Az igekötők a korábbi időkben általában nem kaptak nagy figyelmet sem a nyelvhasználók, sem a nyelv sajátosságaival foglalkozó szakemberek részéről. Afféle „szürke eminenciások” voltak a nyelv egészében. Megvolt a maguk helye, szerepe, mégpedig, mint tudjuk, módosították, pontosították annak az igének a jelentését, melyhez kapcsolódtak. Kifejezhették a cselekvés irányát (kimegy, bemegy, lemegy, felmegy), kezdetét és végét (megkezdődött, befejeződött), pillanatnyi voltát (felugrik), tartósságát és még sok mást.
Újabban azonban egyre többször felkapjuk a fejünket egy-egy igekötős ige hallatán. Mintha megszaporodott volna a számuk a beszédben, de ez még önmagában nem lenne elég a figyelem felkeltéséhez. Az igekötők használatának újszerűsége, a nem megszokott jelentésben való előfordulása szinte mindennapossá vált a nyelvhasználat legkülönbözőbb színterein: a mindennapi beszédben, a média nyelvében, a hivatalos és közvetlen kommunikációban egyaránt.
A fent elmondottakra nagyon sok példát sorolhatnánk fel például a be-, illetve a le- igekötő „megújított” használatára vonatkozóan. Bevállal, beemel, beájul, beújít, bepróbálkozik, betámad, besértődik, besírja magát, bekattant, beparázik, bepancsol, berág, beijed, beszigorít, behal, bezavar, és még nagyon sokáig folytathatnánk a sort. Nincs ez másként a le- igekötő esetében sem: lekövet, leamortizál, ledermed, ledöbben, leokéz… Az igekötők „újragondolása” a többi igekötőt sem hagyja érintetlenül. Lássunk egy-két példát: a vállal, elvállal helyett nemcsak bevállalni, de felvállalni is lehet újabban, kivezetni nemcsak a szobából, de például az adósságcsapdából is lehet, ezenkívül lehet megvezetni (becsapni) valakit. Megléphetünk, megtapasztalhatunk újabban különböző dolgokat, túltolhatunk valamilyen ügyet, kitakarhatunk egy képet, és a szétfejlődés sem ismeretlen fogalom a beszédhasználatban.
A nyelvhasználók körében eléggé megosztó a ki- igekötő által létrehozott kitakar szó újabb jelentésének megítélése. A hagyományos értelmezés szerint a kitakar azt jelenti, hogy leveszi valaki a takarót valakiről. Nos, az újabb jelentésben viszont éppen az ellenkezőjét jelenti, nevezetesen azt, hogy elfedi, eltakarja. A felhő kitakarta a napot – mondják, és azt értik alatta, hogy a nap nem látszik a felhőtől. Okkal merül fel a kérdés, hogyan ítéljük meg a fenti esetet, nevezetesen azt, ha az igekötős igealak a megszokott jelentés mellett az ellenkezőjét is jelentheti. Elég ok-e a hagyományos jelentés ellenkezőjének használatára az a körülmény, hogy a kitakar szót ebben a jelentésben fényképészeti szakszónak tekintjük?
Nem kevésbé problematikus a szétfejlődik igekötős igealak jelentése sem. Legtöbbször a határon túli magyar nemzetrészek köznyelvtől és egymástól való nyelvi változását nevezik szétfejlődésnek, emellett más kontextusban is előfordul. Például párkapcsolati problémaként: szétfejlődött (esetleg elfejlődött?!) a társától. Ha jobban belegondolunk, a szétfejlődés esetében úgy tűnik, mintha az igekötő és maga az ige között jelentésbeli feszültség lenne. A fejlődés pozitív, előremutató jelentést hordoz, a szét- igekötő viszont inkább valami pusztulást: szétmegy, szétvág, szétrág. Ennek ellenére a szétfejlődés szó nemcsak teljes egészében polgárjogot nyert a mai nyelvhasználat szinte minden területén, de egy nyelvszemléleti felfogást a legtömörebben ezzel az egy szóval ki tudunk fejezni.
Mindezek után felmerül a kérdés: az új jelentésben használt igekötők vajon kreatív nyelvi változásokról vagy nyelvromlásról tanúskodnak? Nyelvhasználati szempontból talán az lehetne a megítélés alapja, hogy indokolt-e a változtatás, ad-e jelentéstöbbletet, hozzájárul-e a jobb beszédértéshez. Ebből a szempontból például a lekövet semmivel sem mond többet, mint igekötő nélkül az alapszó, a követ, a beújít semmivel sem különbözik a megújít jelentésétől, és nagy óvatossággal kéne kezelni a kitakar szót is, hiszen éppen az ellenkezőjét jelenti annak, amire először gondolnánk. Más a helyzet például megszárít – beszárít esetében. Ez esetben indokolt lehet a be- igekötő által létrehozott új igealak, hiszen bizonyos szerephelyzetben új jelentést is kapott. Ha hajviseletre gondolunk, a megszárít csak annyit jelent, hogy a haj száraz lesz, a beszárít esetében viszont már frizurát is jelent. Igaz ugyan, hogy a fiatalok egyáltalán nem töprengenek, mondhatni, nem „paráznak” ezen, ők egyszerűen „beállítják a sérót”.
