Ha elolvassuk a címet, szinte biztos, hogy elsőre nem az az egyszerű dolog jut eszünkbe, amit ez a kifejezés takar, inkább valami bonyolult berendezésre, rendszerre gondolunk. Azért juthatunk erre a következtetésre, mert ugyan külön-külön értjük a szavak jelentését, ám így egymás mellé helyezve nem tűnnek értelmesnek. Pedig közkeletű idegen eredetű, magyar írásmódú szavak, amelyeket megtalálunk a szótárakban. Lapozzuk is föl az idegen szavak szótárát, hátha közelebb jutunk a megoldáshoz!
Atmoszferikus: 1. a légkörre, az atmoszférára jellemző, 2. az atmoszférával, a légkörrel kapcsolatos, 3. csak nagyon kis méretben, nagyon finom formában létező, ezért alig észlelhető anyag.
Mivel a szómagyarázat utal az atmoszféra első két jelentésére, idézzük azokat is. Atmoszféra: 1. a Föld légköre, levegőburka, 2. valamely égitest gázburka.
Ez már megerősíti a meggyőződésünket, hogy valami nagyon összetett, tudományos dologgal állunk szemben. Már csak a második szó jelentését kell megvizsgálnunk.
Kanalizáció, kanalizálás: 1. csatornázás, vízelvezetők készítése, 2. különböző folyamatok, szabályozatlan jelenségek szabályozása, egy irányba terelése, 3. a szervezet fejlődésének meghatározott irányba terelése, 4. szennyvízcsatorna (Erdélyben, Vajdaságban, Horvátországban és Kárpátalján él ez a jelentés), 5. szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése (a felvidéki, a kárpátaljai, a horvátországi, a muravidéki és az őrvidéki magyar nyelvben).
A negyedik és az ötödik jelentés alapján kezd kikristályosodni, hogy talán nem is olyan bonyolult az a bizonyos atmoszferikus kanalizáció, csupán annyi vele a dolgunk, hogy „visszafordítjuk” arra a nyelvre, amelyikben értelmes szerkezetet ad: szerbül atmosferska kanalizacija. Habár kézenfekvő fordításnak tűnik, ennek a magyar megfelelője nem az atmoszferikus kanalizáció. Nem elegendő, hogy a kifejezést alkotó idegen szavaknak megkeressük a magyar nyelvben élő változatát, mert akkor olyan nehezen értelmezhető szerkezet születik, mint a rovatunkban már elemzett integrális kenyér (integralni hleb – teljes kiőrlésű kenyér), fiskális számla (fiskalni račun – pénztári számla), szanitáris csomópont (sanitarni čvor – vizesblokk) vagy vertikális és horizontális szignalizáció (vertikalna i horizontalna signalizacija – jelzőtáblák és útburkolati jelek). Az atmosferska kanalizacija magyar megfelelője csapadékvíz-elvezetés vagy csapadékvíz-elvezető rendszer, ami lehet zárt csatornarendszer vagy egészen egyszerűen nyílt árok, valamint ide sorolható az ereszcsatorna is.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a címben szereplő kifejezés nem nevezhető általánosnak – ugyan nem is példa nélküli a sajtóban –, inkább a következő változatok jellemzőek vajdasági magyar nyelvünkben: atmoszferikus csatornázás, légköri csatornázás, atmoszferikus vizek (ennek „ihletője” az atmosferske vode – magyarul csapadékvíz), atmoszferikus csatornahálózat stb. Tehát valamiféle körülírásai a szerb kifejezésnek, fordítási próbálkozások, közülük azonban még az is pontatlan, amely teljesen magyarnak tűnik: a légköri csatorna például egyáltalán nem látszik idegennek, éppen csak a jelentése marad homályban egy szerb nyelvet kevésbé ismerő vajdasági magyar beszélő számára. Megállapíthatjuk, hogy a címben foglalt kifejezés helyet kaphat a „vajdasági magyar idegen szavak szótárában”: mint már több alkalommal említettük, Kossa János nyelvész alkotta meg egy 1978-as írásában „a jugoszláviai magyar idegen szavak szótára” kifejezést az olyan idegen eredetű szavakkal kapcsolatban, amelyek szerb nyelvi közvetítéssel szerepelnek a vajdasági magyarok nyelvében. Kossa szerint ha más magyar nyelvterületről valók a vajdasági magyarok beszédjét hallgatják, nemegyszer úgy érezhetik, hogy elkelne egy kis szótár a megértéséhez, részben azon idegen szavak miatt, amelyeket vagy nem ismernek, vagy másképp ismernek, esetleg egészen más jelentésben vagy más használattal, mint nálunk.
Visszakanyarodva a szótárböngészéshez, talán fölöslegesnek tűnik, hogy sorba vettük mindkét idegen szó jelentéseit, sok esetben azonban éppen ez a módszer vezethet rá bennünket arra, hogy a legelőször eszünkbe jutó, kézenfekvőnek gondolt fordítás korántsem megfelelő, sőt értelmetlen, pontatlan, ugyanis az idegen eredetű szavak jelentése(i) a szerb és a magyar nyelvben gyakran eltérő(ek). Ebben az esetben bizonyára elég lett volna az is, ha az atmoszferikus szó magyar megfelelőjéből indulunk ki (légköri), hiszen ismerjük a légköri csapadék kifejezést, amelynek előtagja el is hagyható: az internetes enciklopédia szerint a csapadék a levegőben levő vízpárának a megjelenési formája, vagyis a kiválásából származó folyékony, illetve szilárd halmazállapotban a földre jutó víz. Halmazállapota szerint lehet folyékony (eső, ködszitálás, ónos eső), szilárd (hó, jégtű), vegyes (jégeső), szilárd szemcsés (hódara, jégdara, jégszem). Ha pedig az alapján csoportosítjuk, hogy hulló vagy nem hulló csapadékról van szó, akkor van harmat, dér, zúzmara, köd (nem hulló), illetve eső, hó, jégeső, ónos eső, dara (hulló). Mindez egy szóval: csapadék; az annak elvezetésére szolgáló rendszert pedig nevezhetjük csapadékvíz-elvezetésnek, vízelvezetésnek, csapadékvíz-elvezető rendszernek, csatornarendszernek, amely magában foglalhat zárt csatornákat – amikor a szennyvíz és a csapadékvíz elvezetése ugyanazon a csatornahálózaton történik –, nyílt árkokat, csőhálózatot és az ezek működését szolgáló műszaki rendszereket. Az írásunk elején említett egyik köznapi értelmezés leegyszerűsítve tehát nem más, mint (atmoszferikus kanalizáció helyett): árok és eresz.
