(Folytatás a múlt heti számunkból)
A gyermekcentrikus tanulás differenciált tanítást jelent, amikor a tanítás az adott csoport, illetve a diákok érdeklődéséhez, képességeihez igazodik. Haladásának üteme is ennek megfelelően tervezett. Előnye, hogy a saját ütemű előrehaladással csökken a kudarcélmény, kellő idő áll rendelkezésre, hogy kibontakozhasson a személyiség, nagyobb önállóságra nevel, megtanít önállóan tanulni. Emellett fejleszti az önismeretet. Ez a motiváló hatás a személyes feladatokra mind jellemző. A pedagógustól komoly felkészülést, szervezési munkát, a gyermekek folyamatos megfigyelését, valamint több kreatív, alkotó folyamatot igényel. Ez egy hosszú távú, időigényes pedagógiai munka, amely meghálálja önmagát a gyermek középiskolás éveiben.
A gyermekcentrikus tanulás az egyéni fejlesztésekben, a differenciált oktatásban valósul meg. Tanulási egységeink közül elsődleges színtere a fejlesztő óra, ahol az a cél, hogy a tanuláshoz szükséges alapkészségek kialakuljanak. Ezeken az órákon olyan képességfejlesztés történik, ahol felmérjük, hogy a gyermek hol tart, majd célul tűzünk ki egy elérendő állapotot, szintet. És az elérendő cél érdekében képességfejlesztő gyakorlatokat végzünk.
ÉLMÉNYPEDAGÓGIA
Az élménypedagógia a tapasztalati tanulás eszköze. A gyerekek aktív cselekvéseken keresztül tanulnak, fejlesztik személyes és szociális készségeiket. Összeköti a szív, a kéz és a fej területeit. Felépítésében a projekthez hasonló, vagyis a következő elemekre épül:
Válassz ki egy problémát!
Ötletelj! Mi lehet a megoldás?
Cselekedj! Próbáld ki a kiválasztott megoldást!
Értékelj! Sikerült, vagy új megoldást kell keresni?
A projekttől eltérő abban, hogy kilép a tanteremből. Valós környezetben történik a flow élmény elérése, azok rendszerbe szervezése és a tapasztalt tudássá alakítása. Középpontjában a testi aktivitás, a mozgás áll. Élménypedagógiai elemek alkalmazására biztosít lehetőséget az iskola környezete és mindazok a programelemek, amelyeket iskolán kívül a nonformális tanulás keretében szervezünk.
A JÁTÉK
A játék a tanulás legjobb eszköze. Alsó tagozatban elengedhetetlen a mindennapos játék beépítése a tanegységekbe. A játék a tanulási-tanítási folyamat szükséglete. Platón így ír róla: „Ne erőszakkal oktasd a gyermeket a tanulmányokra, drága barátom, hanem játszva tanuljanak; már csak azért is, hogy könnyebben megfigyelhesd, mire van hajlama.”
A játék segíti a tanulót a tanulásban, akkor, ha az önkéntes alapon történik, és örömet szerez a gyermekeknek. A pedagógusnak szem előtt kell tartania, hogy olyan játékot válasszon, amelyet a közösség jókedvűen, önként játszik, hiszen a játék nagyszerűségét az önkéntesség adja. Önkéntesen vállalja a játék szabályainak betartását, a beilleszkedést egy maguk alkotta vagy választott rendszerbe. Első osztályban a tanító még a szabad játékokat helyezi előtérbe, majd szép lassan a felső tagozatra egyre inkább a tanulás eszközévé válik.
DRÁMAPEDAGÓGIA
A drámapedagógiában a pedagógus és a tanár közös játékáról szól. Ezekben a helyzetekben a tanárnak fel kell adnia hétköznapi viselkedési mintáit, egy játszó lesz a sok közül ő is, csakúgy mint a gyerekek, a foglalkozás résztvevői. Fontos, hogy a tanár is őszintén játsszon.
„A dramatikus játékok emberépítő, szocializáló tevékenységek, amelyek az egész személyiség harmonikus és differenciált fejlesztését szolgálják, segítik a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartást, fejlesztik a kommunikációs készségeket, a tapasztalat útján megszólalási bátorságot adnak. Elősegítik, serkentik a közösségben, a közösségért tevékenykedő gyermek aktivitását, ön- és emberismeretének gazdagodását, alkotóképességének, önálló rugalmas gondolkodásának fejlődését, összpontosított, megtervezett munkára való szoktatását, testi, térbeli biztonságának javulását, időérzékének fejlődését, mozgásának és beszédének tisztaságát, szép és kifejező voltát.” (Pallag Andrea)
Módszereink alkalmazásával törekszünk a tanulást élményszerűvé tenni, hiszen ez növeli a tanulási motivációt és a bevésés hatékonyságát is. Ha a tanító úgy látja jónak, hogy az adott könyv szolgálja a tanulók fejlődését, eldöntheti, hogy használja-e, vagy csak bizonyos részeit használja fel a könyvnek, munkafüzetnek, mivel nevelési programunk egy holisztikusabb szemléletet közvetít, ami az összefüggések, a jelenségek, problémák mélyebb megértését is szolgálja.
Fontos figyelembe venni a tantárgyakban megjelenő összefüggéseket, azok párhuzamos bemutatását, illetve olyan projektfeladatok, projekthetek tervezését, amelyek több tantárgyban is megjelenő problémakörökre fókuszálnak, mint például a víz, a növénytermesztés, a gazdasággal kapcsolatos témahetek. A megvalósítás feltétele, hogy a tanítók ismerjék a különböző tanítási modellek (tanárcentrikus – diákcentrikus, tananyagközpontú – problémamegoldó központú) lényegét, tisztában legyenek azok hatékonyságával a különböző területeken, tudatában legyenek azok előnyeivel, hátrányaival, hogy az adott cél elérése érdekében képesek legyenek kiválasztani a legmegfelelőbbet. A tanítási-tanulási folyamat hatékonyságát tovább biztosítja a különböző munkaformák (egyéni, páros, csoportos, kooperatív), valamint a megfelelő feladattípus megválasztása, a projektmódszer és a gyermek aktív részvételét biztosító élménypedagógia. (gyermekligetkecskemet.hu)
