Itt a tavasz, itt a háromngyedév, a próbaérettségi. Egyre több a vizsga, a verseny, egyre sűrűsödnek a számonkérések. Ahogy növekszenek az elvárások, úgy növekszik a tanulókban a feszültség. Ez a készenléti helyzet sok esetben segíti a tanulókat abban, hogy jobb eredményt érjenek el, de ellenkező hatást is kiválthat, vagyis az érintett gyerekek képességeik és tudásuk alatt teljesítenek. Nem mindig egyértelmű első látásra, hogy kik azok a gyerekek, akikben szorongást vált ki egy-egy vizsga vagy tudásfelmérő. A tanulói léttől a hagyományos iskolarendszerben nem idegen a félelem érzése, én nem találkoztam még egyetlen olyan tanulóval sem, aki ne izgult volna időnként a teljesítménye miatt, de egész addig, amíg ez az izgalom ösztönzi a tanulót, és motiváló erővel bír, nem tekintjük problémának. Vannak olyan szakemberek, akik szerint a félelem bármely formája rombolóan hat a kialakuló személyiség fejlődésére, de a hagyományos iskolarendszer teljesítmény-központúsága miatt én úgy látom, hogy csökkenteni tudjuk ugyan a tanulók félelmét, ám azt nem érhetjük el, hogy az iskoláztatás teljesen stresszmentessé váljon.
A mi feladatunk iskolán belül az, hogy csökkentsük a tanulókban a feszültséget, erősítsük önbizalmukat, és figyeljünk oda a gyerekekre; vegyük észre mindazokat a jeleket, amelyek arra utalhatnak, hogy a tanulók szorongással küzdenek az iskolai elvárások miatt.
A legszembetűnőbb jelei a teljesítményszorongásnak az iskolai kimaradozás, a hiányzások és az, hogy a tanuló kifejezi abbéli vágyát, hogy ne kelljen iskolába járnia/mennie. A gyerekek eljuthatnak addig, amikor már képtelenek az iskola közelébe is kerülni, remegnek, hasmenésük van, hányingerük, rejtélyes fájdalmakra panaszkodnak. A közhiedelemmel ellentétben ez a típusú szorongás a kifejezetten jó tanulókat is érintheti, akikkel elégedettek a tanáraik. Az állandó rosszkedv, motiválatlanság és érdektelenség is lehet intő jel, amire érdemes odafigyelni. Azok a tanulók, akiknek nincsenek barátaik, a folyosón többnyire egyedül ténferegnek, egyedül érkeznek az osztályterembe, ők jobban ki is vannak téve magányukból kifolyólag a teljesítményszorongásnak, mert nincs megerősítő kortárscsoport mögöttük, de a barátok elmaradásának az is lehet az oka, hogy a gyerek energiáit elveszi a teljesítményre való koncentrálás, és nem marad sem ideje, sem ereje a kapcsolatok ápolására. Persze ebből ne vonjuk le azt a következtetést, hogy a társaság vezéregyéniségei nem szoronghatnak az iskolai eredményeik miatt. Étvágytalanság, alvászavar, nehéz reggeli ébredés is utalhat teljesítményszorongásra iskoláskorban. Felelés, ellenőrző során a sápadtság, a kéz tördelése, a ruha gyűrögetése is mind olyan észrevehető jel, amit a tanárok látnak. Amennyiben észreveszik egy tanulón a szorongás tüneteit, akkor fontos, hogy az osztályfőnökkel karöltve, iskolai szakszolgálatot, szülőket bevonva minél előbb az érintett tanuló segítségére siessenek. A teljesítményszorongás kezelhető, de kezeletlenül nagyon súlyos következményei lehetnek.
Lehet, hogy csak a tanulási módszereken kell változtatni, és megoldódik a probléma, más alkalommal hosszabb távú pszichoterápiás kezelés is szükségessé válhat, de késlekedni nem szabad. Rendelésre nem fog elmúlni, tehát a „ne idegeskedj rajta, nem számít” ezekben az esetekben nem sokat segít. Azért sem, mert a nonverbális kommunikáció és a társadalom üzenete egyáltalán nem az, hogy az iskolai teljesítmény ne számítana, holott kutatások bizonyítják, hogy az életben való beválás szempontjából az iskolai teljesítmény valóban nem kifejezetten számít, ellentétben más készségekkel, amelyek viszont nagyon fontosak a sikeres életvezetésben. Segítsünk, hogy ne a félelem uralja a gyerekek életét, és energiáikat az építő jellegű dolgokra tudják fordítani!
