2024. október 30., szerda

Banya és banja

Ennyi év után is még mindig meglepődöm, és egy pillanat töredékéig elgondolkodom azon, mire is gondoljak, ha egy ismerős után érdeklődve azt hallom, hogy „elment a banyába”, „banyában van”, „megvan az időpont, hogy mikor mehet a banyába”. Aztán hamar „kapcsolok”, hogy ez esetben az alapszó a környezet nyelvéből átvett szerb szó, a banja, és nem a magyar szókincsből jól ismert, magyar helyesírású banya főnév.

Nem mindegy. Noha kiejtés alapján a két szó igencsak hasonlít egymásra, jelentésük tekintetében annál nagyobb a különbség. Ha a kommunikáció vajdasági személyek között zajlik, nincs is semmi fennakadás. Mindenki érti, gyakran maga is használja a banja szót, ha gyógyfürdőre gondol, a Magyarkanizsai Gyógyfürdőtől kezdve bármelyik más, hasonló jellegű vajdasági vagy szerbiai fürdőhelyig (Sokobanja, Vrnjačka banja, Niška banja stb.). Habár nemcsak a „hazai” fürdőket illetik a banja szóval. Nemegyszer hallani például, hogy Mórahalmon nagyon jó a „banja”.

A kommunikációban azonban némi fennakadás következik be, ha anyaországi beszélők előtt hangzik el a banja szó. Hangzás alapján az íráskép különbözősége nem érzékelhető, és a gyógyfürdő jelentés számukra ismeretlen. Helyette az anyaországi nyelvhasználó a banyára mint gonosz, komisz öregasszonyra gondol, vén boszorkányra, vén satrafára, szipirtyóra, vasorrú bábára, és további számtalan szinonimája van a szónak. Ezek mind-mind igen pejoratív jelentésű szavak, amelyeket még csak tetéz, hogy gyakran a vén jelzővel együtt említik (vén boszorka), pedig a banya már önmagában is kifejezi, hogy nagyon öreg. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a történeti-etimológiai szótárak szerint a szónak nem volt mindig pejoratív jelentése, és a 17. századig nagyanya jelentésben használták.

Manapság azonban csakis pejoratív jelentésben fordul elő. Még a szóösszetételekben is a pejoratív jelentést érezzük ki. A banyapúp, a nyak és a hátgerinc találkozásánál kialakult púp esztétikailag igen előnytelenül, öregesen néz ki, és sokszor idős korban fordul elő (bár újabban fiatalabbaknál is). A banyakemence szóban ugyan az etimológiai szótárak szerint a banya a bánya szóval mutat összefüggést, de a banyakemence hallatán lelki szemeink előtt könnyen elképzelhető a kemence melegénél fázós csontjait melegítő öregasszony.

Nem túl régen egy új, banya- előtagú összetett szó is bekerült a szóhasználatba, nagy felháborodást, méltatlankodást, vitát váltva ki az emberek egy részéből. E szó pedig – a korrekt megfogalmazás szerint – a gurulós bevásárlótáska, kevésbé korrekten pedig banyatank. A közvélemény az egyébként igen praktikus, kerekekre szerelt szatyrot igen öreg személyekhez köti, akiktől mozogni sem lehet, és talán még a tömegközlekedési járművekről is ki kéne tiltani őket. A banyatank megnevezés egyértelműen gúnynév, még akkor is, ha újabban egyre népszerűbbé vált a használata, sőt az egyes áruházláncok, kihasználva a megnövekedett keresletet, „dizájnos”, öltözékhez illő, különböző divatos színű, formájú, méretű banyatankot is piacra dobnak. A banyatank azonban mindettől függetlenül igen pejoratív stílusárnyalatú szó, amely annak használóját sértően lekezeli, kigúnyolja, megalázza. A mai „píszí” világban, amelyben már jószerivel a feketekávét sem lehet feketének nevezni, nehogy megsértsük vele embertársaink egy részét, mit gondoljunk az embertársaink más részének életkorából adódó gyengeségeit nyíltan gúnyoló megnevezésről, a banyatankról? Lehet, hogy ez alkalommal helyénvaló lenne a több tisztelet, a korrektség, a „píszí”.

A kiinduló kérdés azonban jelen esetben a banya és a banja hasonló hangzásából ered, és abból a sajátosságból, hogy a magyar nyelvterület egy részén a banyának hangzó banja szó jelentése a nyelvterület más részén nem ismeretes. Befolyásolja-e ez és a hasonló jelenségek a magyar nyelvnek az egyik legfontosabb értékét, mely szerint a nyelvterület legkülönbözőbb részein élők is mindig megértik egymást? Úgyszintén komoly kérdés, hogy a más népekkel való együttélés során a más nyelvekből átvett és a nyelvterületnek csak egy részén használt szavak bekerüljenek-e a szótárakba mint a magyar szókészlet újabb elemei. Az attól függ – mondhatnánk. Tudós szótáríróktól és azok szemléletétől, valamint nyilván a konkrét példáktól, szavaktól, esetektől. A konkrét példát illetően a banja szócikket hagyjuk meg a szerb szótáraknak, és a magyar szótárak gyógyfürdő szócikkét se egészítsük ki a banja bevitelével.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás