Ennyi év után is még mindig meglepődöm, és egy pillanat töredékéig elgondolkodom azon, mire is gondoljak, ha egy ismerős után érdeklődve azt hallom, hogy „elment a banyába”, „banyában van”, „megvan az időpont, hogy mikor mehet a banyába”. Aztán hamar „kapcsolok”, hogy ez esetben az alapszó a környezet nyelvéből átvett szerb szó, a banja, és nem a magyar szókincsből jól ismert, magyar helyesírású banya főnév.
Nem mindegy. Noha kiejtés alapján a két szó igencsak hasonlít egymásra, jelentésük tekintetében annál nagyobb a különbség. Ha a kommunikáció vajdasági személyek között zajlik, nincs is semmi fennakadás. Mindenki érti, gyakran maga is használja a banja szót, ha gyógyfürdőre gondol, a Magyarkanizsai Gyógyfürdőtől kezdve bármelyik más, hasonló jellegű vajdasági vagy szerbiai fürdőhelyig (Sokobanja, Vrnjačka banja, Niška banja stb.). Habár nemcsak a „hazai” fürdőket illetik a banja szóval. Nemegyszer hallani például, hogy Mórahalmon nagyon jó a „banja”.
A kommunikációban azonban némi fennakadás következik be, ha anyaországi beszélők előtt hangzik el a banja szó. Hangzás alapján az íráskép különbözősége nem érzékelhető, és a gyógyfürdő jelentés számukra ismeretlen. Helyette az anyaországi nyelvhasználó a banyára mint gonosz, komisz öregasszonyra gondol, vén boszorkányra, vén satrafára, szipirtyóra, vasorrú bábára, és további számtalan szinonimája van a szónak. Ezek mind-mind igen pejoratív jelentésű szavak, amelyeket még csak tetéz, hogy gyakran a vén jelzővel együtt említik (vén boszorka), pedig a banya már önmagában is kifejezi, hogy nagyon öreg. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a történeti-etimológiai szótárak szerint a szónak nem volt mindig pejoratív jelentése, és a 17. századig nagyanya jelentésben használták.
Manapság azonban csakis pejoratív jelentésben fordul elő. Még a szóösszetételekben is a pejoratív jelentést érezzük ki. A banyapúp, a nyak és a hátgerinc találkozásánál kialakult púp esztétikailag igen előnytelenül, öregesen néz ki, és sokszor idős korban fordul elő (bár újabban fiatalabbaknál is). A banyakemence szóban ugyan az etimológiai szótárak szerint a banya a bánya szóval mutat összefüggést, de a banyakemence hallatán lelki szemeink előtt könnyen elképzelhető a kemence melegénél fázós csontjait melegítő öregasszony.
Nem túl régen egy új, banya- előtagú összetett szó is bekerült a szóhasználatba, nagy felháborodást, méltatlankodást, vitát váltva ki az emberek egy részéből. E szó pedig – a korrekt megfogalmazás szerint – a gurulós bevásárlótáska, kevésbé korrekten pedig banyatank. A közvélemény az egyébként igen praktikus, kerekekre szerelt szatyrot igen öreg személyekhez köti, akiktől mozogni sem lehet, és talán még a tömegközlekedési járművekről is ki kéne tiltani őket. A banyatank megnevezés egyértelműen gúnynév, még akkor is, ha újabban egyre népszerűbbé vált a használata, sőt az egyes áruházláncok, kihasználva a megnövekedett keresletet, „dizájnos”, öltözékhez illő, különböző divatos színű, formájú, méretű banyatankot is piacra dobnak. A banyatank azonban mindettől függetlenül igen pejoratív stílusárnyalatú szó, amely annak használóját sértően lekezeli, kigúnyolja, megalázza. A mai „píszí” világban, amelyben már jószerivel a feketekávét sem lehet feketének nevezni, nehogy megsértsük vele embertársaink egy részét, mit gondoljunk az embertársaink más részének életkorából adódó gyengeségeit nyíltan gúnyoló megnevezésről, a banyatankról? Lehet, hogy ez alkalommal helyénvaló lenne a több tisztelet, a korrektség, a „píszí”.
A kiinduló kérdés azonban jelen esetben a banya és a banja hasonló hangzásából ered, és abból a sajátosságból, hogy a magyar nyelvterület egy részén a banyának hangzó banja szó jelentése a nyelvterület más részén nem ismeretes. Befolyásolja-e ez és a hasonló jelenségek a magyar nyelvnek az egyik legfontosabb értékét, mely szerint a nyelvterület legkülönbözőbb részein élők is mindig megértik egymást? Úgyszintén komoly kérdés, hogy a más népekkel való együttélés során a más nyelvekből átvett és a nyelvterületnek csak egy részén használt szavak bekerüljenek-e a szótárakba mint a magyar szókészlet újabb elemei. Az attól függ – mondhatnánk. Tudós szótáríróktól és azok szemléletétől, valamint nyilván a konkrét példáktól, szavaktól, esetektől. A konkrét példát illetően a banja szócikket hagyjuk meg a szerb szótáraknak, és a magyar szótárak gyógyfürdő szócikkét se egészítsük ki a banja bevitelével.
