Pár évvel, évtizeddel ezelőtt az akadémia szó hallatán szinte mindenkinek a Magyar Tudományos Akadémia jutott eszébe. A Széchenyi István által Magyar Tudós Társaság néven megalapított intézmény, a tudomány fellegvára, amelynek székháza a szintén Széchenyi István által kezdeményezett Lánchíd pesti oldalán áll. Nem véletlen, hiszen az akadémia szó használata korábban jószerivel csak ehhez az intézményhez társult, és a közbeszédben elsősorban a legmagasabb tudományos testület jelentésben terjedt el. Ezt a felfogást erősíti meg, hogy több országban is akadémiának nevezik a legmagasabb vezető tudományos intézményt (például a Francia Tudományos Akadémiát, amelynek tiszteleti tagja Karikó Katalin is).
A szótárakban a leggyakrabban feltüntetett jelentések között szinte mindenhol első helyen jelölik meg az általunk is említett jelentést, de kiegészítik azzal, hogy akadémiának nemcsak tudományos, hanem művészeti testületet, intézményt is nevezhetünk. S valóban, már régebben is Zeneakadémiának nevezték a legmagasabb szintű magyar zeneművészeti intézményt. 1992-ben megalakult a Magyar Művészeti Akadémia, amely a művészetek igen széles körét öleli fel, a képzőművészettől az iparművészetig, a zeneművészettől az építészetig, az irodalomtól a filmművészetig. A mindennapi beszédben a Színművészeti Főiskolát (ma Egyetemet) régebben gyakran Színiakadémiának nevezték.
A szó eredetét Platónhoz kötik, aki Akadémia néven egy filozófiai iskolát hozott létre Athénben még i. e. a 4. században. Az akadémia megnevezést igen széles körben használják újabban, oktatási intézmények, kulturális vagy művészeti feladatokat ellátó szervezetek, társaságok, központok megnevezésére is.
Ez azonban nem volt mindig ennyire egyértelmű. Az akadémia annyira a Magyar Tudományos Akadémiához kötődött, hogy például annak idején nem nagyon értettük, hogy a híres/neves Gaudeamus igitur kezdetű ballagási énekben, a „vivat academia, vivat professores” sorok mire és kire vonatkoznak? Gyanús volt ugyanis, hogy a ballagási ünnepségen akadémikus főket és magát a tudományos intézményt éltetnénk ünneplőben, virágcsokorral a kezünkben, az iskola folyosóit járva, teli torokból énekelve, és el kellett telni egy kis időnek, míg rájöttünk, hogy tulajdonképpen saját iskolánkat és saját tanárainkat köszöntjük. Az akkori szóhasználatban még nem nagyon volt jelen az akadémia szó iskola vagy oktatási intézmény jelentésben.
Pedig, a dokumentumok szerint, a magyar nyelvterületen már a 17. században elterjedt az akadémia szó használata főleg a felsőfokú oktatást nyújtó intézmények elnevezésére. A következő évszázadok során akadémiának nevezték a legkülönbözőbb területeken megnyitott, színművészeti, zeneművészeti, képzőművészeti, hittudományi, katonai, kereskedelmi stb. képzést és képesítést adó tanintézeteket. Ezek az iskolák általában magas szintű oktatást, illetve bizonyos szakterületeken nyújtott magasabb szintű képzést biztosítottak.
A legutóbbi időkben az akadémia szó használata tovább bővült. 1998-ban létrejött a Digitális Irodalmi Akadémia, a kortárs magyar irodalom virtuális gyűjteménye, amelynek révén könnyen elérhetőek és megismerhetőek az újabb irodalmi alkotások. Mostanában nagyon sokat hallani különböző akadémiákról a sport terén: labdarúgó-akadémiáról (az elsőt 2018-ban hozták létre), kosárlabda-, kézilabda-, jégkorong-akadémiáról, kosárlabda-akadémia alapítványról, futballakadémiáról, Puskás Akadémiáról, Vasas Akadémiáról, sőt akadémiák viadaláról. Van akadémia nevű fogászat, étterem, léteznek szépségakadémiák, még kortalan szépség akadémia is van, be lehet jelentkezni a nyitott akadémiába, van film és könyvsorozat Lósuttogó Akadémia címmel.
Folytathatnánk a sort még sokáig. Úgy tűnik, az akadémia szó népszerűsége egyre növekszik, és ma már szinte mindent el lehet nevezni akadémiának. Mit szólunk például a sörakadémiához? Vagy a pálinkaakadémiához? Kérdés azonban, hogy a szó használati körének parttalan kiszélesítése során mennyi marad meg az eredeti jelentésből. Valószínűen nem sok. Félő, hogy a hangsor vagy betűsor mögött egyre halványabban lehet felfedezni azt a jelentést, amelyet eredetileg a hangsor vagy betűsor hordozott. Észszerűnek látszik, ha más hozzáállással fogadjuk az újabb és újabb akadémiákat, és nem a hagyományos, megszokott jelentésbeli elvárásokat támasztjuk feléjük.
