „trendi” bikinit, mely Covid idején három részből áll, azaz szerves részét képezi a kötelező maszk. A távoktatás sem úszta meg szellemes kritika nélkül a tanulók jelenlétének kiküszöbölhetetlen hiányosságait: Tanárnőnek jelentem, hét tanuló online, nyolc alszik, három TikTok-videót néz, öt nem kapcsolta be a kameráját.
Mára már rengeteg felfogás, értelmezés alakult ki a humorra vonatozóan, de abban általában megegyeznek, hogy a humor, a nevetés az emberi élet fontos része. Ha a humorra gondolunk, általában a derültség, a jó hangulat jut eszünkbe. A humor kapcsán föl szokták hívni a figyelmet arra a sajátosságra, amely első pillantásra talán meglepőnek látszik: a humor gyakran a külső körülmények, az előállt helyzetek, tulajdonságok valamilyen hibájából, az általuk okozott bajból áll elő. Még egy közmondásunk is mintha ezt a felfogást támasztaná alá: Sírva vigad a magyar.
A humor kapcsán azonban az öröm, a nevetés, a derültség a meghatározó elem, attól függetlenül, hogy esetleg valamilyen szomorú háttérgondolat ihlette, vagy csak egyszerűen nevettető szándékból jött létre. Ne tévesszük azonban össze a gúnnyal, az ízetlen, otromba tréfákkal, melyekből napjainkban túlságosan is sok van. A médiában főműsoridőben napról napra nézhetünk olyan műsorokat, melyek gusztustalan poénokra, mások lejáratására, olcsó hatásvadászatra épülnek, és a műsor biztos sikerét, a nézők elégedettségi mutatóit a megfelelő időpontban bevetett nevetőgépekkel segítik elő.
Most azonban nem erről van szó. Az igazi humorról, amely nem sért másokat, és amely nem más ember kipellengérezésére irányul, hanem olykor inkább saját magunkat veszi célba. Ma már a humornak ez az értelmezése meglehetősen általánossá vált. Lehet, hogy kicsit talán túlzásnak is tekinthetjük, hogy manapság szinte elítélik azt az embert, akire rámondják, hogy nincs humora. Kifejezetten előnyös valaki megítélése szempontjából, ha a közvélemény szerint jó humorral rendelkezik. Meglepő módon még a társkereső oldalakon is újabban komoly kívánalomként jelenik meg – a rendezett anyagiak és az előnyös külső mellett –, hogy a leendő partnernek legyen humora.
Vajon mi lehet az oka, hogy a humor iránti igény ennyire felértékelődött? Csak találgathatunk. Gondolhatunk akár arra, hogy a mai valóságban, a mindennapi élet során annyi frusztráció éri az embert, hogy ennek oldására a humor igazán jó megoldás lehet. A mai humoros megnyilvánulások jó része éppen az aktuális problémákra vonatkozik. „Az apa férfi, a rezsi meg nő” – olvasom a sokat hangoztatott és mindenki által ismert szlogen (Az apa férfi, az anya meg nő) átiratát, és nem lehet nem mosolyogni rajta, annak ellenére, hogy a rezsiköltségek növekedése fenyegető rémként nehezedik több száz millió ember elé. Magyar emberen kívül nem hiszem, hogy valakivel meg lehetne értetni a napokban hallott „árnyékszékfoglaló” humoros, kissé erős jelentését, amelyhez a mai magyar valóság aktuális ismerete feltétlenül szükséges.
A humor gyakran a legaktuálisabb helyzetekre reflektál. Észrevehetjük, hogy a régebbi, immár klasszikusnak tartott humoros beszólások ma már nem mindig érik el azt az átütő hatást, amelyet abban az időben váltottak ki, amelyben keletkeztek. A televízió olykor megismétli a régi, jeles humoros jeleneteket, de gyakran csak azt vesszük észre, hogy ma már mi sem tudunk annyira azonosulni velük, mint régebben, amikor először láttuk.
Újabban az intelligencia és a humorérzék között is szoros párhuzamot feltételeznek. Lehet, hogy így van, de akkor vajon hogyan ítéljük meg azokat a „jópofáskodó” embereket, akik nem veszik észre magukat, bármikor és bárhol megállíthatatlanul humorizálnak, sehogy sem lehet leállítani, vagy ahogy mondani szokták, le sem lehet lőni őket?
A humor életünk fontos részét alkotja. A nevetés, a derű, a jó hangulat közérzetünk, testi és lelki egészségünk javát szolgálja. A szellemi frissességet növeli, a fonák helyzetek visszásságaiból adódó stresszt és frusztrációt oldja, mást rálátást ad, és adott esetben ezzel sokat segíthet a hatékony problémamegoldás terén.
