Tapasztalatom szerint az iskolai élet és a gyerekek nevelése, oktatása megszámlálhatatlan témát szolgáltat szakmabelieknek és laikusoknak egyaránt a gondolatcserére. Ennél is több olyan téma van, amely nem szorosan az iskolához kötődik, mégis érdemes megemlíteni és beszélni róla. Ide tartozik az étkezési problémák, a túlsúly és más evési zavarok megjelenése a gyermekkorban. Pedagógusként nem feladatunk, hogy étkezési tanácsokat adjunk, vannak erre szakosodott szakemberek. Ahogyan azonban már korábban is hangsúlyoztam, a gyerekek étkezési szokásai, táplálkozásuk minősége nagymértékben kihat az iskolai életükre, ezért fontos, hogy a mai tanárok, tanítók szem előtt tartsák ennek szerepét. Észrevenni és lépéseket tenni annak érdekében, hogy a reggeli nélkül iskolába érkező, vacsora nélkül nyugovóra térő gyerekek megfelelő ellátásban részesüljenek, csak alap. Szem előtt tartva a mai gyerekek életmódját, étkezési szokásait, hatékonyabb oktatást-nevelést tudunk megvalósítani.
A gyerekek nagy része otthon el van látva korlátlan vagy szinte korlátlan számítógép-használattal, televíziónézéssel, amely egyrészt feldolgozhatatlan képek és információk özönét zúdítja rájuk, másrészt pedig az ülő, mozgásszegény életmód hatására a gyerekek gyenge fizikummal, tele frusztrációval vágnak neki az iskolai óráknak. Ezt figyelembe véve az iskolában a heti három testnevelésóra kevés; a mindennapi aktív mozgás, kisgyerekkorban a szabad rohangálás, futkározás, később a labdajátékok, torna elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez. Természetesen a gyerekek különbözőek, vannak, akiknek elég egy kicsit szaladgálni, friss levegőt szívni ahhoz, hogy „használhatóak” legyenek a tanteremben, más gyerekek számára aktívabb testmozgás szükséges ugyanehhez. Az órán rendetlenkedő gyerekek általában vagy rettenetesen unják az egészet, vagy egyszerűen csak robbanásig feszültek a semmittevő életmód következtében, ezért „nem bírnak magukkal”. A tapasztalatom az, hogy a tanárok, tanítók egy része igyekszik érdekfeszítőbbé, vonzóbbá tenni a tantárgyát és ezáltal a gyerekek iskolában töltött napjait. A modern tantárgymódszertan egyre elterjedtebb. Ennek ellenére a legtöbb osztályban felmerülnek magatartásproblémák, amelyek nehezen orvosolhatóak. Pedig azokban az esetekben, amikor már az iskolai szakszolgálatot is bevonják, többnyire a tanár kipróbált előtte különféle kreatív módszereket. A tanulási és figyelemzavarok étkezéssel és életmóddal való összefüggését nem szeretném most taglalni. Nekünk, iskolában dolgozóknak az a fontos, hogy elősegítsük a tanuló optimális fejlődését, attól függetlenül, hogy milyen étrenden él, hogyan tölti otthon a napjait – természetesen elfogadható keretek között, mert az elhanyagolt, éhező diákot jelenteni kell a megfelelő szerveknek.
A kutatások is alátámasztják, hogy a tanulók figyelme az iskolai órán 15-20 perc után rohamosan csökken. Saját megfigyeléseim szerint is vannak olyan tanulók, akik eddig az időszakig követik a tanítási óra menetét, ahogy azonban letelt ez az időszak, hirtelen nyugtalanná válnak, figyelmük tovább nem terhelhető. A szakemberek szerint megelőzhetjük a káosz eluralkodását az osztályban, ha már az óratervbe beépítünk 15 perc elteltével valami mozgásgyakorlatot vagy némi fizikai aktivitást. Legjobb a tanítási óra szerves részeként, például kimenni az udvarra leveleket keresni és megnézni a levél felépítését, ha épp az a téma, vagy beilleszteni egy mozgásos játékot, ahol felhasználjuk az óra első felében megszerzett tudást. Végső esetben egy légzőgyakorlat, nyújtózkodás is megteszi, de én bátorítanék mindenkit az élménypedagógia ismereteiben való elmélyülésre, mert a különféle játékok és tevékenységek sokat segíthetnek a tanároknak, tanítóknak a mindennapi kellemetlenségek, rendetlenkedések kezelésében, elkerülésében.
Nyitókép: Illusztráció
