Az iskolában a gyerekek a környezet nyelve mellett még két nyelvet tanulnak. Első és második idegen nyelv, így nevezzük őket. Az alsóbb osztályokban a nyelvtanulás módszertana illeszkedik a kisebb gyerekek igényeihez, így dalokon, táncon, mondókázáson keresztül sajátíthatják el. A felsőbb osztályokban azonban egyre nyelvtanközpontúbbá és szárazabbá válik a tananyag, ami a tinédzserek dinamikus, világot megismerni vágyó, kritikai attitűdjét nem igazán támogatja. Természetesen a tanár által alkalmazott módszertani paletta bőven alkalmas arra, hogy a tizenévesek számára is közelebb hozza a nyelvek világát, de ez többnyire a tanár tapasztalatán, rátermettségén múlik.
A mai világban nagy szükségünk van az anyanyelvünk ápolása mellett a különféle idegen nyelvek ismeretére, és ez a gyerekekre is érvényes. Nemcsak arról van szó, hogy egy nyaralás alkalmával maga is kérhet egy fagyit az árustól, hanem arról is, hogy kitárul a felnövekvő generáció számára a világ: eddig ismeretlen kultúrákat megismerve bővíthetjük tudásunkat a körülöttünk lévő világról, és szociális kapcsolatokat építhetünk. A kérdés csak az, hogy mikor érdemes nekivágni a nyelvtanulásnak, és ezt hogyan tehetjük a leghatékonyabban.
A gyerekek nyelvtanulási sikerét otthon lehet leginkább megalapozni és támogatni. Azokban a családokban, ahol magától értetődő a más kultúrák megismerése és tisztelete, a gyerekek olyan attitűdöt tesznek belsővé, amely nyitottá, motiválttá és érdekeltté teszi őket, hogy elsajátítsanak egy-két-három idegen nyelvet. Az internet világa óriási lehetőséget nyújt számunkra a nyelvtanulás tekintetében, és nemcsak az online tanfolyamok tömkelegét tekintve. A különféle oldalak és játékok elősegítik elsősorban az angol nyelv elsajátítását, amelyre könnyen lehet a későbbiekben építeni.
Azok a gyerekek, akikben megvan vagy sikerül felkelteni az érdeklődést az adott nyelv iránt, sokkal hatékonyabban sajátítják is el azt. Ha utazást nem tudunk szervezni abba az országba, azért érdemes valamilyen módon megismerni az adott nyelvet beszélő kultúrát, földrajzi és egyéb nevezetességeit, filmjeit, zenéjét – nemcsak a néphagyományaikra gondolva, hanem mai élő ismert zenészeikre, énekeseikre; ezzel közelebb hozható a gyerekekhez a nyelv és a kultúra is.
A haszontalannak tűnő tevékenységek is járhatnak komoly eredménnyel, tehát lehetséges, hogy az online játék, filmnézés és zenehallgatás nem nyújt konkrét nyelvtani információkat, de a nyelvelsajátítás elmélyítését elősegíti. Főleg a tinédzserekre jellemző, hogy a kedvenc zeneszámaikat fanatikusan fordítgatják, míg az iskolai házi feladat szinte soha nem készül el a nyelvórára. Ez egyébként is jellemző probléma, hogy számos diák használja a nyelvet a kommunikációban a kortársaival, ám az iskolai eredményességén ugyanez nem látszik, hiszen a nyelvtani szabályok bebiflázása már unalmas és időigényes feladat. Természetesen a tanári rugalmasság segítségével ezt a problémát is át lehet vészelni.
A nyelvtani törvényszerűségek elsajátításának az lenne a célja, hogy segítse a beszédet és a megértést. Nem lehet öncélú: fel kell tudni használni. Ez nem úgy fog sikerülni, ha minél jobban bemagoljuk a nyelvtant, hanem úgy, hogy felismerjük a törvényszerűségeket, és egy idő után belsővé válik a használatuk. Tehát sokszor tévedünk, majd egyszer csak „összeáll az egész”. Ezért nagyon fontos, hogy a nyelvtanulás elsősorban a beszédet és szövegértést célozza, amihez a nyelvtan csak az alapozást szolgálja.
Mint mindenben, a nyelvtanulás során is eljöhetnek mélypontok, amikor az addig lelkesen beletemetkező diák belefárad az egészbe. Ilyenkor érdemes megértőnek bizonyulni, és hagyni őt pihenni. Egy nyári szünet, pár hét lazsálás vagy látszólagos semmittevés csodákat művelhet. Újult erővel nekikezdve sokkal sikeresebben vehetik a további akadályokat.
Akkor sincs probléma, ha a gyerek végképp ráun egy-egy nyelv tanulására, és esetleg váltani szeretne. Az, amit megtanult, később újra előhívható lesz, ha mégis meggondolja magát. Egy új nyelv elsajátításához is jó alapot nyújthat. A fontos nem az, hogy minél korábban minél magasabb szintű nyelvvizsgát tudjon magáénak, hanem az, hogy nyitott és motivált legyen a nyelvtanulásra, és legyen hozzá önbizalma. Azt pedig nem úgy fogja megszerezni, ha nyelvtanteszteket tanul meg kitölteni.
A kisgyerekeket be szabad íratni nyelvórára, ha az játékos formában történik, sok mozgással, dallal-tánccal. Érdeklődjünk! Ne azt tűzzük ki célnak, hogy az iskolai házi feladatot csinálják meg a különórákon, hanem érezze jól magát a gyerek az órán, legyen kedve menni, legyen sikerélménye. Ha nincs, akkor teljesen értelmetlen, sőt káros is, mert ha egyszer megszabadul a plusznyelvóra terhétől, ki tudja, mikor válik újra nyitottá és motiválttá, hogy nyelvet tanuljon. A jókedv és a derű a kulcs itt is.
Tehát: ismertessük meg a gyerekeket a különféle kultúrákkal és nyelvekkel, keltsük fel az érdeklődésüket irántuk, hogy motiváltan, kedvvel vessék bele magukat a nyelvtanulásba!
