Pár évvel ezelőtt karácsony közeledtével az emberek képes levelezőlapon kívántak egymásnak kellemes ünnepeket. Napjainkban azonban nagyon sokan az internetes lehetőségek közül válogatnak, de még mindig sokan ragaszkodnak a hagyományos képeslapokhoz. Sajnos, számos üdvözlőlap nagy kezdőbetűvel írja a kellemes karácsonyi ünnepeket jókívánságot, ami nyelvtani szempontból nem helyes. A magyar helyesírás szabályai szerint az ünnepek nevét kis kezdőbetűvel írjuk. De már annyira elharapódzott a nagy kezdőbetűs írásmód, hogy olykor szinte nem is vesszük észre. A nagy kezdőbetűs közszavak alkalmazása nemcsak az ünnepek megnevezése kapcsán terjedt el, de a címektől, reklámoktól kezdve a hirdetésekig számos más esetben is. A nagy kezdőbetű indokolatlan – és a nyelvtani szabályoknak ellentmondó – használata olykor mintha kiszorította volna az egyszerű közszók kis kezdőbetűs írásmódját. Valószínűen más nyelvek írásmódjának hatása érződik ezen az új keletű jelenségen.
Csokorba lehetne gyűjteni, milyen sok esetben tekintünk el a magyar nyelvben meghonosodott szabályoktól, szokásoktól, hogy helyette más, rendszerint idegen nyelvi háttérre visszavezethető új nyelvi „szokást” részesítsünk előnyben. Gondoljunk csak az okéra, mely szó számos esetben átvette az igen szerepét. Visszajelzésként, megerősítésként, egyetértésként igen helyett ma már nagyon gyakran az oké hangzik el, sőt még olyan formában is, hogy okés. Szerencsére az igen ellentétpárját, a nemet még nem érintette meg ez a fajta „nyelvújítás”.
A megszokott magyar köszönésforma, a jó napot kívánok is lassan új formát ölt. Nagyon sokszor szép napot kívánnak, sőt úgy is mondják, hogy legyen szép napja. Kedves kívánság, nem is a tartalmán akadhatunk fenn, hanem inkább azon, hogy ugyanezt a kívánságot a magyar nyelvben kialakult szokás szerint a köszönésnél nem a szép, hanem a jó szóval szoktuk kifejezni. Az idegen nyelvi hatás ebben az esetben is szembetűnő.
Ejthetnénk néhány szót arról is, hogy az „édi” nyelv előretörését sem sikerült megfékezni. Egyre nagyobb számban vannak jelen a közszavak rovására a mindennapi kommunikációban, és még elméletek is születtek ezek létjogosultságáról. Az egyik elmélet szerint nincs ezekkel semmi baj, hiszen a magyar nyelvben használatos képzőket illesztik be létező magyar szavak egy részéhez, szótőhöz vagy csak szórészhez. Az elmélet szerint az „édi” nyelv egy bizonyos életérzés, szemlélet kifejezése, és aki nem ért egyet ezzel, magát a szemléletet is elutasítja. Megszeppenve olvasom a fejtegetést, dehogy utasítanék én el egy egész szemléletet vagy életérzést, de azt azért szeretném, ha szokásos formában használnánk szavainkat. És azt is szeretném, ha nem lenne kötelező az édi szavak ismerete. Pedig – ahogy egy iskolás felvételi teszt tanulmányozása során tapasztalhattam – jómagam két pontot veszítettem volna a teszten, mert nem tudtam, mit jelent a lekipali, és azt sem, hogy mi a pöri. Azok számára, akik szintén nem tudják, tájékoztatásul közlöm, hogy a lekipali a lekváros palacsinta, a pöri pedig a pörkölt.
A felvételi tesztek javítási útmutatóját böngészve elgondolkodtató kritériumra lettem figyelmes. A felvételizők fogalmazásainak javításakor az összetett mondatok tagmondatainál a vessző elmaradását javítani kell, de nem jár pontlevonással ez a helyesírási hiba. Nem szeretném, ha pontot vonnának le a gyerekektől ezért, de azt nem értem, hogy az összetett mondatokkal bajlódó diákoknak hogyhogy nem sikerült megtanulniuk azt, hogy a tagmondatokat elválasztó vessző megkönnyíti a mondatelemzést. Hogyan tud vajon összetett mondatokat elemezni az a diák, aki a tagmondatok határaival sincs tisztában? Márpedig ez valós és általános probléma lehet, ha már egy központi javítási útmutatóban kitérnek erre. Jelen példa arra utal, hogy a tanítás során nem sikerült érvényt szerezni annak a nyelvtani-helyesírási szabálynak, amely az összetett mondatok helyesírására vonatkozik.
Néhány példa alapján felfigyelhetünk arra, hogy a mindennapi gyakorlat a szabályokat, a szokást, a hagyományos nyelvi formákat számos esetben nem követi, felülírja. De ez csak a mindennapi gyakorlatra vonatkozik, a szabályok továbbra is érvényben vannak. Az ünnepi időszakban ebben a szellemben – tehát a helyesírási szabályzat által előírt kisbetűs írásmóddal – kívánjunk hát egymásnak és minden kedves ismerősünknek, barátunknak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.
